Krassó-Szörényi Hírmondó, 1994. szeptember (1. évfolyam, 1. szám)
1994-09-01 / 1. szám
2 1994. szeptember Fogadások mmHosszú, forró nyár Törvénygyártó egyedáruságunk, vagyis legönállóbb állami nagyvállalatunk, a parlament, egész évben majdnem megszakítás nélkül üzemel, mint egy vaskohó, nyáron azonban kifüggeszti a táblát a rolóra: vakáció. ♦ ' 'Ennek a különleges technológiának amúgy sem nehéz az újraindítása, elég ha intenek Faunescunak, Tudornak, Dumitrascunak vagy a kormányt pártoló dalszövetség bármely tagjának, ezek öt kollégáikat De a nyári vakációzásnak nem az újraindulás könnyűsége a magyarázata, hanem az, hogy a képviselők szeretnének egy kicsit kikapcsolódni, a forróság alól a hegyekbe menekülni. .............. ,*j. , « ty ~ ^ .*■ ‘ • *~ * il. Z St 1 KXtMB ~BBX. B « bm jtrt'BB^i'MiflBW1’ Nehéz lenne eltitkolni, hogy az RMDSZ szenátorai és képviselői is várták a nyarat. Többen be is vallották: kimerületek. Kissé sok volt a szüntelen hadakozásból. Pedig tudhatták, az előjelekből is megérezhették: ezen a nyáron sem lesz pihenés. _____ * ÖT ^ MÁTYÁS VEDELMEZE&E Késésnyi utat sem tett meg a napkorong a nyári napfordulótól, amikor össze kellett hívni az RMDSZ válsághelyzetben működő Operatív Tanácsát. Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök úgy látta, hogy a különleges kihívásokkal szemben hatástalanok a korábbi módszerek. Június 22-én, a meteorológiai nyár első napján hangzott el első ízben a nyilvánosság előtt az RMDSZ stratégiaváltásának szükségessége, az, hogy megmozdulásokkal kell bizonyítani: a szervezet programjának van tömegtámasza. Az erősödő nyomással egyidejűleg ugyanis egyre hangosabban híresztelte a román ultranacionalizmus, hogy csak az RMDSZ vezetőivel van osztanivalója. Ennek cáfolatára már június 24-én alkalom nyílott - sajnos - mert a kolozsvári Mátyás szobor elleni (előbb kertelés nélküli, majd sunyi) támadások megsokasodtak. Péntekre esett a nagy tiltakozás napja, amelyre hivatalból eljöttek az RMDSZ országos és helyi vezetői, parlamenti frakciójának tagjai Erdély minden részéből. Ott voltak felekezeti és polgári szervezeteink vezetői is természetesen, mint mindig, amikor ki kellett állni, a magyar kisebbségért. Így megy ez, amióta lejárt a nagyszabású tüntetések ideje, az emberek megszokták, hogy vezetőik állnak ki helyettük is. De most az RMDSZ egyetlen hívó szavára a kolozsvári magyarok ezrei siettek a veszélyben levő Főtérre. A tömeges tiltakozás sikerét jelzi az is, hogy a kolozsvári Helyi Tanács július 5-i ülésén Gh. Funar polgármester, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke mindkét minőségében és magából kikelve, parlagi szavakkal sértegette az RMDSZ tanácsosokat, mígnem azok elhagyták a termet. Csúnya megnyilvánulásokra képes a többségi düh, ha a kisebbség sikerrel állja útját a rombolásban. Július 7-én a nyers erő mégis megpróbált felülkerekedni. A vitatott ásatás megkezdésére kiadták a jelet és kihordták a Főtérre a kerítéselemeket. De a harangszóra a magyarok és velük szolidarizáló románok (az utóbbiak nem túl sokan) lepték el a teret, szabályosan a testükkel akadályozva meg a Főtér engedély nélküli feltárását. A rendőrség igyekezett határozottan fellépni, és így azonnal kitűnt, milyen érdekek szolgálatában áll: a bántalmazottak között véletlenül sem akadt olyan, aki provokációval próbált zavart kelteni a tüntetők soraiban. Takács Csaba ennek ismeretében ott, a Főtéren kezdte fogalmazni azt a közleményt, amelyben sürgős közbelépésre szólította fel az összes hazai és nemzetközi felelős tényezőt. Markó Béla eközben Bukarestben intézkedett, az államelnököt és a belügyminisztert figyelmeztette kötelességére, az RMDSZ szenátorai és képviselői a miniszterelnökkel, az ügyben érdekelt miniszterekkel és államtitkárokkal keresték a kapcsolatot szintén azért, nehogy jóvátehetetlen fordulatot vegyenek a kolozsvári események. Ennek ellenére pontosan az történt, mint 1990 márciusában. Az illetékesek kivártak. Valamit vártak. Azt már a történelemből tudjuk, hogy Marosvásárhelyen mire vártak. Kolozsváron is bekövetkezhetett volna... Ezért nem lehet eléggé csodálni azok bátorságát, akik akkor kiálltak Kolozsvár Főterére, és kiharcolták azt, hogy a Művelődési Minisztérium szakértői bizottsága bírálja el az ásatás időszerűségét. Másodszor is bebizonyosodott, hogy egy város húsz százaléknyi kisebbsége (amelynek ráadásul ifjúsága azokban a kritikus napokban és órákban éppen a városon vagy az országon kívül tartózkodott, dolgozott vagy tanult, fokozatiizsgázott érettségire, felvételire készült stb.) képes lefogni egy kiskirály kezét. A többségi düh újra az RMDSZ-tanácsosokra ömlött a Helyi Tanács júl. 11-i ülésén, amelynek egyetlen napirendi pontja volt: Az ásatás ellenzőinek elítélése. A hatalomnak most már színt kellett vallania. Végül is a minisztériumi szakbizottság szintén a hatalom köreihez tartozott, "fentről" kapta az utasítást. De ez a színvallás olyan homályos, olyan nyakatekert volt, hogy egy darabig reménykedni lehetett: jóllakik a nacionalizmus és a Főtér is érintetlen marad. Nem ez A hosszú, forró nyár nagy csatái mellett szinte eltörpülnek a napi tennivalók, például az, hogy augusztus 15-én Markó Béla fogadta Max Van der Stoelt, majd augusztus 16-án az Ügyvezető Elnökség tájékoztatta a kisebbségi EBEÉ-főbiztost, aki számára hitelesen kellett előterjeszteni a megoldatlan problémákat, megfelelő megvilágításba helyezve a hivatalos propagandát, amely azt terjeszti, hogy az RMDSZ túlsírja a sérelmeket. Közben az országban akkreditált nagykövetek is keresték a kapcsolatot az RMDSZ országos vezetőivel, a provokáció idején és után a kolozsváriakkal is, hogy megtudják, mi a valóságos helyzet. Ez is a nagykövetek munkájához tartozik, nemcsak megbízóleveleiket mutatják be az elnöknek az esti tévéhíradóban, hanem kormányaik kérésére jelentéseket készítenek az itteni helyzetről történt. Az RMDSZ csak arra kapott garanciát, hogy a szélsőséges városvezetés rejtett szándéka, a szoborköltöztetés nem valósulhat meg. A nyilvánosan is meghirdetett funari tervek azonban magas szintű jóváhagyást kaptak, és Kolozsvár Főtere - ha valami nem jön közbe - feltúrva éri meg az ezredvéget. Kolozsváron ma is vitatják a magyarok: miért nem hívta őket harangszó augusztus 2-án is a Főtérre? Nem, ezt a felelősséget senki sem vállalhatta: kormánypecsétes jóváhagyással szembeszálló embereket kímélet nélkül elintézte volna az a rendőrség, amely korábban törvénytelen intézkedésének végrehajtásában is a város polgármestere, a nacionalista pártelnök oldalán állt. Vannak esetek, amikor az okos enged. De az engedés is sok-sok álmatlan éjszakával párosul. Hogy mit szól mindehhez a világ? Sokat nem... Pedig tudta, mi történik. A július végén Washingtonban tartózkodó Bódé Barna ügyvezető politikai alelnök is tájékoztatta az amerikai külügyminisztérium, a Kongresszus, emberjogi szervezetek képviselőit a Mátyás-szobor melletti ásatásokról, a kétnyelvű táblák eltávolításáról, az oktatási törvénytervezetről, mindarról amivel a nyarunkat zaklatottá tették. Fadrusz J.Mátyás király lovas szobra