Kuba, 1966 (5. évfolyam, 1-7. szám)
1966-01-01 / 1-2. szám
A FORRADALMI MUNKA HÉT ÉVE A MAI KUBA ARCA Hét év egy nemzet életében rendkívül rövid idő. Szinte perceknek tekinthető csupán Kuba számára, amely a civilizált világiba csak 1492- től kapcsolódott be, — összehasonlítást alapul véve az azóta eltelt 473 évet —, az utolsó 7 év, amelyben a fiatal forradalmárok egy csoportja vette kezébe a kormányzás ügyét, természetesen nem tekinthető az ország életében perceknek. Kuba Forradalmi Kormányának tettei, amelyeket e rövid előadás során kívánunk nagy vonalakban vázolni, követelik saját jogaikat. E tetteket, miután közelebbről megismerkedünk a kormány tevékenységének különböző területeivel, csak rendkívülieknek nevezhetjük. Az 1953 évi népszámlálás adatai szerint a sziget lakosságának 45 százaléka fő foglalkozásként a mezőgazdaságban dolgozott. Valamivel kevesebb, mint a földbirtokosok 1 százaléka rendelkezett a legjobb földek 50 százalékával, ugyanakkor a földtulajdonosok 71 százaléka annak csak 11 százalékát tartotta kezében, vagyis az összességében mintegy 9 millió hektár megművelhető földterületből, 1107 földbirtokos és mezőgazdasági társaság rendelkezett 4886 ezer hektárral, ugyanakkor 600 ezer személy dolgozott mezőgazdasági munkásként, vagy idénymunkásként, akiket fenyegetett a munkanélküliség és a cukor árának ingadozása. Minden évben 3 hónapig a cukornádaratás képezte a kubai mezőgazdaságban az egyetlen tevékenységet. Az év többi részében, amelyet a faluban keserű humorral „holt időnek” neveztek, a munkanélküliség növelte az amúgy is nyilvánvaló nyomort ugyanolyan mértékben, mint az elkeseredettséget Az 1959. május 17-én kibocsátott Földreformtörvény volt a kormány első lépése,hogy felszámolja a mezőgazdaságban ezt a helyzetet A Földreformtörvény megszüntette a nagybirtokokat miután az egy kézben maradó földbirtokokat 402 hektárra korlátozta, ugyanakkor a parasztok tízezreit tette földtulajdonossá, azokat a parasztokat, akiket az általuk megművelt földön zsákmányoltak ki és amely földnek a gyümölcse a kis- és nagyburzsoázia zsebét dagasztotta. A mezőgazdasági szövetkezetek létrehozása, amelyek a későbbiek folyamán állami gazdaságokká alakultak át, a kisparasztok tömörítése egy a hivatalos gazdaságpolitika által irányított szervezetbe; a parasztság életkörülményeinek megjavítása, új lakóházaik építése, orvosi ellátás bevezetése, és mezőgazdasági gépekkel való ellátása által; öntözési források megteremtése egy nagy vízgazdálkodási terv kereteiben, és más intézkedések voltak a mezőgazdaság fejlesztésének a szakaszai az országban az anyagi javak termelésének új szocialista elve alapján. A cukoripar államosítása az állam kezébe adta az anyagi javaknak ezt a korábban külföldre szivárgó fontos forrását, ugyanis az iparágnak majdnem 50 százaléka északamerikai részvénytársaságok tulajdonában volt. Miután eltávolították a cukortermelés évről évre növekvő korlátait, 1970-re 10 millió tonnában határozták meg a cukortermelés nagyságát . 1965-ben több mint 6 millió tonna volt a termelés — a mezőgazdasági területeken a munkanélküliség fokozatosan eltűnt, majd egészen megszűnt. Az őrlés befejezése után majdnem egyidejűleg megkezdődnek a gépi berendezések javítási munkálatai, így a munkakiesés nagy mértékben lecsökken. Egyéb mezőgazdasági terményeik termelésének növelése által a parasztok tízezrei találtak állandó és jól jövedelmező munkát. A nemzetgazdaság másik nagyfontosságú mezőgazdasági terméke a dohány, az ültetés, a gondozás és a begyűjtés idején, a munkaerő nagy százalékát köti le. Ugyanez mondható el a kisebb gyümölcsösökről, a gyümölcsfákról, a kávéról, a kakaóról és a föld többi más termékéről. IPAR Kuba nagyon szerény fejlődést mutató ipari története minden időben a gazdasági élet alávetettségi jellegét tükrözi. Az első időszakban 1790-ig a gazdasági tevékenység eme ágazatában a spanyol tőke bírt meghatározó jelleggel. Ettől az időtől kezdve 18664g a rabszolgamunkán alapuló ipar növekedésének lehetünk tanúi, amely a gazdasági rendszer romlásában és a rabszolgamunka eltörlésében csúcsosodik ki. Végül a harmadik szakasz 1958ig tart, amely magába foglalja az észak-amerikai uralom hosszú időszakát. Ez ellen az uralom ellen kelt fel a kubai nép alkotó erőfeszítése. Miután a XIX. század folyamán eltűntek olyan iparágak, mint a bányászat, a tengeri hajók építése és a cukortermelés háttérbe szorította az állattenyésztést, megkezdődik Kubában az európai ipari forradalom során tett technikai újítások bevezetése. 1886-tól a rabszolgaság eltörlésének időpontjától az első külföldi, többnyire észak-amerikai tőkebefektetések, amelyek elsősorban a cukor- és a fémiparba irányultak. Ugyancsak megkezdődik az észak-amerikai behatolás az ország pénzügyi életébe, a Kubában megtelepedő, idegen tőkével működő bankok fiókjain keresztül. Új, az Egyesült Államok tőkéseinek kezében levő, amerikai gyártmányú gépekkel dolgozó iparágak születnek. Néhány eset kivételével, amelyekben a gyártulajdonosok a kreol burzsoázia sorai közül kerülnek ki — szesz, sör, stb. gyártása — az észak-amerikai behatolás nem várat magára. Ilyen vagy olyan formában, függetlenül az ország gazdasági életének az északi kolosszusszomszédtól való függésétől, ez a behatolás mindennapos figyelmeztetés tényévé válik. Manapság Kuba összes ipari erőforrásai az államosítás révén a kubai nép kezében vannak. A nagyiparágak, mint a cukor, a dohány, az állattenyésztés, stb., olyan potenciális bevételi források, amelyek a népjólét emelését szolgálják és amelyekből a Forradalmi Állam által irányított nemzeti újjáépítés hatalmas terve meríti pénzügyi alapját. A kormány 1963-ig 62 új iparágba és 26, az egész ipari kompresszus energiaellátását biztosító elektromos erőműbe 2358 millió dollártőkebefektetést eszközölt. Annak ellenére, hogy a hangsúlyt a mezőgazdasági tervek végrehajtására helyeztük, az ország ipari tervei sem kerültek háttérbe és évente épülnek új és új ipari létesítmények az egész sziget területén. OKTATÁSÜGY Ebben az évben a kubai elemi iskolákban majdnem másfél millió iskolaköteles gyermek iratkozott be. A fejlődésben nagyon fontos lépés volt az oktatásügy 1961-ben történt államosítása, amikor megindult a z