Külföldi Szemle, 1963 (1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
BEMUTATÓK, FÖLÚJÍTÁSOK A VILÁG BALETT-SZÍNPADAIN + 0+ 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + Nem használták ki a jó alkalmat... Szükségtelen mismásolni és az igazságot szépítgetni. Roland Petit első megnyilatkozása a Chaillot-palotában a néptömegekhez szóló táncművészettel nem sikerült. Pályafutása során első ízben állott rendelkezésére egy 2.800 férőhelyes színház, egy remek technikus-gárda, egy ötven személyes zenekar, a Nemzeti Népszínház közönsége, ez az "arany"-közönség; életében először nem voltak anyagi gondjai, s minden pillanatban érezhette, hogy a kultusz-kormányzat támogatja, hogy Jean Vilar segíti, így ésszerűen gondolhattunk arra, hogy Roland Petit azonnal meg fogja ragadni a nagy tömegeket és legjobb alkotásaival kedveskedik nekik, azokkal a fűszeres számokkal, amelyek annak idején Rochno és Bérard finnyás híveit lelkesítették, nemrégiben pedig az Alhambra demokratikusabb nézőterét. Ki más lehetne népi, mint ő, a népből jött mlvász, aki egész gyerekkorát egy Morstorgueil utcai casá-restaurantban töltötte? Ki tudja jobban visszaadni a ,Gyémántfaló nő" utcai érzékiségét, a "Vándorkomédiások" fájdalmas költészetét, vagy "A fiatalember és a halál" annyira párizsi drámáját? Ez a mindig robbanó, mindig mozgásban lévő, új ötletekben dúskáló, könnyű humorú művész, aki minden nehézségen, problémán könnyedén tudja túltenni magát, aki kora legnagyobb zeneszerzőivel, díszlettervezőivel és szabászaival működött együtt, nekik ihlettel szolgált, számomra és számunkra a legjobb fajta párizsi művészt jelképezi, jelképezte, azt, amelyik veleszületett ízléssel rendelkezik. Sajnos csalódtunk, erről az elképzelésünkről le kell tennünk. Mert az új műsorban nem találkoztunk sem szellemességgel, sem kecsességgel, sem Terpsichore andalító mosolyaival, can pán idegbajjal és pornográfiával, a tehetetlenség e két elszomorító múzsájával. Micsoda elképesztő dolog! Lássuk mindjárt a műsor főszámát, a "Maldoror"-t, Lautréamont "Maldoror énekei" című művére és Maurice Jarre figyelemre méltó zenéjére. Nem okolhatjuk ennek az Isidore Ducasse ROLAND PETIT A CHAILLOT-PALOTÁBAN 30/63