Külkereskedelem, 1961 (5.évfolyam, 1-12. szám)
1961 / 1. szám - dr. Willi Kunz-dr. Rudolf Brauer: A szocialista nemzetközi munkamegosztás és gazdasági komplexumok képzése
Ш Ш í DR. WILLI KUNZ - DR. RUDOLF BRAUER: A szocialista nemzetközi munkamegosztás és gazdasági komplexumok képzése A szocialista nemzetközi munkamegosztás mind tervszerűbben alakul, a szocializmus gazdasági törvényeit a szocialista országok egyre nagyobb mértékben használják ki nemzetközi síkon is. Azon a fokon, amelyet a termelés és újratermelés a szocialista országokban már eddig elért, a nemzetközi szakosítás és kooperáció csak távlati tervek alapján fejleszthető. Erre elsősorban azért van szükség, mert minden nagyobb intézkedés, amelyet a szakosítás és a kooperáció irányában teszünk, a termelési beruházás és a szakképzés növelését igényli. Részletesen meg kell vizsgálni, hogy az egyes országoknak milyen tervezési időre van szükségük, milyenek lesznek a termelés körülményei, a beruházások gazdaságossága stb. Ugyancsak vizsgálandó, hogy milyen társadalmi haszonnal jár minden egyes nagyobb szakosítási intézkedés, vagyis pontos számításokat kell végezni az egész szocialista tábor és az egyes résztvevő országok számára adandó előnyökről. Ezekből a számításokból kiindulva kell kötelező megállapodásokra jutni és azokat szerződésekben rögzíteni. A vizsgálatok eredményeként a szocialista tábor termelő erőit a lehető legcélszerűbben mozgósíthatjuk, a munkaerő és a termelőeszközök célszerű felhasználásával az élő munka hasznossági fokát emelhetjük, vagyis fokozhatjuk a munkatermelékenységet. Ez a jövőben mindinkább közösen koordinált távlati tervek alapján történik, melyeknek két fő céljuk van: 1. Biztosítani kell a szocializmus teljes győzelmét a gazdasági versenyben és túl kell haladni a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre eső termelésben és az életszínvonalban ; 2. Fel kell számolni az egyes szocialista országok gazdasági színvonalában fennálló lényeges fokozati eltéréseket, így megteremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a szocialista országok lényegében egyidőben léphessék át a kommunizmus küszöbét. E célok megvalósításánál igen sok függ a társadalmi munka helyes nemzetközi megosztásától. Biztosítanunk kell a konkrét munkafeladatok olyan elosztását, hogy az az egész szocialista tábor számára a legnagyobb haszonnal járjon. A távlati tervek időszakában a nemzetközileg szakosíott termelés már az országos termelés jelentős részét eszi ki. Ez a körülmény hatással lesz a szocialista világpiacon végbemenő árucserére is. A szakosított termelés mind fontosabb szerephez jut majd az egyes szocialista — különösen a közepes vagy annál kisebb — országok gazdaságában. Ez egyben annyit is jelent, hogy azok a termelő ágazatok, amelyeket nemzetközi szakosítási megállapodások alapján bővítünk vagy létesítünk, valamint az ezekkel összefonódó ágazatok az érintett országokban mindinkább meghatározzák a gazdasági profilt, annak egész komplexumát. A KGST közgazdasági bizottsága megbízást kapott arra, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelveinek kidolgozása során vizsgálja meg „az egyes országok gazdaságának komplex fejlődése és a nemzetközi szakosítás közötti összefüggéseket". A szocialista gazdaság komplex fejlesztése mindenekelőtt megköveteli, hogy minden egyes ország mind iparának, mind mezőgazdaságának minden ágát fejlessze. A gazdaság komplex fejlesztése egyben magában foglalja a területi tervezést, gazdasági körzetek létesítését, tehát a termelőerők racionális területi elosztását. A nemzetközi szakosítás és az egyes országok népgazdaságának komplex fejlesztése egyetlen folyamatnak két, egymást kölcsönösen feltételező oldala. A folyamat maga a termelés szakadatlan bővítésének és a munkatermelékenység növelésének irányában halad, mégpedig külön-külön minden egyes szocialista országban és a szocialista országok összességében egyaránt. Az egyes szocialista országok különböző mértékben vesznek részt a szocialista nemzetközi munkamegosztásban. Minél nagyobb egy ország, minél gazdagabb természeti kincsekben, minél fejlettebbek a meglévő termelőerők, annál tökéletesebb lehet az illető ország gazdasági komplexuma; viszont a nemzetközi munkamegosztásban való részvétele viszonylag kisebb jelentőségű. Ezzel szemben minél kisebb egy ország, minél korlátozottabbak természetadta erőforrásai, annál kisebbek a komplex fejlődés lehetőségei az országon belül és annál szükségesebb, hogy beillessze gazdaságát a nagyobb, nemzetközi gazdasági komplexumba. Korunk ipari termelésének rendkívül széles kiterjedése mellett egy kisebb vagy közepes nagyságú ország számára csak az olyan komplex (sokoldalú) fejlesztés hasznos, amely: 1. lehetővé teszi a meglevő nyersanyagok komplex kiaknázását; 2. biztosítja a meglevő termelőkapacitások teljes kihasználását, szoros nemzetközi szakosítás alapján, esetleg a termelés átállításával; 3. megfelel a műszakilag meghatározott összefüggéseknek; 4. biztosítja növekvő képzettségi fokon a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatottságát; 5. gazdaságilag indokolható szállítási ráfordításokat igényel. A gazdaságok komplex fejlesztése nem szabad, hogy elszigetelt, autarchikus fejlődéshez vezessen. Nem minden gazdasági ágazat számára találhatók minden országban azonosan kedvező fejlesztési körülmények. Ez vonat-