Kurír - esti kiadás, 1990. augusztus (1. évfolyam, 23-44. szám)

1990-08-13 / 31. szám

10 v,­­ Nem kell sem oszolni, sem koszolni Seftelek és kereskedők ír Nagytakarítás készül a buda­pesti aluljárókban. Rájuk fér. Hirtelenjében nehéz lenne megmondani, melyik aluljá­róban nehezebb közlekedni: az Astoriától az Élmunkás térig (ez még mindig Élmunkás tér?) áll a piac. Amiről a nép- (vagy nemzet-) gazdaság még csak ábrándozik, az kézzelfogható és kikerülhetetlen valóság a közle­kedési gócpontokban. Szabad versenyes piac van, igaz, árkar­tellel, mert nagyjából egyfor­mák az árak. Romániai magya­rok és romániai románok, viet­nami lányok (férfit még sosem láttam), arabok, cigányok, ma­­arok, lengyelek és csehek ínálják, amijük van. Megkockáztatva, hogy nincs - ön már az előző könyvét is „életmű­könyvnek” szánta, s most erről a legújabbról is mint össze­foglaló kötetről beszél. Miért? - Egyrészt ebben a könyv­ben sokkal többféle gondról és­­megoldási lehetőségről írok, másrészt nagy tervem van vele. Szeretném, ha a középiskolások osztályfőnöki óráin bevezetné­nek egy „életmód” tantárgyat, és ehhez lehetne tankönyv Az élet patikája című mű. Beszél­gettem erről a művelődési és közoktatási miniszterrel, úgy tűnik, neki is tetszik az ötlet. Végül is mindaz a tudásmennyi­ség, amely később feleslegessé válik, rengeteg időt vesz el a gyerekek életéből, míg saját ma­gukra, az egészségük megőrzé­sére senki sem hívja fel a figyel­met, hiába szajkózzák a fel­nőttek a megelőzés fontosságát. - Milyen problémákra tér ki ebben a könyvben? - Igyekeztem mindazzal foglalkozni, ami ma már nép­betegségnek számít nálunk, még akkor is, ha ezekkel nem for­dulnak orvoshoz az emberek. Igazam: nekem tetszik ez az egész, anélkül, hogy tisztában akarnék lenni a jelenség gaz­dasági vetületeivel. Szokás el­ítélni a spontán árusokat, én nem teszem, mert úgy hiszem, senki senkit nem károsít meg, ha például romániai magyar köröndi cserepet árul a Nyu­gatinál. Korond messze, Er­délyben van, s csak Korondon kapni köröndi cserepet. Nem beszélve az illatos szantálfa­szobrokról, amelyek, ha igaz - legalábbis a szaguk után - Vietnamból vannak. S ha valaki veszi a fáradságot, hogy egye­nest a dohánygyárból vásároljon cigarettát, s jelentősen kisebb árréssel adja tovább nekem, akkor én abban nem a seftest Arról írok, milyen okai vannak a különböző kövek kialakulásá­nak, a visszérbetegségeknek, a hajhullást előidéző huszonegy okot is kutatom. Szólok a szék­rekedésről is, ami nagyon sok súlyos betegség kialakulásában játszik szerepet. Mindezt nép­szerű, közérthető módon. A gyógyításnak is rengeteg, ott­hon is elérhető, gyakran egy fillérbe sem kerülő módja van, csak figyelem kell hozzá. - Az egyik legtitokzatosabb fejezetcím: Az eperjesi temető titka. Elárulná ezt a titkot? - Nagyapám egész életében készült Eperjesre, szülei sírjá­hoz. Én elmentem, és éppen akkor exhumálták a sírokat, amikor ott jártam. Megdöbben­tett, hogy a több mint százéves csontok sokkal jobb állapotban vannak, mint a fiatalabbak. Nem találtam sem csontritkulás, sem meszesedés nyomait. Ekkor kezdtem kutatni ennek oka után. Eljutottam a mákhoz... - A mákhoz? - Igen. Kikutattam, hogy Erdélyben és a Csallóközben látom, hanem a versenyképes kereskedő­t. Amivel baj van, az a helyszín és a szemét. Valóságos a forgal­mi akadály, amit az árusok ké­peznek, s valóságos a gigantikus szeméthalmaz, ami utánuk ma­rad. Szóval menjenek az alul­járóból, hál’ istennek már van hova menniük, nem egy „len­gyelpiac” működik legálisan országszerte. Takarítani fog az aluljárókban a fővárosi tanács, tegye, rájuk fér. Csak ne öntse ki a fürdővízzel a gyereket. Mert kereskedelemkultúra és kereskedelemkultúra között van különbség. A Nyugatinál, a Skála Metró előtt-alatt nemcsak a valahai népi demokráciák al­kalmi árusai kínálják vegyes­felvágottjukat. Van másik ha-sokkal több mákos ételt fo­gyasztottak az emberek, tehát a mákban lennie kell valamilyen anyagnak, ami erősíti a csontot és ellenállóvá teszi. Innen már könnyű volt kideríteni, hogy a mákban rengeteg magnézium és kalcium van. Azóta én is úgy kezdem a napot, hogy a reggeli úszásom után egy kanál mézes mákot eszem. - Önt évek óta természet­­gyógyászként ismerik az emberek, tudják, hogy vegetáriánus. Mi a válasza arra, hogy sokkal könnyebb és olcsóbb úgy táp­lálkozni, ahogyan a hétköznapok megengedik, hiszen a vegetaria­nizmus drága és „babra" dolog.­­ A különböző húsok ára között is nagy a különbség. Ha mi vegetarianizmusról beszé­lünk, nem kell a primőr zöld­ségnek eszünkbe jutnia. Télen a répa, a káposzta, a cékla egyál­talán nem drágább, mint a hús. Ezek csak fafogások. Sokan üzemi konyháról étkeznek, nem válogathatnak, de legalább ott­hon, hét végén ügyelhetnének a táplálkozásukra. Itt van például imtrravi KÖHÖG A NYÚLT Lehet, hogy a címben felvetett kérdés nem tartozik az élet alapkérdései közé, azonban ha végiggondoljuk a rá adható választ, rájövünk, igenis rólunk, emberekről van szó, a mi életünkről, egészségünkről, boldogságunkról. Hogy milyen út vezet a nyúltól az egészséges emberig - ezt fejti ki Schirilla György legújabb könyvében, amely ezen a héten kerül a könyvárusokhoz.­ tegória: azok, akik engedéllyel, bérleti díj fejében kereskednek közterületen. A Skála Metró közelében a bérleti díj (amit az áruházak fizetnek) havi tízezer forint. Kiskereskedőkről van szó, akik adóznak (közvetve a fővárosi tanácsnak), akik embereket foglalkoztatnak. Ki négynek ad munkát, ki háromnak, ötnek. S mert ezt diktálja az üzleti érzékük, tisztán tartják a környezetüket. Talán nem lenne érdektelen a differenciált eljárás velük szemben, annál is inkább, mert az áruház is ragaszkodik hozzá­juk, nemcsak a bérleti díj miatt, hanem mert színesítik a Skála választékát. Valahogy úgy kellene eljárni, hogy jusson is, maradjon is a kereskedelem öröméből és hasznából. Legyen vízválasztó mondjuk a bérleti díj és a hát­rahagyott környezet tisztasága. Nem a kereskedelmet kell száműzni az aluljárókból, csak a szemetet. -SER-a krumpli. Nagyon sok fontos anyagot tartalmaz, tehát ha vá­laszthatunk, akkor a közétkez­tetésben is kérjük inkább azt. - A mozgás és a táplálkozás az ön életében is, a természetgyó­gyászatban is központi szerepet játszik. Azt írja, hogy hosszú életünk egyik gátja a forró étel... - Biztosan megfigyelte már, hogy még az utcán vásárolt sült krumplit is olyan forrón eszik az emberek, hogy a nyelvük alig bírja. Inkább szenvednek egy kicsit, de eszik. Most gondolja meg, hogy leveseinket olyan forrón esszük, hogy ha a ke­zünkre csöppen, felszisszenünk. Miért tesszük ki akkor az érzé­keny nyálkahártyákat, a gyom­rot ennek a hőnek? Rossz szokásaink miatt siettetjük az öregedést, a beteg­ségek kialakulását, végső soron a halált.­­ Végezetül választ kellene adnunk a címben feltett kérdésr­e. Tényleg, miért nem köhögnek a nyulak? - Borzasztó egyszerű. Mert nem csinálnak semmi olyat, amivel maguknak ártanának. Még sohasem hallottam, hogy egy vadállat mérgező bogyót evett volna, vagy úgy élne, amivel saját pusztulását siettet­né. Csak az ember, az ostoba ember követ el maga ellen szinte naponta merényleteket, mindent megtesz, hogy miköz­ben azt hiszi, életét könnyebbé tette, lerövidíti azt. Ezért is írtam a gyerekeknek elgondol­­koztatóul azt, hogy a magyar konyhaművészet több embert ölt meg, mint ahányat a világ összes hóhérja felakasztott. - Azt mondja, a gyerekeknek. Kinek szánja az új könyvet? - A legidősebb betegem 98 éves, írhatja nyugodtan, hogy tizenegy évestől százévesig min­denkinek. KOMORNIK VERA Az üzleti érzék tisztaságot diktál Ékszerek a Marx tér alatt Schirilla György: Az erős csontok titka a mák Fotó: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI Fotó: PATAKI GÁBOR 1990. augusztus 13.

Next