Kurír - esti kiadás, 1990. augusztus (1. évfolyam, 23-44. szám)
1990-08-13 / 31. szám
10 v, Nem kell sem oszolni, sem koszolni Seftelek és kereskedők ír Nagytakarítás készül a budapesti aluljárókban. Rájuk fér. Hirtelenjében nehéz lenne megmondani, melyik aluljáróban nehezebb közlekedni: az Astoriától az Élmunkás térig (ez még mindig Élmunkás tér?) áll a piac. Amiről a nép- (vagy nemzet-) gazdaság még csak ábrándozik, az kézzelfogható és kikerülhetetlen valóság a közlekedési gócpontokban. Szabad versenyes piac van, igaz, árkartellel, mert nagyjából egyformák az árak. Romániai magyarok és romániai románok, vietnami lányok (férfit még sosem láttam), arabok, cigányok, maarok, lengyelek és csehek ínálják, amijük van. Megkockáztatva, hogy nincs - ön már az előző könyvét is „életműkönyvnek” szánta, s most erről a legújabbról is mint összefoglaló kötetről beszél. Miért? - Egyrészt ebben a könyvben sokkal többféle gondról ésmegoldási lehetőségről írok, másrészt nagy tervem van vele. Szeretném, ha a középiskolások osztályfőnöki óráin bevezetnének egy „életmód” tantárgyat, és ehhez lehetne tankönyv Az élet patikája című mű. Beszélgettem erről a művelődési és közoktatási miniszterrel, úgy tűnik, neki is tetszik az ötlet. Végül is mindaz a tudásmennyiség, amely később feleslegessé válik, rengeteg időt vesz el a gyerekek életéből, míg saját magukra, az egészségük megőrzésére senki sem hívja fel a figyelmet, hiába szajkózzák a felnőttek a megelőzés fontosságát. - Milyen problémákra tér ki ebben a könyvben? - Igyekeztem mindazzal foglalkozni, ami ma már népbetegségnek számít nálunk, még akkor is, ha ezekkel nem fordulnak orvoshoz az emberek. Igazam: nekem tetszik ez az egész, anélkül, hogy tisztában akarnék lenni a jelenség gazdasági vetületeivel. Szokás elítélni a spontán árusokat, én nem teszem, mert úgy hiszem, senki senkit nem károsít meg, ha például romániai magyar köröndi cserepet árul a Nyugatinál. Korond messze, Erdélyben van, s csak Korondon kapni köröndi cserepet. Nem beszélve az illatos szantálfaszobrokról, amelyek, ha igaz - legalábbis a szaguk után - Vietnamból vannak. S ha valaki veszi a fáradságot, hogy egyenest a dohánygyárból vásároljon cigarettát, s jelentősen kisebb árréssel adja tovább nekem, akkor én abban nem a seftest Arról írok, milyen okai vannak a különböző kövek kialakulásának, a visszérbetegségeknek, a hajhullást előidéző huszonegy okot is kutatom. Szólok a székrekedésről is, ami nagyon sok súlyos betegség kialakulásában játszik szerepet. Mindezt népszerű, közérthető módon. A gyógyításnak is rengeteg, otthon is elérhető, gyakran egy fillérbe sem kerülő módja van, csak figyelem kell hozzá. - Az egyik legtitokzatosabb fejezetcím: Az eperjesi temető titka. Elárulná ezt a titkot? - Nagyapám egész életében készült Eperjesre, szülei sírjához. Én elmentem, és éppen akkor exhumálták a sírokat, amikor ott jártam. Megdöbbentett, hogy a több mint százéves csontok sokkal jobb állapotban vannak, mint a fiatalabbak. Nem találtam sem csontritkulás, sem meszesedés nyomait. Ekkor kezdtem kutatni ennek oka után. Eljutottam a mákhoz... - A mákhoz? - Igen. Kikutattam, hogy Erdélyben és a Csallóközben látom, hanem a versenyképes kereskedőt. Amivel baj van, az a helyszín és a szemét. Valóságos a forgalmi akadály, amit az árusok képeznek, s valóságos a gigantikus szeméthalmaz, ami utánuk marad. Szóval menjenek az aluljáróból, hál’ istennek már van hova menniük, nem egy „lengyelpiac” működik legálisan országszerte. Takarítani fog az aluljárókban a fővárosi tanács, tegye, rájuk fér. Csak ne öntse ki a fürdővízzel a gyereket. Mert kereskedelemkultúra és kereskedelemkultúra között van különbség. A Nyugatinál, a Skála Metró előtt-alatt nemcsak a valahai népi demokráciák alkalmi árusai kínálják vegyesfelvágottjukat. Van másik ha-sokkal több mákos ételt fogyasztottak az emberek, tehát a mákban lennie kell valamilyen anyagnak, ami erősíti a csontot és ellenállóvá teszi. Innen már könnyű volt kideríteni, hogy a mákban rengeteg magnézium és kalcium van. Azóta én is úgy kezdem a napot, hogy a reggeli úszásom után egy kanál mézes mákot eszem. - Önt évek óta természetgyógyászként ismerik az emberek, tudják, hogy vegetáriánus. Mi a válasza arra, hogy sokkal könnyebb és olcsóbb úgy táplálkozni, ahogyan a hétköznapok megengedik, hiszen a vegetarianizmus drága és „babra" dolog. A különböző húsok ára között is nagy a különbség. Ha mi vegetarianizmusról beszélünk, nem kell a primőr zöldségnek eszünkbe jutnia. Télen a répa, a káposzta, a cékla egyáltalán nem drágább, mint a hús. Ezek csak fafogások. Sokan üzemi konyháról étkeznek, nem válogathatnak, de legalább otthon, hét végén ügyelhetnének a táplálkozásukra. Itt van például imtrravi KÖHÖG A NYÚLT Lehet, hogy a címben felvetett kérdés nem tartozik az élet alapkérdései közé, azonban ha végiggondoljuk a rá adható választ, rájövünk, igenis rólunk, emberekről van szó, a mi életünkről, egészségünkről, boldogságunkról. Hogy milyen út vezet a nyúltól az egészséges emberig - ezt fejti ki Schirilla György legújabb könyvében, amely ezen a héten kerül a könyvárusokhoz. tegória: azok, akik engedéllyel, bérleti díj fejében kereskednek közterületen. A Skála Metró közelében a bérleti díj (amit az áruházak fizetnek) havi tízezer forint. Kiskereskedőkről van szó, akik adóznak (közvetve a fővárosi tanácsnak), akik embereket foglalkoztatnak. Ki négynek ad munkát, ki háromnak, ötnek. S mert ezt diktálja az üzleti érzékük, tisztán tartják a környezetüket. Talán nem lenne érdektelen a differenciált eljárás velük szemben, annál is inkább, mert az áruház is ragaszkodik hozzájuk, nemcsak a bérleti díj miatt, hanem mert színesítik a Skála választékát. Valahogy úgy kellene eljárni, hogy jusson is, maradjon is a kereskedelem öröméből és hasznából. Legyen vízválasztó mondjuk a bérleti díj és a hátrahagyott környezet tisztasága. Nem a kereskedelmet kell száműzni az aluljárókból, csak a szemetet. -SER-a krumpli. Nagyon sok fontos anyagot tartalmaz, tehát ha választhatunk, akkor a közétkeztetésben is kérjük inkább azt. - A mozgás és a táplálkozás az ön életében is, a természetgyógyászatban is központi szerepet játszik. Azt írja, hogy hosszú életünk egyik gátja a forró étel... - Biztosan megfigyelte már, hogy még az utcán vásárolt sült krumplit is olyan forrón eszik az emberek, hogy a nyelvük alig bírja. Inkább szenvednek egy kicsit, de eszik. Most gondolja meg, hogy leveseinket olyan forrón esszük, hogy ha a kezünkre csöppen, felszisszenünk. Miért tesszük ki akkor az érzékeny nyálkahártyákat, a gyomrot ennek a hőnek? Rossz szokásaink miatt siettetjük az öregedést, a betegségek kialakulását, végső soron a halált. Végezetül választ kellene adnunk a címben feltett kérdésre. Tényleg, miért nem köhögnek a nyulak? - Borzasztó egyszerű. Mert nem csinálnak semmi olyat, amivel maguknak ártanának. Még sohasem hallottam, hogy egy vadállat mérgező bogyót evett volna, vagy úgy élne, amivel saját pusztulását siettetné. Csak az ember, az ostoba ember követ el maga ellen szinte naponta merényleteket, mindent megtesz, hogy miközben azt hiszi, életét könnyebbé tette, lerövidíti azt. Ezért is írtam a gyerekeknek elgondolkoztatóul azt, hogy a magyar konyhaművészet több embert ölt meg, mint ahányat a világ összes hóhérja felakasztott. - Azt mondja, a gyerekeknek. Kinek szánja az új könyvet? - A legidősebb betegem 98 éves, írhatja nyugodtan, hogy tizenegy évestől százévesig mindenkinek. KOMORNIK VERA Az üzleti érzék tisztaságot diktál Ékszerek a Marx tér alatt Schirilla György: Az erős csontok titka a mák Fotó: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI Fotó: PATAKI GÁBOR 1990. augusztus 13.