Kurír - reggeli kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 53-77. szám)
1990-09-13 / 63. szám
(Vég veszélyben a honi mezőgazdaság! Öregapám szerint - aki bizony majdnem százéves - ilyen szárazság még nem volt Magyarországon, mint most. Tegnap, a Földművelésügyi Minisztériumban megtartott sajtótájékoztatón, ahol leginkább az aszály okozta károkról szóltak a tárca illetékes szakemberei, csak megerősíteni tudták öregapám állítását. A többhetes, tartós aszály hatására a talajok vízkészlete lényegében kimerült. Az ország egyes térségeiben az aszály mértéke eddig soha nem tapasztalt méretűvé vált. Bizonyos üzemekben, illetve kisebb-nagyobb térségekben, szinte teljesen kipusztult minden. A legnagyobb károsodás Jász-Nagykun-Szolnok, Győr-Sopron, Komárom, Esztergom, Fejér, Pest és Bács-Kiskun megyében tapasztalható. Leginkább az őszi betakarítási növények sínylették meg a nap ma már korántsem áldásosnak mondott sugarait. Kukoricából 2,4 millió tonna, napraforgóból 560 kilotonna, szójából mintegy 51 kilotonna, zöldségből legalább 500 kilotonna, és gyümölcsből ez idáig 200 kilotonna termeléskiesésről számoltak be a minisztérium vezető tisztségviselői, élükön Sárosi László államtitkárral. Summa summarum, mostanáig 30-35 milliárd forint kár érte a magyar mezőgazdaságot. Ez a szám sajnos nem végleges, a szakemberek becslései szerint további veszteségnövekedés várható. Az eddigi aszálykár felmérési adatai egyértelműen jelzik, hogy a terméskiesés az ágazat lehetőségét jóval meghaladó nagyságrendű. Ezzel összefüggésben likviditási, gazdálkodási feszültségek halmozódtak fel. Az amint is meglévő bajt csak súlyosbítja az évközi költségvetési szigorítások, amelyek az aszálykár együtthatásaként teljesen megrengették, illetve rengetik az agrárágazatot. A honi mezőgazdaság olyan nehéz helyzetbe jutott, hogy központi, pénzügyi segítség nélkül a kormány hároméves gazdasági programja, benne agrárágazati koncepciójának teljesítése, és az új agrárpolitika isvégveszélybe került. Ezért - mint a sajtókonferencián kiderült - az agrárkormányzat a megoldást illetően több alternatíváról tájékoztatta a megjelent közel száz újságírót és mezőgazdasági szakembert. Ezzel is cáfolva azt a híresztelést, miszerint „a minisztériumban hetek óta nem veszik észre, hogy nem esik az eső!” A Földművelésügyi Minisztérium programcsomagja, amely kísértetiesen hasonlít (?!) a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Érdekvédelmi Szövetségének hasonló, már korábban publikált javaslataihoz, a károk többéves szaknyelven fogalmazva - kigazdálkodására adnak lehetőséget, valamint a pénzintézetekkel és gazdálkodókkal közös teherviselést tesznek lehetővé. Ennek megfelelően átütemezik, de elképzelhető, hogy részben, vagy teljesen megszüntetik a földhasználat után járó adókötelezettséget. Akik nem tudják befizetni a társadalombiztosítási járulékot, azok esetében a kormány jóváhagyásával eltekintenek a büntetőkamat befizetésétől. Ahol a közelmúltban 16 százaléknál nagyobb béremelésre nem került sor, azok mentesülnek a kereseti adó befizetésétől. Végül, de nem utolsó sorban, a Magyar Nemzeti Bank 10 millió forintos célhitelkeretet folyósít a kereskedelmi bankoknak, akik 15 százalékos kamat ellenében segítenek, azaz hiteleznek az arra rászorulóknak. No persze, az előbb említett lehetőségekkel csak azok a téeszek és állami gazdaságok élhetnek, amelyeknél a szántóföldi növénytermesztés az elmúlt három év átlagához viszonyítva 15 százalékkal csökkent. A földművelődési tárca szerint ugyanis ezek tekinthetők aszálykáros mezőgazdasági üzemeknek. Az illetékesek szerint legalább 600 ezer tonna gabonára, és ezen belül majdnem 300 ezer tonna kukoricára lenne szükség. Hogy erre a pénzszűke világban honnan teremti elő a kormányzat a pénzt? Ez egyelőre nemcsak az újságírók előtt, hanem a tárca munkatársai számára is rejtély. SZILÁGYI BÉLA A külügyminiszter botrányt kavaró beszéde elhangzott a parlamentben, azonnal hallhattuk a tévében, több műsorban megvitatták, olvashattuk a napilapokban. Nem is kívánok visszatérni arra, kit mennyire sértett meg állításaival. Ami azonban a kidulópontot adta kijelentéseihez, az a Dagens Nyheter minősítése volt. Amióta tart a Magyar Nemzet privatizációja körüli purparlé, többen jellemzik a legnagyobb példányszámú svéd napilapot. Ezt tette most a magyar külügyminiszter is, baloldali liberálisnak titulálva a stockholmi újságot. Majd kifejtette: ez az orgánum ellenséges hazánkkal szemben, mert azt írta egyszer, hogy Magyarország lejtőn van. Továbbá: a Dagens Nyheter nem közölte néhány stockholmi magyar levelét, amelyben egy, a romániai magyar kisebbségről szóló cikkre reagál-,tak. A lap tehát diszkriminál. A Dagens Nyheter valóban nem közölte a szóban forgó leveleket, ahogy szerkesztői ezernyi beérkező hozzászólást sem képesek betenni a lapba. Valóban közzétettek egy cikket, amelyben valaki megfogalmazta abbéli véleményét, hogy amit a magyar kisebbség Romániában követel, azt a svédek se adnák meg a finneknek. Ezen a mozzanaton megbotránkozhatunk, noha kérdés: vajon valóban csak a középeurópai helyzetet nem ismerő újságíró hibás-e abban, ha ilyen mondatot leír? A Dagens Nyheterben egyébként naponta jelennek meg cikkek, melyeknek szerzői gyakran merőben ellentétes álláspontokat fejtenek ki. Vajon nem ez az „objektív tájékoztatás” kritériuma? A lap egyik jellegzetessége éppen az állandó vitarovat, amelyre a szerkesztők rendkívül büszkék joggal. Ez ugyanis a tolerancia bizonyítéka. Jeszenszky Géza viszont a parlamentben említett cikkeket a Dagens Nyheter szellemiségével azonosítja, azt mondja, a lap ellenséges az új magyar kormánnyal szemben. A Magyar Fórum, az MDF- hez közeli hetilap május 26-án, teljes újságoldalon foglalkozott már a svéd lappal, egy ott megjelent cikket idézve, amelyben az újságíró az MDF-et „óhazafias beállítottsággal” vádolta. Tény: megjelent svédül ilyen cikk. Csakhogy például a Dagens Nyheter május 2-án közzétett egy másik, az előzőnél sokkal hosszabb írást, amelyről a Magyar Fórum nem vett tudomást. Ebben az Antall Józsefről írott elemzésben ilyesmi olvasható, egy MDF-tanácskozást értékelve: „Csak Antall József volt kivétel. Neki már államférfiúi kisugárzása volt... Kicsit fátyolos és komoly hangjával, méltóságteljes fellépésével természetes módon lekötötte a hallgatóság figyelmét. Teljesen kiforrott politikus volt...” 1990. június 9-i számában a hosszú cikknek a teljes fordítását közölte a Magyar Nemzet. Azóta mégis számta-lanszor előfordult - utoljára kedden, a parlamentben -, hogy vádaskodások hangzottak el a Dagens Nyheterrel szemben, emlegetve „magyarellenességét”. Az ezt cáfoló, számunkra kedvező írásokról miazonban senki sem volt hajlandó tudomást szerezni. Pedig ezek is megjelentek, bizonyítva a svéd lap liberális pártatlanságát. Nem a Magyar Nemzetet védem. Ha védeni akarnám, a lapnál maradtam volna, ahol néhány évig dolgoztam. Éppen azért nem maradtam ott, mert nem kívántam olyan újságnál dolgozni, ahol kívülről akarják megmondani, kit szeressek és kit nem, ráadásul nyilvánvaló torzítások alapján, makacsul és következetesen figyelmen kívül hagyva a tényeket. Mostanában boldog-boldogtalan jellemzi a Dagens Nyhetert. Vajon ennyien tudnak nálunk svédül? És rendszeresen olvassák a stockholmi újságot? Mindezt nem föltétlenül Jeszenszky Géza kritikájának szánom. Ő ugyanis annyira határozottan minősíti a stockholmi lap szellemiségét, hogy feltételezem: jó külügyminiszterhez illően perfekt svéd, és naponta elejétől a végéig átolvassa a több tucat oldalon megjelenő újságot. De ha mégis kiderülne, hogy csupán másodkézből tájékozódott, arra kérem, vegye figyelembe védül egy csakugyan svédül olvasó magyar tapasztalatát - az enyémet. Nem hiszem ugyanis, hogy a legnagyobb példányszámú stockholmi napilap, miután Magyarországon rossz hírét keltik - azaz rontják a hitelét, csak mert néhány embert makacsul zavarnak a tények, ezentúl lelkes hozsannákat közölne az új magyar kormányról. Lehet, hogy így csinálunk a vélt ellenségből valódit? ESZÉKI ERZSÉBET Jeszenszky meg a svédek 1990. szeptember 13. HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK Érdektelenség falun ? Tegnap zárult a helyhatósági választások kampányának első szakasza. Az ajánlási ívek begyűjtésével dr. Mácsay Józsefet, a Belügyminisztérium országos választási bizottságának munkatársát közvetlenül a „zárás” előtt az országos tapasztalatokról kérdeztük. - Az eddig beérkezett adatok alapján az ajánlási ívek mennyiben tükrözik a parlamenti választások végeredményét, vagyis a jelenlegi vezető pártok jutottak-e a legtöbb ajánlócédulához? - Nem akarom elkedvetleníteni az olvasókat, de az országos helyzetről sajnos most még nem tudok információkkal szolgálni. Mi eleddig csak a megyei irodákkal tartottuk a kapcsolatot, és tőlük tudtuk meg, hogy egy-egy párt kíván-e jelölteket állítani mind a polgármesteri, mind a helyi önkormányzatok soraiban. A tízezer főnél kisebb települések polgármestereinek megválasztása tartozik jelenleg csak hozzánk, hiszen e fölött majd a helyi önkormányzatok döntenek arról, hogy ki kerüljön erre a posztra. A nagyvárosok, illetve Budapest egyes kerületeiben tudjuk, hogy kiket kívánnak jelölni. A kisvárosokban és községekben - úgy tűnik - nem sikerül felkelteni az érdeklődést a helyhatósági választások iránt, és tudomásom szerint sok helyütt rendkívül kis esély mutatkozik arra, hogy egyáltalán valaki jelöltként elinduljon, tekintve, hogy igen nagyfokú az érdektelenség. Nem tudom, hogy az elmúlt hónapok politikai viharai mennyire viselték meg a választópolgárok politikai aktivitását, annyi azonban bizonyos, hogy az a kérdéses három százalék, ami a polgármesteri jelöltséghez szükséges, nagyon magas küszöbnek bizonyul. És arról van-e tudomásuk, hogy különböző pártok indítanak-e közös jelöltet vidéken? - Hát, ebben sem tudok túlságosan sokat mondani, éppen az előbb kaptam hírt arról, hogy Somogy megyében egy úgynevezett „kontrabalos” koalíció alakult, de ez kuriózumnak számít. Máshonnan koalícióról nem érkezett hozzánk jelentés. A választási kampány eddig eltelt időszakában már érkeztek jelzések visszaélésekről, anomáliákról - így legutóbb a kaposvári „előkészületekről", ahol a hírek szerint előre leosztották a tisztségeket a koalícióba lépni kívánó pánok. Vannak-e hasonló jelenségek? - Mi is csupán az ominózus kaposvári esetről tudunk, mégpedig úgy értesültünk erről, hogy a Somogy megyei vb-titkár telefaxon értesített minket. Ez aztán később nagy sajtónyilvánosságot is kapott. Az esetről csupán annyit szeretnék mondani, hogy ha a választói akaratot bizonyos pártok oly módon kerülik meg, hogy a jelölt állításánál már összefognak, akkor ez egyfajta sajátos politikai attitűd, amit én személy szerint nem kívánok bírálni. A lehetőség adott, jogszabály ezt nem tiltja. A parlamenti választások kampányában heves reakciókat váltott ki, hogy a pártok szimbólumai, jelvényei nem kerülhettek rá a szavazólapokra, ezzel kapcsolatban most mi a helyzet? A listás és a polgármesteri szavazólapokra rá kell tenni a pártok jelvényét is. Ezzel kapcsolatban hetekkel ezelőtt körlevélben fordultunk a nagy pártokhoz, hogy a jelvényeket bocsássák rendelkezésünkre. Az eredmény lesújtó: az MDF nem válaszolt levelünkre, a tőlünk egysaroknyira működő SZDSZ pedig csak most küldte el levélben a piktogramokat. Bezzeg ha a szavazólapok mégis a pártjelvények nélkül kerülnének kinyomtatásra, rögtön az egekig csapna a felháborodás... SZAKONYI PÉTER Lesz-e benzinünk? Avagy mit tesz a Shell, hogy legyen? Változatlanul tartja „csillagos” árát az olaj a világpiacon. Közben egyre-másra érkeznek a hírek arról is, hogy a Szovjetunió korlátozni kívánja Kelet- Európába irányuló szállításait. Évi 6 millió tonnás szovjet importunk tehát veszélyben van, s így nem tudni, mit tölthetünk a tankokba a jövő évben. A kormányzati erőfeszítések mellett talán más lehetőség is van a kieső olaj pótlására. Erről kérdeztük dr. Josef Waldt, a Shell és Interag Kft. vezérigazgató-helyettesét. - Nem tudok még egyértelmű választ adni arra, hogy milyen más alternatívák előtt áll cégünk. Mivel az olajimport jelenleg a Mineralimpex monopóliuma, s eddig mi is a magyar és a szovjet nyersolajat használtuk fel, keressük azokat a megoldásokat, amivel pótolhatnánk a kieső mennyiséget mi is. Gondolom, a multinacionális Shell-hálózat lehetőséget adna saját importra! - Természetesen. Elképzelhető lenne, hogy ausztriai leányvállalatunk készletéből szállítsunk Nyugat-Magyarországra üzemanyagot, de jelenleg egész Nyugat-Európában nincs többletkapacitás. Éppen a napokban indult el Londonba egy munkatársunk, hogy az ottani Shellközpontban kutassa fel a lehetőségeket. - Az importált nyersolaj egy részét itthon is feldolgozhatnák. Ez nem lenne jó megoldás? - Ezzel kapcsolatban egyszerre több probléma is jelentkezik, és ezek közül csak egy az importmonopólium kérdése. Súlyos problémát jelentene a magyar és a világpiaci ár különbözősége, a forint konvertibilitásának hiánya és az, hogy a nyersolaj feldolgozásakor a kenőolajtól a kerozinig számos más termék is keletkezik. A magyar hivatalos szervek mennyire bizonyulnak rugalmas partnernek e kérdés megoldásában? - Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt is érdekelt a megoldásban, hiszen az iraki háború és a szovjet szállítások csökkenése őket is kellemetlen helyzetbe hozta. És ne felejtse el, hogy itt igen nagy összegekről van szó, hiszen egymillió tonna kőolaj jelenlegi ára mintegy 180 millió dollárt tesz ki, ami rendkívül nagy összeg. Az importhoz elengedhetetlen lenne, hogy cégünk is importjogot kapjon és az Áfor mellett esetleg nagykereskedelmi tevékenységet is folytathasson. A közeljövőben nyílik meg az első Total benzinkút Magyarországon, de az Arai, az Esso és az Agip is tervezi itteni kutak megnyitását. Cégük vállal-e valamilyen áldozatot azért, hogy megőrizze jelenlegi piaci második helyezését? - Nézze, ha az áldozatot az árversenyre érti, akkor egyértelműen nem a válasz. Egy forint engedmény a benzinárból ugyanis nekünk évi 600 millió forintba kerülne. S mivel alaptőkénk mindössze egymilliárd forint, ez úgy vélem, felelőtlenség lenne Részvényeseink itthon és belföldön ebbe semmiképpen nem mennének bele. Árversenyre egyébként is csak akkor van mód, ha a kőolaj-finomítók kapacitása meghaladja a keresletet. - Hát akkor milyen „áldozatra” gondol? -Jelenleg a piac 25 százalékát uraljuk, és ezt meg is kívánjuk őrizni. Flgi 3 90 millió forintot invesztálunk a hálózat fejlesztésébe, és a jelenlegi öt magánbenzinkút után újabb tíz nyitásáról tárgyalunk magánbefektetőkkel. Természetesen érezzük a piaci versenyt, és fel is készültünk erre. De hogy ez mi lesz azt, engedje meg, hogy ne áruljam el. Jó lenne, ha versenytársainkat is meglepnénk. SZ.P Fotó: BÁTONYI CSABA