Kurír - esti kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 109-127. szám)
1990-12-03 / 109. szám
1990. december 3. BOLHAMENTES BOLHAPIAC A hogy meghatározhatatlan eredetű bundájában vacogva ácsorog az újpesti bolhapiac közepén. A tömeg, amely december eleje lévén, karácsonyi hangulatban tolong, pár percre eltakarja szem elől. Amikor újra láthatóvá válik, a nő már bunda nélkül didereg. A piac közepén gondosan ácsolt emelvény, fenyőfagallyakkal feldíszítve. Alatta már gyülekezik a hatezer-négyszáz négyzetméternyi bolhapiac vezetősége. Novák úr két mankóval botorkál az emelvényhez. - Mostanában csúszósak az utak. Kifordult a bokám. A másik főnök, Keresztes Sándor nem hiába druszája a környezetvédelmi miniszternek, piacát tisztán, rendben tartja. Ez egy igazi bolhapiac. Százhatvan kereskedősátrunk van, és hatszáz darab napi asztal. Reggel nyolctól délután hatig hetven forintért itt bárki árulhat. A nyugdíjasoknak még kedvezményt is adunk, nekik csak negyven forintba kerül az asztal bérlése. A piacot körülölelő konténersorban férfi- és női WC, cipőjavító, kulcsmásoló, zuhanyzó van. Ez utóbbi azért is sikeres, mivel sokan jönnek vidékről vonattal, és nincs máshol lehetőségük a tisztálkodásra. Itt negyven,forintért addig zuhanyozhatnak, ameddig akarnak. Nem csak az emberek, a piac tisztaságával is sokat foglalkozunk. Két konténer van itt hátul, folyamatosan ürítjük őket. Májusban, amikor idejöttünk, kiköveztük, közművesítettük a területet. Harmincötmilliót fordítottunk arra, hogy az emberek kulturált körülmények között árulhassanak. Nagyon sok eladó egyben az előállítója is termékeinek, és nemcsak itt árusít, hanem a Váci utcában is. Persze, a vásárlók ett jóval drágábban vehetik meg. A szolgáltatásaink is negyven százalékkal olcsóbbak, mint a Centrum áruházakban. Közben megérkezett a kereskedelmi kamara egyik prominense. - Ugye tetszik, amit itt látnak? - Kicsit odébb húzott. - Ott van az én üzletem, azt is nézzék meg! - Kire várunk még - kérdezgetik egymást az urak. - A polgármesterre jön valahonnan a válasz. Néhány vevő sodródik közelünkbe. - Ugye bedughatjuk? - kérdezik az emelvényre szerelt konnektorra mutatva. S az imént vásárolt kávédaráló már vígan muzsikál a belevezetett áram hatására. A várakozás perceit felfedező úttal múlatjuk. A IV. kerületi bolhapiacon valóban minden kapható. - Az egész országban hiánycikk, itt viszont kaptam ácsceruzát - meséli egy vevő. Kicsit odébb hatalmas területen műsoros kazetta eladó. A vásárlókat úgy látszik, nem izgatja a honban dúló kazettaháború. Hamisat, valódit viszik, mint a cukrot. A műsoros viedokazetták másolását tiltja a törvény. Valószínűleg a hölgy, aki árulja, tisztában is van vele, hiszen jobbra-balra tekintgető szeme erről árulkodik. Keresztes úr talál ránk a bódék között. - Jöjjenek! A polgármester úr megérkezett, beszélni szeretne magukkal. Az emelvény alatt sárga kabátos, farmernadrágos úr áll. Bemutatkozunk. Ellentétben vele. Tekintete a messzeségbe réved. Érthetetlenül nézünk egymásra fotós kollégámmal. Úgy látszik, a lábhoz rendelés szokása még régről maradt itt. A kereskedelmi kamarás úr beszédbe kezd. A hangosítón továbbított szavak elvesznek a tömeg morajában. A vásárlók már gyakorolják, amit a kamarás úr éppen bejelent. És ezzel megnyitom a karácsonyi vásárt. B. BEA Fotó: GRNÁK LÁSZLÓ Nem lesz tévénk? Hét végén minden egyes képviselő kézhez kapta azt a vaskos pakkot, mely többek között a jövő évi költségvetés mintegy ezeroldalas tervezetét tartalmazza. Ugyan Rabár Ferenc pénzügyminiszter már csak fél lábbal van hivatalában, a költségvetés vitájában még ő képviseli a kormányt. Nyilvánvalóan össze kell szedni minden fifikáját, hogy az esetlegesen felmerülő kérdésekre kielégítő választ tudjon adni. Ki gondolta volna, hogy a Nemzetközi Gazdasági Minisztérium 27,5 millió forinttal járul hozzá az MTK-VM sportegyesület működéséhez? Szóról szóra a tervezet szerint: „A feladatok ellátásához szükséges pénzügyi fedezet forrásait egy részről a költségvetési támogatás, másrészről az intézmény saját ár- és díjbevételei biztosítják. Jövő évben az összes kiadás 31,7 millió forint... bevétele az 1990. évi 35 millió forintról 4,2 millió forintra lecsökken.” De ne képzeljük, hogy ez az egyetlen állami költségvetésből fizetett sportegyesület. Itt van példának okáért a Földművelésügyi Minisztérium, amely a Ferencvárosi Torna Club kiadásaiba „segít be”. Az 1991. évi előirányzat 64,5 millió forint. A nagyobb bibit pedig Hankiss Elemér jelenti, ugyanis ő élből nem írta alá a Rabár Ferenc 6,8 millárdos tévé-költségvetési javaslatát. Bányai Gábor ekképp indokolta főnöke döntését: „A Magyar Televízió számára a költségvetésben foglaltak elfogadhatatlanok, mert ez a keret az 1991-es évre a Magyar Televíziót működésképtelenné tenné. Kérjük a magyar kormányt, hogy az eredeti javaslatunkban jelzett összeget, 12,7 milliárd forintot fogadja el.” A televízió elnöksége a kormány által biztosított pénz csaknem kétszerese mellett tudja elképzelni a zavartalan sugárzást. Egész pontosan 6 milliárd forintról van szó, így jár az ember, ha hiányt farigcsál... CS. E. Isten gyermekei? Okulva az utóbbi idők sátánista rémtetteiből, az ember azt a logikus következtetést vonná le, hogy amennyiben egy vallási közösség egyértelműen minden emberi értékrendet felrúgó cselekedetekre alapozza hitét, úgy az csakis a Gonosz nevét írhatja a zászlajára. Nem,így van. Angliában, a civilizált, nyugodt, hűvös Albionban letartóztatták az „Isten gyermekei” elnevezésű szekta tíz tagját. A vád ellenük kiskorúak megrontása. Nem egy-két eltévelyedett hívőről van ám szó, ne higgyük: ez a szekta szertartásai és ideológiája szerves részének tekinti a kiskorú gyermekekkel folytatott nemi aktust. A közösséget a hatvanas években alapították Kaliforniában, de már állítólag az egész világon elterjedt. Nem tudunk róluk túl sokat, hiszen érthető okokból a legnagyobb titokban folytatják undorító üzelmeiket. Az, bizonyos, hogy az Egyesült Államokon kívül Kanadában, Japánban, Angliában, Franciaországban és Spanyolországban működnek a közösségeik, és a dél-amerikai államokban is. Módszereikről elég annyit mondani, hogy fanatikus híveik nagy részét már gyermekkoruktól feltétlen engedelmességre nevelik, méghozzá körmönfontan szadista módszerrel: addig csökkentik alvásidejüket, míg jellemük tökéletesen befolyásolható nem lesz. Most e sátánok közül tízet sikerült letartóztatni. A brit esküdtszékek pedig nem arról híresek, hogy ilyen esetekben elnézőek lennének. De mi lesz azzal a huszonkét kisgyerekkel, akiket a banda letartóztatásakor találtak a bűnözőknél? Állami ondozásba akarják őket adni Kétséges viszont, hogy akár a legkörültekintőbb gondozás is visszaadhatja ép pszichéjüket... -SZ. - rpp . pmp .$$* .- pHK § 4s-^v'.r • \ { A* 1 UyJh km^ mi t~ ■ . ^ . . . • . •• «V»jsw '•■ ! A Vállalkozásfejlesztési Tanács november huszonharmadikán alakult, alapcélja a vállalkozások élénkítése. Ennek érdekében - alkalmilag - a kormányzati döntéseket is értékelik, javaslataikkal segíteni kívánják. A Vállalkozásfejlesztési Tanács rendkívülli ülést tartott huszonnyolcadikán, és ezt követően állásfoglalást hozott nyilvánosságra. Lényege a következő: A kormányzat restriktív, inflációgerjesztő politikát folytat, amellyel a Tanács nem ért egyet. A „szektorsemlegesség” elvével szemben előnyben kell részesíteni a magánvállalkozásokat, különben is fel kell gyorsítani és teljes körűvé kell tenni a privatizációt. A tanács üdvözli, hogy felvetődött egy vállalkozásélénkítő kibontakozásalternatíva is a kormányzat köreiben (nyilván a Matolcsyféle „B -változatról” van szó). Továbbá: a kormányzat gazdaságpolitikai döntéseit előkészítő előterjesztéseket az eddigi „titkolózás” helyett teljesen nyilvánosan kell kezelni, hogy nyíltan meg lehessen vitatni! - Árva úr - kérdezzük Árva Lászlót, a tanács egyik tagját - mit ért az önök által elutasított kormányzati „titkolózáson”? Amikor augusztusban a ’91-re szóló restriktív kormányzati intézkedési tervet Langmár Ferenc a Magyar Hírlapban nyilvánosságra hozta, nagy botrány tört ki, mivel az titkos volt. Szerintem tényleg botrány. Már ugyanis az, hogy ilyesmi egyáltalán titkos lehet! - De az üzleti-gazdasági információk az előkészítés túl korai fázisában érzékenyek lehetnek... - Ez marhaság! Bocsánat, természetesen egy konkrét üzletkötés esetében ez ésszerű. Csakhogy itt általános, koncepcionális lépésekről van szó, amelyekben mindenekelőtt a legtágabb konszenzusnak kell kialakulnia! A válság leküzdésében a legtöbb talán a vállalkozóktól várható, és akkor információszűkében kell szenvednünk. Ezt úgy érti, hogy a kormányzatnak Önöket, mint testületet kötelessége volna informálni? - Dehogy. Csak az állampolgárokon keresztüli Ahogyan mindenkit - Épp most hozzák teljes nyilvánosságra a jövő évi pénzügyi törvénytervezetet, hét kötetben... - Igen, miközben annak alapelveiben nem bizonyos az egyetértés. Azt jóval korábban alaposabban, nyilvánosabban vitatni kellett volna, különben ezt az előterjesztést is, ha hagynak rá időt. Amennyire szűkek a határidők, épp csak lelkileg készülhet fel a polgár és a vállalkozó polgár a jövő évre. Az Aquacaritas khm van a vízből HOBBIÉLETMENTŐK ÉLETBIZTOSÍTÁS NÉLKÜL Október óta hivatalosan nem teljesít szolgálatot az Aquacaritas balatoni mentőegyesület. Novemberben mégis három tucat riasztásra indultak az önkéntes mentők, akiknek eszébe sem jutott arra hivatkozni, hogy a kalendárium már réges-rég ellapozta a nyarat. Június 6-án hoztak létre a Balaton megszállott rajongói egy új szervezetet. Szolgálatuk felbecsülhetetlen, amikor „porzik” a tó vize és a bajba jutott emberek fohásza fölött hullámhegyek takarják el az égboltot. Takarékosan bántak a jelzőkkel a keszthelyi Festetics-kastélyban az Aquacaritas Balatoni Segélyszolgálat évadzáró tájékoztatójának előadói. Emberségükről, hétköznapi hőstetteikről adtak számot egymásnak a statisztika bikkfanyelvén és közben keserűen nyugtázták, hogy a szükséges társadalmi méretű segítség bizony még várat magára. Az idén tavasszal fogtak hozzá Keszthelyen a volt munkásőr-rádiórendszerek, helyiségek és -eszközök felhasználásával az átfogó balatoni mentőrendszer kiépítéséhez. Saját kezdeményezésre URH-segélykérő állomásokat telepítettek a balatoni strandokra és kempinekbe. Száz hordozható rádió adó-vevő készüléket osztottak szét azok között a sportegyesületek és szervezetek között, amelyek önkéntes vízi mentésre vállalkoztak. Közvetlen kapcsolatot létesítettek a siófoki vízi rendészettel, a mentőszolgálattal és a tűzoltókkal. Rendszeres időjárás-jelentést kaptak a siófoki meteorológiai állomástól, és viharjelzés esetén a rádióval felszerelt Aquacaritashajók több ezer fürdőzőt, csónakázót figyelmeztettek a veszély közeledtére. Szombaton sokan mondták el tapasztalataikat az első hónapok mentőgyakorlatáról, ám volt egy gondolat, amelyik újra és újra a megbántottságot érzékeltette. A közvélemény ugyanis gyorsan napirendre tér afelett, hogy 335 embert az életveszélyből mentenek meg, de azt nehezen viseli el, hogy az életmentők szabad idejükben motorcsónakkal közlekednek a Balatonon. Jó lenne végre egymás tiszteletében odáig eljutni, hogy ha valaki áldozatot hoz a vízen pihenők biztonságáért, annak ne kelljen gazsulálnia az önjelölt, vagy éppen professzionalista környezetvédők kegyeiért. Felkarolva és látványosan támogatva továbbra sem érezheti magát a segélyszolgálat. Megbecsülve azért annál inkább. A Polgári Védelem országos parancsnokhelyettese, Gál József csodálattal adózott annak az odaadó szorgalomnak, amellyel az önkéntes szervezet emberei fáradoznak. Keszthelyen felidézték azokat a nyári órákat, amikor az Aquacaritas felhívására véradó donorok jelentkezését kérték egy szülő anya vércseréjéhez. Néhány balatoni vasútállomás hangosbemondóján is elhangzott a kérés. Röviddel később pedig azt tudatták mindenkivel, hogy a bajbajutott túl van a válságos helyzeten, s hogy sokkal többen jelentkeztek, mint amennyi vérre szükség lett volna. Volt aki arról beszélt, hogy a mentőszolgálat tagjai egyelőre kénytelenek belenyugodni abba, hogy nekik nincs életbiztosításuk, bár mások életét ők „biztosítják”... Czoma László független országgyűlési képviselő az egyesület társadalmi elnökeként elégedett lehet, hiszen parlamenti visszavonultságát Keszthelyen a legnemesebb aktivitással kárpótolja. (MERUK)