Kurír - esti kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 170-191. szám)
1992-09-01 / 170. szám
8 Álmodom. Végre izzadtan, remegve felébredek. „Sej, a mi lobogónkat”, „Vesszen Hankiss”, „Göncz mondjon le!”, „Munkásököl, vasököl, odasújt...”, „Keresztény magyar hagyományok”, ,Judeoplutokrata összeesküvés”, „Bizonyos nemzetközi körök magyarellenes összeesküvése”, „Akarjátok Csurkát?” Hol vagyok? De hiszen itt nálunk most demokrácia van. Miért akarja Csurka rendőrökkel eltávolíttatni a renitensen demokrata médiaelnököket? Mi történtik, az istenért! Hát Habsburg Ottó jobban tudja az európai demokráciát, mint a Házmestersirató kiváló szerzője? Hát vörösből zöld diktatúrába megyünk? Hát a miniszterelnök finom iróniával válaszol az elmondhatatlanul mocskos és embertelen egészségfirtatásra? Az ég szerelmére, mi az, hogy „konszenzus”? Most ezt akarják „levinni” a nép közé? Megint mások, megint ők, megint a hatalom mondja meg, hogy mitől leszünk boldogok és felnőttek? De kérem, ezt mi tudjuk! Írástudó vagy írástudatlan emberek vagyunk. Vallásosak vagy ateisták, buddhisták vagy reformátusok. Magánügy. Nem közügy. Nem médiaügy. Hány adó kellene, hogy mindenkinek tessék a műsor? Van egy kis kapcsológomb minden készüléken, a működtetését minden gyerek ismeri. Használni kell. A Vasárnapi újságot akkor hallgattam utoljára, amikor Mensáros László megindíttató és elgondolkodtató önvallomását sugározta. Amióta Csurka gyűlölködik és uszít, azóta működtetem a kis fekete gombot. Csak másoktól hallom: „Képzeld, már megint...”. Nem figyelek oda. Demokráciában szeretnénk élni. Kicsi gyermekkorom óta ezt szeretném, és - sokakkal együtt - azt reméltem, hogy életem utolsó éveit így élhetem le ezen a földön, ahol mindig félnem kellett zsidó vagy polgár voltom miatt. De ez a hazám, magyarul tudok leginkább beszélni. Hát most mégis el kell innen menni meghalni? Ki dönti ezt el? Csurka? Benedek István? A Pofosz? Kérem, én polgár szeretnék lenni végre. Nem akarok háborút, sem médiaháborút, sem pártharcokat. Ha vannak olyan vitézek, akik harcolni akarnak, ám tegyék, de hagyjanak ki bennünket végre! Öltsenek páncélt, üljenek fel a csataménekre, és rohanjanak dárdát szegezve nyílt harcban egymás ellen. Biztosan lesz buzdító tábora a vörös és a zöld lovagoknak is. Akinek kedve van, majd a küzdőtéren biztatja a színeiben küzdő bajnokokat. Én nem fogok odamenni. Bachot fogok hallgatni a rádióban, Armstrongot és Ella Fitzgeraldot a magnómon, krimit fogok nézni a tévében, palacsintát sütök a családomnak, mesét mondok az unokámnak, elviszem sétálni a kutyát, pletykálok a szomszédasszonyommal, ülök „velem őszült” párommal a téren... Aztán jól akarok aludni, és ha felébredek, talán elolvasom az újságban, hogy melyik lovag győzött. Az eredmény olvastán örülök, vagy szomorú leszek. Magánügy. LANG MAGDA Budapest *** Tisztelt Szerkesztőség! Döbbenten olvastuk az IBUSZ Fortuna által kibocsátott két új szerencsejáték - a Két Lotti és az IBUSZ Fortuna - szabályzatát. Idétlen plagizálása a hagyományos lottónak. Üzletileg tisztességtelen, ezért ennek kellő sajtóvisszhangot kellene biztosítani. Mindkét játék fogadási díjának befizetését a felvevőhely aláírással és cégbélyegzővel hitelesíti. Ettől kezdve a szelvény beérkezése kizárólag az IBUSZ alkalmazottainak munkájától függ. Ennek ellenére a szabályzat VI. pontja szerint a nyeremény nem fizethető ki, ha a szelvény nem érkezik be, pedig ez kizárólag az IBUSZ trehánysága és nem a fogadóé. Elvégre nem győződhetek meg róla, hogy a szelvényemet továbbították-e, de ez nem is a fogadó kötelessége, hanem az IBUSZ-é. Már saját magukért sem vállalnak felelősséget? Nagy szégyen! Ilyet nem lehet áthárítani a fogadóra. Ugyanakkor a szelvény benyújtásával a befizetett fogadási díjat visszafizetik. Ilyen feltételekkel a fogadó részéről bizonytalanságra és csalásra adnak okot. Ezt a pontot a sima 5-ös és 6-os lottótól lopták, csak az húsz forint, és a befizetést sem igazolják, mint a két IBUSZ- sorsjegy esetében. Ez óriási különbség. Az utóbbinál 50 százalékkal drágább a legkisebb fogadási díj, ezért már a bélyegzőért is védeni kellene a mundér becsületét. (Szerkesztőségünk kéziratokat nem küld vissza. A leveleket általában rövidített, szerkesztett formában közöljük.) A paradicsomba megy Segítsen valaki Szabó Gyulának! A szabógyuláknak. Szabó Gyula segédmunkás. Mennyit keres ma egy segédmunkás? Szép pénzeket. Pakson a munkaügyi központ négyezret kínál. Tolnán már nyolc-tizenhatezret, ez eszméletlen pénz például egy számítástechnikai ügyintéző tizenháromezréhez ugyanott. Vas megyében a ruhaválogatók tizenegyezret kaszálnak. Ezek csak szemezgetések álláshirdetésekből, s csak azért, ne mondhassa senki, nálunk nincs munkaerőpiac. De van. Egy alföldi városkában (megesküdtem, hogy nem írom le a nevét) például időről időre megjelenik egy ember, és azt mondja: na volna itt egy kis munka Klagenfurtban. Szép pénz, de, hm, fekete. Se papír, se szakszervezet, semmi. Szemeteskocsit kell vezetni, kísérni, fölváltva, hol vezetni, hol kísérni, de ha balhé van, mindenki viszi a magáét. Baleset? Kínos. Betegség? Magánügy. Alá tollasodni akar, de aki egyáltalán munkát, az ne tegyen fel hülye kérdéseket. Mindig túljelentkezés van, és senki sem kérdez. Szabó Gyula kivételével. Ő bizony széles nyilvánosság elé szegezte az Álláskereső című lapban: „Létezik egyáltalán Magyarországon olyan munkaközvetítő, amely németországi segédmunkát tud szervezni számomra? Csak konkrét munka érdekel, előzetes pénzkicsalás már nem! Van ilyen?” Ugye, egy világ van a kérdésekben? Tud neki válaszolni valaki? -SER ÚJ BEMUTATÓ TEREM NYÍLT A CANADA FORD-NÁL, hogy közelebb kerüljünk önhöz! KLÍMA, KOMFORT, BIZTONSÁG, KÉNYELEM SZUPER LUXUSAUTÓK! FORD MERCURY TOPAZ 2,3 I LS vagy 3,0 I V6-os LS 1 700 000 Ft 1 900 000 FI TERES FELSZERELTSÉGGEL! Fedezet nélküli lízing is! CASCÓT KÖTÜNK! 3 év garancia, teljes alkatrész-biztosítás! A 25% áfát az árak nem tartalmazzák. 500 000 Ft értékű extrákat az ár tartalmazza! - klíma - 250 000 - AM/FM sztereó magnós rádió+ára 30 000 - szervokormány 70 000 - tempómat 15 000 - központi zár 20 000 - elektromos ablak 40 000 - elektromos tükör 25 000 - távirányítós riasztó 20 000 - luxusextrák 30000 Összesen: 500 000 FORD ESCORT 1,91 1 450000 FORD ESCORT COMBI 1 500 000 KISTEHER (1 TONNA) 1000 000 CANADA EXPRESS KFT. 1107 Budapest Szállás u. 24. ff 127-3864,157-0411, 157-0004/12,17,45 Új bemutatóterem: 1134 Lehel u. 17. ff 120-3292 1992. szeptember 1. Szállj fel, magasra.. Éppen ránk esteledik valahol Kiskunfélegyháza közelében, és szurkolunk, hogy megint bejöjjön hagyományos stopos szerencsénk: még sötétedés előtt vegyenek fel bennünket, mert utána már a fénnyel fordítottan arányosan nő az emberi bizalmatlanság. És jön csoda: egy hatalmas kék-fehér Scania kamion áll meg, alig tudunk felmászni rá. Apró termetű, ritkás hajú fiatalember máris bólint, úti cél: Budapest. A rádióban egy-egy régi-régi dal szól, a Rare Birdtől a Sympathy. Már nyerő, valamikor bandánkkal játszottuk is. Simán száguldunk e monstrummal a magyar „szupersztrádán”, mintha repülőgépen lennénk. „Szereted ezt a kocsit?” - kérdezi a társam. „Gyűlölöm” - hangzik a meglepő felelet. És nem viccel. Csaba alig 26 éves, de már belekóstolt egybe s másba az életből. Tizenhat évesen már dolgozott. Először megpróbált vállalkozni, de belekeveredett valami nem egészen tiszta ügybe, és úgy látta: jobb, ha visszaadja az ipart, de idegei csaknem tönkrementek. Mivel az autó mindig mániája volt, kamionozni kezdett. Kezdetben nagy cégnél, de jobban szerette a szabadságot. Ekkor lett szinte második élettársa a csodagép. „Ilyen fékrendszere egyetlen kocsinak sincsen, ilyen puhán még egyik sem száguldott” - dicséri, szinte simogatja a kormányt, ahogyan beszél róla. Két éve járja vele Európát Ma Szeged, holnap Stuttgart, ha a cseh vámosok nem okoskodnak sokat, holnapután talán Brüsszel és London, a nagy, a kedvenc város. Ha kell, számítógépekkel rakja tele, ha kell, szállodákba való üvegliftekkel. Néha sokat várakoztatják a telephelyeken, ilyenkor inkább kifújja magát, és nem érdeklik a nagy parkolók nemzetközi forgalmú kurvái sem. Otthon? Valamikor Gyöngyös, most már Budapest. Ahol évente talán 10 napot ha eltölt. És ez a gyűlölet fő oka. Hét éve ismerkedett meg élete nagy szerelmével, aki sokáig jóban-rosszban kitartott mellette. Csaba, amikor elkezdett kamionozni, megígérte neki: három évig csinálja, addigra nyélbe tud ütni egy nyugalmasabb vállalkozást, és akkor kész, leáll. Hogy a hosszú távolléteket a kedves jobban el tudja viselni, gyakran magával is vitte, együtt gurultak Európa országútjain - elvégre egy magánembernek nem tilos utast szállítania. De minden hiába volt: a lány bedobta a törülközőt. Nem hajlandó tovább várni. Pedig Csaba még arra is megpróbálta rávenni, hogy vállaljon munkát Németországban, és ott garantáltan gyakrabban találkozhatnak, hiszen fő üzletfele a Bundesben található. Nem, nem és nem. Most Csaba a géprombolás gondolatánál tart, de visszaút nincs. Szerelem vagy emberhez méltó megélhetés - ez a vagy-vagy kérdés. Még bízik abban, hogy a lány az utolsó pillanatban meggondolja magát, és vele tart tervezett görögországi nyaralására. Hátha a csodás görög tengerpart fellobbantja ismét érzéseit. Addig azonban csak a vonatozni utáló stoposok ideiglenes társai. Akikbe a legjobb esetben még egyszer az életben belebotolhat. Egy pillanatra még az is megfordul bennünk, hogy vele tartunk Stuttgartba, de még útlevél sincsen nálunk. Névkártyát hagyunk nála, telefont ígér, hogyha nagyobb útra indul, elviszi valamelyikünket. Bombariportokat lehetne csinálni - mondja. Mielőtt kiszállunk, egy régi Piramis-dal szólal meg a rádióban. „Szállj fel, magasra.” Vajon milyen magas az az ég, ahol Csaba vágyai lakoznak? LEZSI Bohémek és pillangók Elővesz az embernek leánya ceruzát (mert olyan korban van), rágja a végét, aztán bekeretezi mondjuk ezt: „Ellenállhatatlan humorú, kissé túlzottan jóképű, 20 éves pillangó keresi korban hozzáillő lepkelány ismeretséét, akivel együtt szárnyra kelet a távoli nektárföldek felé, és aki vigyáz a kishernyókra és őrzi a tüzet, amíg vadászni megy. Jelige:...” (ez meg az). Ez ige, mint a feromon az oly korban lévő emberleány szívének, s válaszol, pedig sejtheti, egy idő után kissé unalmassá válik, hogy miközben kishernyókra vigyáz, s tüzet éleszt, élete pillangója vadászik. Csak hát a sejtelem túl későn válik bizonyossággá, az esetek többségében későn derül ki az is, hogy a vadászgató pillangó bizony nem csak nektárt szopogat. Ilyenkor mi van? A pillangó az elvált apák egyesületébe, a pillangólány az elvált anyák klubjába tömörül, az egyik jogfosztásról beszél, a másik (egy, két három gyerek sorsába kötözve) a társtalálás kilátástalanságáról. Ilyen a sors: éppen akkor találtam a fenti hirdetésre (ami egyébként tényleg megjelent egy lapban!), amikor egy álló nap tüntettek egyesületi keretben - az elvált apák, jogegyenlőségért, bíró nélküli válásért, új családjogi törvényért. Nota bene: nem egyedül. Gyerekeket is vittek. Volt, aki a volt feleségét is (vagy esetleg a leendőt?). Megragadó megmozdulás volt, kétségtelen, sem a hatásosságát, sem a jogosságát nem szeretném megkérdőjelezni, csak a kisördög mondatja velem, hogy együtt élni kellene megtanulni, nem válni. Mi több: ismerkedni kellene megtanulni. Kapcsolatot teremteni. Izé... csúnyácska szó, de megkockáztatom: meg kellene tanulni közösségeket elviselni, létrehozni, fenntartani. Egyébiránt minden jogot az elvált apáknak, anyáknak és gyerekeknek. CSERI Fotó: VELLEDITS ÉVA