Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-14 / 72. szám

1993. március 14. Bánk, a politika bánjai bánkban Néhány hét múlva váltja le a több mint tíz éve műsoron lévő, Vámos László rendezte Bánk bán operát az új, amelyet Herényi Imre állít színpadra az Erkel Színházban. - Sajnos peches nép vagyunk, mindig volt egy megszálló, akire rá lehetett fogni, hogy az a meráni, az idegen - mondja Kerényi Imre. - Ha pedig nagyon erős volt, akkor a Bánk bánnal üzenhettünk neki. A rendszerváltás után ez már nincs. A belpolitikai helyzet viszont olyan lett, hogy ebben a csurkás-landesmannos világban veszedelmesen értelmezhető ez a színdarab. Emiatt majdnem kibújtam a rendezése alól... - Mégis elvállalta... - Azért, mert eszembe jutott egy idea. Mégpedig az, hogy egy ilyen opera tartalmilag melyik korba helyezhető: a középkorba, amikor valójában játszódik vagy esetleg a jelenbe? Rájöttem, hogy ma, a rendszerváltás után úgy kell felfogni, mint egy XIX. századi operát, hiszen ennek hatására keletkezett, csak a nemzeti dallamvilág kincsei jelennek meg a zenéjében. Engem meg mondjuk úgy kell elképzelni, mintha finn rendező lennék, akit nem kötnek a művel kapcsolatos nemzeti, elkötelezettség béklyói. - Ki lehet bújni ez alól? - Nem, mert a , Bánk bán rítus és mítosz. Ám kiválasztottam a történelmünkből azt az időpillanatot, amelyik még nemzeti közmegegyezésnek örvend. Mert Kossuth Lajos már kikapott, most Deák Ferencnek kezd rosszul menni, gróf Károlyi Mihálynak nagyon rosszul megy, Bethlennek jelenleg jobban, de már Szent István sem úszta meg szárazon. Az államalapítás is túlpolitizált, a pillanatnyi belpolitikai érdekek miatt torzul az Istvánról kialakított kép, illetve különféle tartalmakat ragasztunk rá, és rajta keresztül megéljük a kis harcainkat. Azt olvastam egy sajtóorgánumban, hogy Szent István bevallotta egy művészkollégámnak, hogy őt kényszerítették az Intelmek idegenekről szóló részének megírására, gonosz külföldi rokonok vezették a tollát, és szánja-bánja vétkes cselekedetét... Nem kímélik se a történelmi értelemben vett baloldalt, a jobboldalt, és a centrum egyetlen alakját sem. Mindenkit túlpolitizálnak. Egyedül a kora reformkor érintetlen. Egyelőre egyik párt és szekértábor sem tudta kisajátítani. 1813-1858 kvintesszenciáját próbálom belesűríteni a Bánk bánba, amikor hazafias operát írtak, a nemzeti függetlenségért kivívott harc jegyében. Az idegenkérdéssel pedig nem foglalkozom. - Csakhogy ott van a békédének csoportja, ami még mindig magyarázható többféleképpen. .. - Ezek a békédének tulajdonosok, fontos emberek az országban, nélkülözhetetlen kaszt, amely nem fogadja el Gertrúd uralmát. Bőrkesztyűjük van, sétapálcájuk, köcsögkalapjuk. Ez a Bánk bán családi dráma is. Endre jogállamiságra vágyik, kiegyensúlyozott közép-kelet-európai helyzetre, Gertrúd ezzel szemben Velencébe oltott Burgot akar Visegrádon, mert ez őt mint asszonyt jobban gyönyörködteti. Azt szeretném, hogy egyetlen párt se tudja kisajátítani az előadást. Ezért veszélyes most megrendezni. - Ön azt mondta, a kora reformkor harmatos még. Ebben benne van március 15. is. Ezzel az ünneppel pedig már minden megtörtént: kiválasztották, elsikkasztották, államosították, kisajátították. S a rendszerváltás pillanatában versengtek a politikai erők, hol, hogyan ünnepeljék, ki szónokoljon. Úgy tűnik, hja egy tanulmányban Gén András történész, hogy a rendszer megváltoztatásához sokkal nagyobb szükség volt rá, mint most van. 1848-at már mindenki ki akarta sajátítani. Élő letéteményesének gondolta magát Szálasi, Rákosi, Károlyi gróf, Kádár János és a KISZ. Most versenyfutás van kormánypárt és ellenzék között, hogy ki 1848 örököse. Az ünnep szétszakadt. Március 15. nem az egyszer s mindenkori kormánypárté vagy ellenzéké, hanem az enyém, a mezei állampolgáré és az óvodásoké. KARÁCSONY ÁGNES &r£A IVI3€:* LADA! Ajánlás Ajánlatos egy új világ, mely meghódítható hol gyorsabban terjed a hang és messzebb hallható A fényt egyenletesen szórja szét az új közeg s az ember némi technikával könnyedén lebeg Bármi bánat nyomja szívünk, megkönnyebbülünk és senki észre sem veszi, ha máris könnyezünk Ajánlatom szerint örökre boldogok leszünk ha minden élet kezdetéhez visszaérkezünk A víz alatt, a víz alatt a létezés csodás van élelem bőségesen s nincs vízkorlátozás A víz alatt csak egy a gond: a levegő kevés de esküszöm, hogy csupán az első öt perc a nehézvizet fakaszt a sok panasz, a légkör mérgező és szárnyalásra nem való a változó idő Ajánlatom tehát új és példát is mutat ki öt percig kibírja lenn, örökre ott marad Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt mint amennyi az általa kiszorított víz súlya BRÓDY JÁNOS (1981) KÉRDÉSEINK: 1. Érezte már, hogy elfogad egy hasonló ajánlást? 2. Melyik fizikus mondta ki a törvényt, amely az utolsó két sorban olvasható? Címünk: Kurír Rt. 1525 Budapest, pf. 72 A levelezőlapra írják fel: SZÖVEGLÁDA Hurr BECSERKÉSZVE Idén a Magyar Cserkészszövetség rendezvénye a hagyományos március 15-i Bánk bán díszelőadás az Operaházban, amely hat órakor kezdődik. A cserkészek kibérelték erre az alkalomra az Operaházat. Információnk szerint hat órakor kezdődik az előadás, a szövetség meghívott díszvendégei: Antall József, Göncz Árpád és Szabad György, valamint néhány külföldi diplomata. Erkel operája után fogadás lesz a Székely Bertalan teremben. Ahogy a cserkészszövetségben megtudtuk, zömmel persze cserkészek ülnek majd a széksorokban, de az előadás előtt még árulnak jegyeket az Operaház pénztárában. AKAG Seherezádé Brown „És akkor a rossz texasi nőcsábásznak végre megjött az esze, és kihozta az igazi nőt az undok kékharisnyából, aki azt hitte magáról, hogy ő az újságírás legszebb gyémántja. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.” Ekkor Mr. Brown kéjesen nyújtózkodott egyet, és csillogó szemmel megkérdezte: „De mondd, szívem, mi lett azzal a csóró Chase-zel, aki a végén autóbalesetben elvesztette mindenórás feleségét?" „Most aludj csak, kedvesem, ne felejtsd el, hogy holnap reggel ahhoz a hülye vezérigazgatóhoz kell menned.” És ekkor Mr. Brown befordul, és jóízűen szuszogni kezd azzal a boldog tudattal, hogy holnap este talán megtudja hitvesétől, hogy sikerül-e Chasenek talpra állnia. Nem ismerem személyesen Sandra Brownt, még a családi állapotával sem vagyok tisztában. De úgy tudom elképzelni könyvei alapján, hogy egy történetet ugyanúgy befejezetlenül hagy, mint hajdan a legendás Seherezádé, hogy a következő éjszakára is legyen meséje a gonosz királynak. Miután a Texas Luckyban egy látszólag abszolút össze nem illő párost összehozott, a következő folytatásban hasonlóra vállalkozik Chase és Marcie esetében. Nyugodjunk meg: megoldás itt is lesz, de arra is mérget vehetünk, hogy valakik még mindig boldogtalanul bolyganak - egészen a következő kötetig. A családregény folytatódik. Könnyedén, szellemesen, önironikusan, de azért az egészet ne vegyük olyan komolyan, mint a Dallast, amely mellesleg szintén Texasban van... (GÖBÖLYÖS) NYAKFELMETSZÉS UTÁN Koós János élete első prózai szerepét alakítja a Vidám Színpadon a Végre egy úriasszony! című vígjátékban. - Egy század eleji grófot alakítok benne, aki - a bonyodalom kedvéért - ruhát és foglalkozást cserél inasával, Bajor Imrével. A szerző, az osztrák Siegfried Geyer az ősrégi bohózati patentét vette kölcsön nagynevű elődjeitől, de alaposan meg is csavarintotta - mondja Koós János. - Külön öröm számomra - meg ne hallja a feleségem -, hogy három olyan bomba nő a partnerem, mint Nyertes Zsuzsa, Sáfár Anikó és Rátonyi Hajnal. Pethes György rendezi az előadást, az előbemutató március 16-án lesz a BM Duna Palotában, majd országos turnéra indulunk vele. - Nem fél ettől a színpadi „kirándulástól" a Nyakfelmetsző tavaly nyári, emlékezetes bukása óta? - Nem az meg, hanem előadás bukott a szándékosan rossz szervezés és a „házigazda”, az Operaház nem titkolt ellenszenve a produkció iránt. Hiszen ezt a darabot évek óta játsszák nagy sikerrel a világ színpadain! Az ügy nem vette el a kedvemet a színészettől. A szövegemet, ha nem is könnyen, de sikerült bebifláznom, csak a kellékekkel állok még hadilábon! Korábban vagy később emelem fel a poharat, mint kellene, s a tányérokat is többször ejtem még le. - A „nótázással” végleg szakított? - Szó sincs róla! Nálam az énekes és a színész jól egészíti ki egymást. Csak egy a bánatom: a hét végén megint nem lesz bajnoki forduló! - Még mindig olyan szenvedélyes Fradi-drukker? - Azt szokták rólam mondani, még a leheletem is zöld-fehér. GARAI TAMÁS Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Nem értjük félre „Oh, Lord, please don't let me the misunderstood" - vagyis könyörgök, ne érts félre! - üvöltötte először talán húsz évvel ezelőtt egy angol fiatalember, Eric Burdon, az angol rhythm and blues legnagyobb hangja. Nem, azt a hangot nem lehetett félreérteni, abban minden benne volt: düh, kétségbeesés, szenvedély, szinte vadállati szexuális éhség, szabadságvágy és végtelen ragaszkodás. Bandájával, az Animalsszel rocktörténelmet írt a 60-as években, majd a 70-es évek elején azzal keltett feltűnést, hogy fehér létére csupa feketékből álló, fúvósokkal, ütősökkel megbolondított zenekart hozott létre War néven. 1966-os Animalization című albuma éppúgy nem hiányozhat egyetlen komoly rocklemezgyűjteményből sem, mint az 1972-es dupla lemez, a Black Man’s Burdon. Bár legnagyobb sikereit mások szerzeményeivel érte el, elképesztő fantáziával tudta átalakítani, szétszedni, kibontani az eredeti számokat a River Deep Mountain Hightól a Paint It Blackig. A 70-es évek közepén úgy tűnt, „kiment a divatból”, emberileg is válságba került, két kísérlete, hogy összehozza az eredeti Animalst, csak keserű emlékeket hagyott benne. Aztán néhány évvel ezelőtt mégis talpra állt: leszokott az alkoholról, kiírta magából kínjait Valamikor állat voltam címmel, és remek partnerre talált Brian Auger orgonistában, aki a 60-as évek végén a Trinity dzsesszrock bandával vált világhírűvé. Tavaly tavasszal már együtt léptek fel Budapesten egy fantasztikus hangulatú koncerten, és akkor Eric ígéretet tett, hogy az idén is eljön. Burdon szavatartó ember: március 16-án újra a Petőfi Csarnok ad neki színpadot. És biztos vagyok abban, hogy most sem fogjuk félreérteni őt... (GÖBÖLYÖS) KULTÚRA 11 Láttam az öt nagyon kicsi indiánt. Holnapra el is felejtem. Pontosan úgy, ahogy ők, hogy valamikor levelet írtak egy újságnak. Pedig bizony isten szerettem volna, na sikeresnek bizonyul ez az új tévéprogram. Részint, mert már ránk fér. Részint pedig, mert csupa rokonszenves ember ült velem szemben a képernyőn. Ilyenek voltak a játékosok, s a régen hiányolt Horvát János is. Valószínűleg nem csak ők tehetnek a kudarcról. Talán egyszerűen nem lehet máshol sikert aratott műsorokat egy az egyben adaptálni, átültetni magyar közegbe. Úgy tudom, ez a fajta játék nagyon népszerű a tengerentúl. Nem látok a jövőbe, de alig hiszem, hogy idehaza nagy karriert fog befutni. Talán még akkor sem, ha a következő adásra a tapasztalatok alapján sokat változtatnak majd. Megkockáztatom, mi valahogy elfelejtettünk önfeledten játszani. Mi tétre megyünk, ettől merevvé, görcsössé válunk, az izgalom pírja a nyerni akarás vörösévé válik az arcunkon. Hiányzik belőlünk a fesztelenség, a könnyedség. Mi nem lámpalázat érzünk, ami feldob, hanem drukkolunk, amitől megizzad a tenyerünk. Mi kérdezünk és válaszolunk, sőt faggatunk és felelünk, de nem tudunk beszélgetni. Sajnos. Lehet, hogy egyszerűen nem vagyunk elég kíváncsiak egymásra? Én mindenesetre kíváncsian várom a következő, remélhetőleg nagyobb öt kicsi indiánt. (EMTE) Utódvédharc Információink szerint változás lesz a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának élén. Az eddigi felelős szerkesztő, B. Király Györgyi ugyanis szülési szabadságra megy néhány héten belül. Az utód kijelölése még nem történt meg, de a legtöbbször Antall István neve kerül szóba, aki vezetéknevük hasonlósága ellenére nem rokona a miniszterelnöknek. Neve sokkal inkább ismerősen csenghet a Híradóból, ugyanis még Pálfy G. István invitálta a hírműsorhoz. Hamarosan megkezdődnek vele a tárgyalások, bár elképzeléseit már letette az illetékesek asztalára. G. ZS.