Kurír - reggeli kiadás, 1994. június (5. évfolyam, 148-177. szám)
1994-06-09 / 156. szám
14 HÖLGYKURÍR A nő maga a csoda . Régóta nem hallottuk a rádióban, pedig nyugodtsága sokakat elkápráztatott. - Sok műsort megszüntettek a rádióban. A Danubiusból pedig önmagamat léptettem ki. Számomra elfogadhatatlan szakmai helyzet alakult ki. Sajnálom, hiszen az éjszakai rádiózás még mindig az egyik nagy szerelmem. Az éjszaka nem a realitásoké. Teljesen más a hangulat. Nem látok mást, csak árnyékokat. Ilyenkor általában azok hallgatnak rádiót, akik magányosak, szomorúak. Vagy szerelmesek és éppen nagyon jól érzik magukat, mert ölelkeznek. Tehát a nemiség is jobban előtérbe kerül. A férfi férfibb, mint nappal. Nappal ugyanis hivatalnok vagy esztergályos, és nem férfi. A nő pedig nőbb, hiszen nem bevásárol, nem rohangál. Van ideje magára. Amikor vége van a harmadik műszaknak, lezuhanyozik, és jó illatú. Amikor talán még van ereje, hogy odafigyeljen magára s a társára. - Van energiájuk az embereknek egymásra? - Nincs. Ezért volt jó ez a műsor. Emberi hangon lehetett szólni. Beszélgetni lehetett. Olyan lehettem, amilyen vagyok, az összes hibámmal - s ha van erényemmel. - Van ideje a szeretteire? - Most már akad. Tudniillik az összes műsorom megszűnt, így azokkal foglalkozhatom, akik kedvesek nekem. - Jókedvű. Mosolyog. Boldognak érzi magát? - Nem tudom meghatározni, mi a boldogság. Fantasztikus családom van, s azzal foglalkozom, amit szeretek. Elképzelhető, hogy ez az? Inkább úgy fogalmaznék, ez egy szép álom. Sajnos az élet nem csak ebből áll. - Gyakran álmodozik? - Nagyon sokszor. Szerintem az álom az, ami fejlesztheti az emberiséget. De én ébren álmodok. Ha nincsen képzelőerőd, nincs illúziód, hogyan várhatod el, hogy megváltozzanak körülötted a dolgok? Tervezni kell, s ha elfogadhatónak tartod az elképzeléseidet, meg kell őket valósítani. Aztán jön a neheze: el kell fogadtatni a többiekkel is! - Olyan ez, mint valamilyen személyiségfejlesztő tanfolyam. Elméletben hihetetlenül szépnek tűnik, de meg lehet-e valósítani? - Ez már tőled függ. Segítséget várni badarság, mert amit nem tudsz saját erődből létrehozni, az sosem lesz meg. A támogatók előbbutóbb cserben hagynak. Vagyis a tehetségé és az akaraté a döntő szerep. Persze szerencse is kell. - Ez úgy hangzik, mint Sartre egzisztencializmusa. Szerinte nincs Isten, aki tervezne, hanem az ember alakítja a sorsát, s csak rajta múlik, mit ér el. - Igen. A kérdés, hogy az ember hogyan alakítja az életét. Érdemes azon elgondolkodni, mi az, ami fontos. Sajnos csak a sír szélén vagyunk bölcsek. De akkor már késő. - Akkor megint oda jutunk, hogy több időt kell szentelnünk azokra, akiket szeretünk. Ebben az esetben nem feledkezhetünk meg a nőkról sem. - Nyilván elengedhetetlenül fontos a tisztesség, a szakma, a gyerek, a nép, a nemzet. Ezek mind divatos és nélkülözhetetlen dolgok. Nálam azonban a nő feltétlenül idetartozna, mert a nő maga a csoda. Életet ad, izgat, s nem utolsósorban tartást biztosít a gyarló férfinak. Sőt nélküle mindazok a fogalmak, amelyeket korábban említettem, elképzelhetetlenek. Tehát a nő a világ legfontosabb dolga. Imádom őket. PANTL PÉTER : Éjfél van. Fáradt hangú telefonálók, bulizó fiatalok hívják a rádiót. Boldogságról, bánatról beszélgetnek a műsorvezetővel. Olyan témákat választanak, amelyekre napközben nincs idő. A rövid csevegések után zene következik, majd újabb telefonálót kapcsolnak az adásba. A melankolikus hang - kissé visszhangosítva - ismét megszólal: Halló! Itt Fodor János. I — II— IDŐUTAZÁS (Folytatás a 13. oldalról) A divatbemutató nem volt szokványos. A ruhák mellett a fénynek, a zenének, a mimikának, a mozdulatoknak egyformán nagy szerepük volt. Mint amikor egy mozgásszínházat kereszteztek egy divatbemutatóval. Itt szó sem volt az aktuális divatirányzatról. A tervezők egyéni hangvételű kollekciókat mutattak be saját tervezésű kelmékből, különleges ékszerekkel, táskákkal, kiegészítőkkel. Több stílus keveredett egymással. A színes, bohém, extravagáns viselettől kezdve a misztikus, áttetsző szürkefekete modelleken át a nőies, testre simuló, kihívó, zsugorított anyagból készült ruhákig szinte minden irányzat képviseltette magát. Modernizált változatban a színpadon megjelent egy keleties, Japánt felidéző kollekció éppúgy, mint az ókori görög tunikák, római tógák redőzésének titkait bolygató modellek sora. A koreográfus, Stubnya Béla az Arvisura Színház tagja, fantasztikus ötletekkel halmozta el a nézőket. Nem ezerszer elsütött, olcsó poénokat koptatott még tovább. A lányok táncoltak, tornáztak, játszottak, vonultak, vonaglottak hátrafelé, jöttek, kiráncigálták egymást a függöny mögül. A ruhák éltek. Hangulatokat fejeztek ki, a forma mögött felsejlett a mondanivaló. A tervezők a ruháikhoz zenéket is hoztak - mesélte a koreográfus. Mindezek már megadták az alaphangulatot. A lányok egy része profi manöken volt, a másik csoport olyanokból állt, akik ritmikus sportgimnasztikával és mozgásszínházzal foglalkoznak. A manökenektől elvártam, hogy színészek és táncosok is legyenek, s fordítva. Amit így létrehoztunk, az inkább divatszínház, mint divatbemutató volt. Uniformizált világunkban megpróbáltunk valami újat felmutatni. TAKÁCS BERNADETT A Fotó: VARALJAI SZANDRA Bimby-látószög Nevem: Bimby, és mint láthatod, elég különös figura vagyok. A magam nem mindennapi szemszögéből kívánom bemutatni a magyar közélet jeles képviselőit. Jól vagy rosszul, így sikerült. ■ Mint a mesében, tökéletes az alakja, selymes a bőre, szúrós, de közben pajzánkodásra hívó a szeme. Az a fajta férfi, akiről a tini lányok rózsaszínű álmaikban vágyakoznak. Balassa Gábor, a sztármanöken mégsem használja ki előnyös tulajdonságait, évek óta hűséges barátnőjéhez, Gabriellához. Kétségtelen, hogy férfi modellek közül a legkeresettebb, hisz nemcsak itthon, hanem Tokióban, Londonban, Párizsban, Milánóban és a szomszédos Ausztriában is ügynökséget tart fenn. Egy ilyen külföldi szereplés alkalmával nem ritka, hogy egy kifutón szerepel Cindy Crawforddal, Claudia Schifferrel és az egzotikus szépségű Imannal. A 28 éves Gábort mégsem vonzza a csillogás, a fényűzés, a bemutató utáni partik. Ő inkább megmarad annak a srácnak, aki haverjaival együtt kajakozni jár, és aki hetente négy alkalommal body building-leckét vesz. A „szép, de üres” jelző rá semmiképpen nem illik, mert hangmérnöki diplomája van, és emellett kifogástalanul beszél angolul is. Amikor nem a kifutókon szerepel, akkor sem hagyja el a színpadot, Hisz együttesével, a Bang Banggel már túl vannak egy sikeres nagylemezen és jó néhány fellépésen. Sikeresnek vallja magát, hisz nemcsak azt csinálja, amit szeret, hanem még gyermekkori álma, a saját zenekar is valóra válhatott. BALASSA GÁBOR 1994. június 9. SJIMI S ÁGI A FÉRFIAKRÓL édesapám volt az életemben! emlékezik a kezdetekre a Az első számú férfi édesapa - emlék Katona József Színház népszerű művésznője, Szirtes Ádámnak, az 1950-es évek utáni magyar filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott, legkarakteresebb egyéniségű népi hősének leánya. - Áldás és átok volt egy személyben: halálosan imádtam, az együttlét jelentette a legnagyobb boldogságot számomra. De csak ritkán lehetett részem benne, mert szinte állandóan filmezett és játszott a Nemzeti Színházban. Gyakran napokig nem is találkozhattam vele. Kitüntetésnek számított, ha néha magával vitt a forgatásokra, az előadásokra. - A későbbiekben nem volt féltékeny az udvarlósra? - Ezt így nem mondhatnám, de tény, hogy alaposan „lekáderezte” őket, és nem titkolta el a róluk alkotott véleményét. Én pedig hallgattam a tanácsaira. Már nagylány voltam, amikor felfedeztem: rajta kívül más férfiak is vannak a világon. Tizenhét éves koromban, egy ártatlan diákszerelemmel kezdődött. Komolyabb kapcsolataim csak jóval később, már ifjú színésznőként alakultak ki. - Civilekkel? Partnereivel? - Nem tagadom, gyakran hozott össze az élet szakmabeliekkel. Hiszen közöttük éltem, azonosak voltak az örömeink, problémáink, azonos témák foglalkoztattak bennünket. Állandó társ nélkül mindig árvának éreztem magam. Az árral szemben taposva a vizet, kellett, hogy megkapaszkodhassak egy kiálló ágban. - Milyen „ágat” választott a legszívesebben? - Soha sem volt úgynevezett férfiideálom. Partnereim nem külsejükkel, hanem személyiségükkel vettek le a lábamról. Az eszükkel, a humorukkal. Olyanok, akik kitágították azt a teret, amelyet át tudtam látni. A közvélekedés szerint minden új nő új életet jelent a férfi számára, s ez fordítva is nagyon igaz. - Milyen szerepet tölt be életében a szex? - Határtalanul fontosat! De nem megalkuvásokkal, érzelmi kapcsolatok nélkül! Csak az olyan férfi kerülhet közel hozzám, akinek én jelentem a Napot az égen, de lehetőleg a Holdat és a csillagokat is. - Ezek szerint féltékeny természetű? - Természetesen! De sohasem ok nélkül, nem betegesen. Attól még nem dől össze a világ, ha a párom hosszasabban szemügyre vesz egy másik nőt, de a hazugságot, az áltatást képtelen vagyok elviselni. Jól tudom, egy kapcsolatban toleranciára is szükség van, de csak a tisztességes határokig. - A Katona József Színház társaolatával gyakran jár külföldön, így távoli, egzotikus országokban is! Megismerkedett ottani férfiakkal? - Nem nagyon volt rá időm, lehetőségem, hiszen ezek a vendégszereplések nagyon szoros programot jelentettek. A szállodából a színházba, a próbákra, az előadásokra, utána pedig fáradtan vissza a szobánkba. De egy-két kalandomra máig is szívesen emlékezem. Az Übü királlyal léptünk fel Finnországban, és közben megismerkedtem egy nagyon helyes olasz sráccal. Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt, de sajnos mindössze két napig tartott a szerelem, mert haza kellett utaznunk. A másik csak elméletben jött össze: valahol Dél-Amerikában - hogy melyik országban, melyik városban, arra már nem emlékszem - felfigyeltem egy hosszú, koromfekete hajú, tüzes tekintetű, gyönyörű indián fiatalemberre, aki népművészeti csecsebecséket árult az utcán. Alkudozni kezdtem - ahogy arra felé illik - egy pompás fülbevalóra, de csak egy fél párra futotta volna a zsebpénzemből. Közös nyelv híján kézzel-lábbal próbáltam megértetni magam, és sikerült is végül megkötni az üzletet. Ám ha közben intett volna, hogy menjek el vele, könnyen lehet, hogy igent mondok. Sajnos, az invitálás elmaradt... - Úgy tudom, hogy hétévi házasság után hosszabb ideje egyedül él Annával, tízesztendős kislányával. - De nem magányosan! Kell, hogy mindig legyen mellettem valaki, akire rábízhatom magam. Prózai hasonlattal: egy olyan „terepjáróra”, amelyik ki tud húzni a gödörből, ha olykor belepottyanok. - Szívesen vállalja a házimunkát? - Jobban szeretem megosztani a párommal. Édesanyámtól - aki valóságos konyhaművész volt - örököltem ezt a tudományt, de őszintén szólva sajnálom az időt a tűzhely mellett, pepecseléssel tölteni. - Vannak álompartnerei? - Nem is egy! Még belegondolni is gyönyörűség, mekkora élmény lenne együtt játszani Robert de Niróval, Jack Nicholsonnal, Al Pacinóval. De hol van nekem ilyen szerencsém? - És szerepálmok? - Csehov nőalakjai állnak a legközelebb hozzám. Az ő bonyolult lelkű, sorsüldözött leányai, asszonyai. Talán, mert szerencsére nem hasonlítok hozzájuk, és éppen ezért komoly kihívást jelent eljátszani őket. GARAI TAMÁS HölgyKurír Megjelenik minden csütörtökön II. évfolyam 23. szám Munkatársak: V. Polgár Judith és Zentai Mari Művészeti szerkesztő: Csombó Gabriella és Rátonyi Gabriella