Kurír - reggeli kiadás, 1994. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1994-09-22 / 260. szám
1994. szeptember 22. Drámai verseny Egy elegáns sétapálcával és egy stopperórával a kezében várta tegnap írótársait és a sajtó képviselőit Gyurkovics Tibor a József Attila Színház aulájában, ő vállalta ugyanis a ceremóniamesterséget a magyar dráma napja alkalmából kiírt drámaíróversenyen. A három versenyző Hernádi Gyula, Siposhegyi Péter és Spiró György volt. Hernádi körmök A megmérettetés már kora reggel kezdetét vette. Ekkor ugyanis témát sorsoltak. Szigorúan lezárt borítékokban egy aznapi napilap cikkei voltak. A núzás csak és kizárólag a ceremóniamester jelszavára indulhatott. Pontban fél nyolckor, amikor is Siposhegyi Péter kisfia kezére figyelt mindenki. S minő szerencse - vagy inkább szerencsétlenség? - az időjárásjelentést sikerült kihúznia. Miszerint a felhőzet felszakadozik, a ciklon eltávolodik, a maximum-hőrmérséklet 16-21°C körül alakul. És természetesen az európai nagyvárosok előrejelzése, valamint a vizek hőmérséklete. Gyurkovics kérdésére, hogy mit szólnak alaptémájukhoz, a három viaskodó különböző válaszokat adott. Hernádi lehet, hogy szereplőjévé választja Aigner Szilárdot. Siposhegyi szerint a néző két legyet üt egy csapásra, mert a világpremier megtekintésén túl még a másnapi időjárást is megismerheti. Spiró csak egy kiadós felhőszakadást hiányolt. Nyolc óráig még válaszolhattak egy-két kérdésre, ám a szigorú ceremóniamester szavára vissza kellett vonulniuk. S hogy egymással még csak ne is érintkezhessenek, nemcsak más szobákban, de különböző emeleteken is munkálkodtak. Más-más módon. Tudniillik Hernádi, mint a régi iskola híve, tollal írt. Siposhegyi számítógépbe diktált, Spiró pedig rögtön a komputerbe gépelt. Gyurkovics, mint jó ceremóniamesterhez illik, a szobák között mászkált, s igyekezett a versenyzők kedvében járni kávéval, teával. A verseny egyik fontos tényezője az idő volt. Délután két óra előtt öt percig mindenki írhatott. Ám erre nem volt szükség. A leggyorsabbnak ugyanis Hernádi Gyula bizonyult, aki mindössze két óra ötven percre készült el. Siposhegyi Péter csak hét perccel maradt le mögötte. A ceremóniamester szerint Spiró ekkor még Spiró kopogott Siposhegyi diktólt kényelmesen hátradőlt, de új, perceken belül folytatta a munkát. Négy és fél óra alatt írta meg drámáját. A verseny második felvonásában a rendezők vívtak egymással harcot, ők is sorsoltak, s így döntötték el, ki melyik drámát rendezze. Éry-Kovács András, Mészáros Károly és Tasnádi Csaba csak a darabcímeket - Május 2., Kisüt a nap, A délnyugati szél ismerték, az írók neveit nem. Hiszen egy nyertes - mint a leggyorsabb: Hernádi - már megvolt, ám az esti előadáson a közönség is szavazhatott. S hogy mindenki pártatlan legyen, a szerzőket homály fedte az esti előadás végéig. Amely jó sokáig elhúzódott, úgyhogy lapzártakor sajnos még nem tudhattuk, melyik színdarabot ítélték legjobbnak a nézők. (SZENTPÉTERI) csak Majd - többek között - Katona, Mihályi és Bánffy próbált Azért vannak a jó lvátok Pénteken egy nagyszerű képességű és különleges hangú zeneszerzőre emlékeznek a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színháztermében. Máté Péter dalai csendülnek fel Zene nélkül mit érek én? címmel. Az esemény apropóját az adja, hogy Máté éppen tíz éve nincs már közöttünk, s még ma is csak 47 éves lenne. Hogy mennyire ott él ma is a zeneszeretők tudatában, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy vidéki kis csapat határozta el, hogy ha törik, ha szakad, megcsinálják ezt az estet. Nem volt könnyű dolguk, mert amikor Máté Péter meghalt, a zenekar tagjai még alig töltötték be tizedik életévüket. Végül úgy gondolták, a zene nem ismer határokat, s ha kell, három billentyűs helyettesíti a színpadon a dalok komponistáját. A zongorák és szintetizátorok mellett két dobos, egy basszusgitáros és egy szólógitáros gondoskodik a hű megszólalásról. A fiatalok a nagy eseményre igazi sztárvendégeket is hívtak. Szulák Andrea például hamarosan Máté Péter-dalokból álló feldolgozás CD-jével rukkol elő. Csenterics Ágnes televíziós ágrendező rengeteget dolgozott az énekessel, és természetesen nem hiányozhat S. Nagy István, a szövegíró sem. Egyelőre még nem dőlt el, hogy egyszeri alkalomról van szó, vagy esetleg sorozatot indítanának a koncert programjából. Ha a remélt siker meg-érkezik, talán az utóbbi sem elképzelhetetlen. Ízelítő gyanánt néhány cím a repertoárból: Elmegyek, Azért vannak a jó barátok, Egyszer véget ér, és még sorolhatnánk. Remélhetőleg odafent Máté Péter is hallgatja a nem csak az ő fülének kedves dallamokat. (GRÉCZY) Akadémiát szervez a Liget folyóirat az Egyetemi Színpadon. Az első előadást, amely október 12-én lesz, az esztéta-költő-politológus, Szilágyi Ákos tartja. Egyébként, mint kiderült, A vágy titoktalan tárgya című kötetének akkora sikere volt, hogy - esszéköteteknél oly ritkán - másodszorra is kiadják. E két fontos eseményt jelentették be tegnap az írók Könyvesboltjában megtartott sajtótájékoztatón. - Mi a célja a Liget Akadémiának? - Túl szeretnénk lépni a hagyományos bal- kontra jobboldalba bepréselt politikai gondolkodáson - mondja Szilágyi Ákos. - Ebből a szellemi bezártságból és a társadalom széles körében tapasztalható közéleti közönyből szeretnénk kimozdítani a hallgatókat. Tényleges, új problémákat szeretnénk felvetni. Szó lesz többek között az ökológia és az állatkísérletek problémáiról. Felvetődik, mi tesz a történelemből akkor, ha a médiák közvetítik azt. Hogyan látjuk egymást mi, emberek, most, az ezred végén. Elsősorban a fiatal értelmiséget érdeklik ezek a témák, nekik még nincsenek megcsontosodott előítéleteik, merev politikai beállítódásaik. - Mi lesz legelső előadásának témája? - Az ezredvégi radikalizmus és fundamentalizmus. - Ezzel függ össze az az írás, amelyen jelenleg dolgozik? - Az ezredvégi birodalom avagy a posztimperiális világrend - erről szól majd a legújabb könyvem. Azt fejtegetem benne, hogy - az ókori Rómától a sztálinizmusig - örökre vége a vallási vagy ideológiai alapon szervezett birodalmak korának. A világ ezentúl olyan, mint egy automata, magától is megy, szellemi módon nem lehet többé megváltoztatni. RI. Művészbe kaptak Törőcsik Mari, a Művész Színház igazgatója nemrégiben visszalépett a magyar színpadról, mondván, rossz fizikai és lelki állapotba került a teátrum vezetésével kapcsolatos őt ért jogtalan sérelmek miatt. Nem sokkal később helyettesévé nevezte ki Szabó Istvánt, a színház korábbi főtitkárát. Majd szeptember 20-án, kedden társulati ülésen jelentette be, lemond direktori posztjáról. A színház zavartalan működésének reményében, tette hozzá. - Tudták vagy csak sejtették, hogy lemondását akarja közölni önökkel Törőcsik Mari. - Teljesen váratlanul ért bennünket a bejelentés. Abszolút nem gondoltunk erre - mondja Szabó István, a színház igazgatóhelyettese. - Én viszont csak arra gondolok, hogy ugye a múlt héten a fővárosi közgyűlés nem szavazta meg a teátrum működéséhez hiányzó húszmillió forintot. Viszont hallani lehetett a képviselők körében olyan hangokat is, pártállástól függetlenül, hogy amennyiben Törőcsik leköszön, azonnal átutalják a színháznak a szükséges összeget. Összefüggésben lehet ezzel az igazgatónő távozása? - Úgy vélem, ami az önkormányzati ülésen történt, befolyásolhatta, de döntéséhez sokkal hosszabb út vezetett. Tény az is, hogy a közgyűlés eredménye más lett, mint amire mi számítottunk. Reméltük ugyanis, hogy rendeződik a színház helyzete. - Törőcsik lemondásával megnövekszik az esélye annak, hogy a főváros megoldja, pontosabban kedvezően oldja meg a színház gondjait? - Szerintem a fővárosnak kötelessége, hogy segítse színházait és biztosítsa zavartalan működésüket. - Mostantól ön irányítja majd a Művész Színházat? - A Fővárosi Önkormányzat felelőssége annak a megállapítása, hogy a következő időszakban rám bízza-e a színház vezetését. Én minden erőmmel segíteni szeretném a társulatot. - Ez a bizonyos időszak most kezdődött, de meddig tart? - Nem tudom. Tarthat egy hónapig, de akár az évad végéig is. - És függvénye annak, hogy a főváros mikor ír ki újabb pályázatot a Művész Színház igazgatói posztjára? Hiszen ezt akár azonnal is megteheti, mivel az eredeti megbízás lejárta előtt üresedett meg a direktori szék. - Erre nem tudok válaszolni. Az önkormányzatnak kell eldöntenie, hogy kiírja-e már most a pályázatot. - Meglehetősen megosztottnak tűnik a színházi szakma a Művész Színházzal kapcsolatos dolgokban. A fővárosi igazgatók ülésén az egyik direktor például igencsak sürgette Törőcsik Mari lemondását, sőt a társulat szélnek eresztését. - Én azonban egyre inkább úgy veszem észre, hogy már kevésbé megosztott a szakma. Talán éppen azért, mert jobban látszik, hogy teátrumunk ügye nem csak egyszerűen Törőcsik és a Művész Színház ügye. Sokkal komolyabb, minden fővárosi színházat érintő strukturális kérdésekről van szó. (KARÁCSONY) KULTÚRA Xv■■•r/CPi WMXW Végre egy krimi, amelyben nem patakzik a vér, nem robbannak autók, nincsenek hullahegyek, mégsem hiányzik belőle az izgalom, a feszültség, sőt a numor sem. Ráadásul hazai produkció. Ismert, népszerű színészek, így Tordai Teri, Haumann Péter, Tahi Tóth László és Lukács Sándor alakítják a főszerepeket. Szerzője Hámori Tibor, rendezője Szitányi András, sokatmondó és megtévesztő címe pedig: A gyilkos én vagyok. Persze nem az, akire gondolnánk, sőt egyáltalán nincs se gyilkos, se áldozat, azaz mégis van, de csak azért, hogy megtévessze az ilyesféle szellemi fejtörő játékra mindig kapható nézőt. Nagy utat tett meg ez a sikeres színdarabból készült forgatókönyv. Évekig hányódott a televízió íróasztalaiban. Hol pénz nem volt rá, hol meg kapacitás, de leginkább azért nem kapott zöld utat, mert a televízió korábbi fura urainak nem volt fontos, hogy elkészüljön. Hiszen az árából sok-sok tucatnyi, halálunalmas kerekasztal-beszélgetést lehetett elkészíteni az ország népének épülésére, okosítására. Információink szerint jó néhány hasonló, igencsak használható forgatókönyv alussza még ma is Csipkerózsika-álmát a szerkesztőségek, produkciós irodák fiókjaiban. Nemcsak krimik, hanem klasszikus és mai, hazai irodalmi alkotások egyéb változatai. És akkor még nem is számoltunk azokkal a meg nem született művekkel amelyek megrendelés híján ottragadtak a szerzők golyóstollában. Talán most megtört a jég. G. T. VIDEOVIZI 0 Az alapképlet: adott egy elvetemült tömeggyilkos és egy vele egyedül szembeszálló szuperzsaru. De mi van akkor, ha a bűnöző is rendőr? Sőt közvetlen kolléga. Aki pontosan értesül a tömeggyilkos elfogása ügyében tervezett minden lépésről. Nos, akkor bonyolultabb az ügy, de azért van (kell, hogy legyen) megoldás. De addig ropognak a fegyverek, álomszép luxusautók törnek ripityára, ártatlan emberek holttestei borítják az aszfaltot, és mindenki gyapús, aki csak él és mozog. Ám legkevésbé persze a minden gyanú felett álló, elmebetegségét, gonosz indulatait zseniálisan eltitkoló „mintarendőr”. Mindez együtt van az Árral szemben című amerikai akciófilmben, amelynek főszerepét, a szuperzsarut, Bruce Willis alakítja. Pontosan úgy, ahogy ezt a krimifilmek kedvelői elvárják tőle. Egyben azért különbözik a hasonló magányos hősöktől: két sortűz között logikusan gondolkodik is, mindjobban átlát a sűrűsödő homályon, testi ereje mellett az eszét is használja. Willis a legjobban fizetett akciófilmszínészek közé tartozik, de el kell ismernünk: alaposan meg is dolgoztatják a milliós gázsiért. Egyformán jól bírja a fizikai megpróbáltatásokat szárazon és vízen - folyami rendőr a beosztása -, sőt még a víz alatt is. A filmjeiben látott színészi teljesítményei alapján feltételezhető, hogy elfogadható szinten tudná eljátszani Jagót, III. Richardot, sőt egy mai társadalmi dráma hősét is. De bolond lenne, hiszen ezek a feladatok sokkal kevesebb pénzt hoznának a konyhára. (Intercom Video) (GARAI) Wilis akcióban 9