Kurír - reggeli kiadás, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-12 / 70. szám
1995. március 12. A backstage: a kifutó mögötti világ. Mindaz, ami a színfalak hátterében történik. Ott, elöl minden hibátlan, jól fésült, tökéletes. A backstage-en, a háttérben, lázas munka folyik, itt még legörbülnek azok a szájak, amelyek elöl már mosolyognak. Hullámoznak ruhák, kedélyek, hogy néhány lépéssel odébb minden a helyére kerüljön, a ráncok fodrokká simuljanak, reflektorfényes, csillogó-villogó legyen az egész. A kifutó mögött jelen lenni nem mindenkinek adatik meg, pedig hihetetlenül érdekes ez a sajátságos, egészen más dimenziójú tér, a divatbemutatók háttérvilága. A düsseldorfi gép pontosan indul Ferihegy II-ről. Irány a nagy német város, de a végcél Essen, Ruhr-vidék. A hajdani nagy ipari centrum, amely már nem éli fénykorát. Elhagyott gyárak, felhagyott bányák Ide, Essenbe tervezték meg Észak-Rajna-Vestfália tartomány fiatal divattervezőinek versenyét. És sajátos szenzációként egy magyar csoportot, a The Teamet hívták meg a koreográfus Norman Gábor vezetésével, vendégként az eseményre. A The Teammel magyar modellek utaznak a bemutatóra. Néhányan már odakinn vannak, előkészítik a munkát. A 737-esbe izgatottan száll be Rita, a The Team stylistja. Most modellként utazik, a németek úgy döntöttek, nem kell külön stylist. Két ember, a koreográfus és másik asszisztense is el tudja dönteni, kire milyen ruha, cipő kerüljön, milyen frizurát viseljen, jó-e a sminkje. A magas, fekete Rita, nemrég még maga is modell, cigarettáktól rekedt hangon vezényli a társaságot. Munkájára mindenképpen szüksége van Essenben a csoportnak. A gép fedélzetén kis feltűnést kelt a csoport: csupa magas lány, jóképű fiú. Padszomszék Annamária: Sudár, szép arcú, hosszú hajú. Nincs 18 éves. Olyan, mint egy igazi jól nevelt úrilány. A mozdulataiban, az arcában, keze formájában van valami arisztokratikus. A bemutatón kiderül, a ruhákat is úgy viseli, mint egy hattyú. Vagy egy királykisasszony. Az ifjú hölgy egyébként éppen helyén van a pályán. A jelen a nagyon fiataloké. A tiniké. De leginkább a 14-15 éveseké, akiket formálni lehet, hajlítgatni, gyerekarcukat végzet asszonyává vagy kis álmaivá alakítani. Annamária a modelléletkort figyelembe véve nem meghökkentően fiatal, ám nem is közelít a pálya végéhez. Az iskolában magántanuló. Már jegyzik a nevét. Már hívják, számon tartják. Ám nem lett még belőle elkapatott sztár és csalódott, parkolópályán lévő csillagocska sem. A gép pontosan landol a düsseldorfi repülőtéren, hogy aztán buszra szállva Essenbe jusson a csoport. Autóbusz sehol. Türelmetlenül várakozó fogadóbizottság sem lesi a kijáratot, vibráló telefonok. Rita kideríti, hogy a pontosságukról híres, jól szervező németek elnézték az érkezést. Csakcsak megérkezik a jármű. Nyolc szabad ülés tizenegy embernek, így is elérkezünk a célig. A helyszín: mintha egy ipari múzeumban járnánk. Vörös téglából készült épületek, csupa derékszög, szabályos mértani formák. Egy felhagyott művelésű bánya felszíni épületei sorakoznak szigorú rendben egymás mellett, ez vigyázza a terepet, az őrnek kutyája van, természetesen német juhász, nem ül be a gazdája mellé a kocsiba, külön ebszállító alkotmányt kötnek a Ford mögé, azzal érkezik-távozik szolgálatba, szolgálatból a segítő alkalmazott. Az üzemcsarnokban már felépítették a kifutót. A díszlet a környező épületeket mintázza. Gábor, a koreográfus, Kati, aki jelenleg mindenes, fogadja az érkezőket. Fáradt szemek meg annak az érzése, hogy úristen, semmi nincs a helyén, hogy lesz ebből bemutató? Fények - felannyi, mint ígérték, hangosítás, székek, öltöző, a helyszínen minden más, mint a papírokon. Gábor három napja nem aludt, Kati sem, a három szőke grácia, Ildi, Eva, Cseri arra panaszkodik, hogy itt folyton esik az eső. Lola mosolyog, a szépséges Krisztina, mint egy makrancos hercegnő, rosszkedve telét éli. Próbálni kell. Gábor rágyújt az aznap ki tudja, hányadik cigarettára, int, és kezdődik a produkció. A lányok, a fiúk most ismerkednek a hellyel, a helyszínnel, az öltözékekkel. Egymást ismerik. Adrien. Karcsú és barna és hosszú évek modellkedése a háta mögött. A három szőke lány, Ildi, Eva, Csőri mintha ikrek lennének. Olyan csupa apró csigás, angyar-büngyür frizurát csináltak nekik. Süni, mint a beceneve. Vörös, alig hajsisak. Szép koponyaforma, szép szemek. Andi szellőfinomságú, vékony lány, hosszú, barna haj, sötét pupilla. Orsi főleg külföldön dolgozó magyar modell. Olyan, mint egy szép, egészséges, amerikai lány. Karcsú derék, nőies formák, kék szemek, valódi, hosszú, szőke haj. A főiskolás István, aki tininek tűnik vállig érő hajával. Roland, a lendületes, aki minden jelenetnek ritmust ad, mókás orr, vidám természet. Józsefet alig lehet észrevenni, olyan csendes. Sacha, a német fiú, aki alkalmazkodik a csoporthoz. Iris, a német lány, aki viszont előkelő idegenként fönmegy, késik, nagy, ártatlan szemekkel bámul, és nem akarja érteni, hogy sztárgázsihoz elvárható a pontosság. És Gábor, a valódi férfisztár, a barna hajú, barna szemű, pontos, udvarias, intelligens modell, akit külföldön ugyanúgy jegyeznek, mint idehaza. Nagy a díszlet, nagy a kifutó, újra és újra ismételni kell. Gábor fáradt és türelmes. Katinak sírásra áll a szája. Az öltözőben fogy a kóla, egyelőre dugig a hűtő - a Cola a verseny egyik támogatója. Feltűnik a szőke Susanne, ő az esemény fő szervezője. Fotósok, érdeklődők ülnek le itt-ott a teremben. Nem lehet tudni, aki sörért nyitja hátul a hűtőt, ruhatervező-e vagy egyszerűen élelmes. A szervezők pizzát hozatnak a modelleknek. Az evés nagyon érdekes. A modellek vigyáznak minden gramm súlyváltozásra. Lehet, hogy naponta többször is mérik magukat. A centiméterek, a ruhaméretek nem változhatnak. És saláták, gyümölcsök, ásványvíz, koplalás, ez az, ami megy. No de amikor próba van! Ilyenkor mintha farkaséhség törne ki mindenkin. Jogosan. Ilyenkor többszörös a fizikai és lelki igénybevétel. Talán ezért nem számolgatja próbanapokon senki a kalóriákat. Ami van, azt megeszik, megisszák. Ahogy lemennek a tourok, ahogy helyére kerül minden ruha, táska az állványokon - ez is Kap dolga már késő estére jár. És minden lány és minden fiú arról beszél, hogy el kéne menni, valahová egy rendeset enni. Ám ahogy közeledik Gelsenkirchen, a kisváros, jó háromnegyed órányira Essentől, már itt a Hotel Swann, a szállás, valahogy mindenki helyben marad. Reggel a hattyúkkal díszített, hangulatos, kis antik szállodai éttermében ülik körül a lányok, a fiúk az asztalt. Nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna a svédasztalról. Dugiszenavicsek készülnek vészhelyzetre, mert már itt is van a busz, a VIP Lancia gépkocsik, a járókelők megbámulják, milyen fontos embereket visznek, vajon hová? A modellek kicsit rá is játszanak a dologra. Nehéz nap elé néznek amúgy. Ez a bemutató napja. A szép, sudár lányoknak nincs frizurájuk. Fejükön törülköző. Fodrászra várnak a gondosan, alaposan megmosott hajak. Ezekkel a turbánokkal járják le a tourokat. Gábor is beáll. Iris, a barna Iris, aki nagyságrendekkel több pénzt kap, mint a magyar lányok, nincs sehol. A koreográfus helyettesíti. A szünetekben a modellek pénzről beszélnek. A szégyenletesen alacsony hazai próba-, bemutató- és fotózási díjakról. Aki mellett nem állnak a szülei, akinek nincs barátja, szerelme, férje, aki egyedül bérelne lakást, annak a helyzete lehetetlen. És szó esik szerelmekről. Megtalált és elveszett szerelmekről. Van, aki éppen lángol. Másoknál most ért véget egy hosszú kapcsolat. Ezt az életformát nem lehet egyedül bírni. És mással együtt élve is nehezen. Még van egy évem, mondja az egyik lány. Talán kettő, teszi hozzá a másik. Huszonévesek. Huszonhárom-huszonnégy esztendős, szépséges leányzók érzik súlyosnak ezt a kort. Itt hamar szalad az idő, és jönnek az újak. A tizennégy évesek. Gyantáztatok. Havonta gyantáztatok - osztja meg titkait egy modell a többiekkel. Egy fiúmodell. Bozontos mellkassal kiállni félmeztelenül a kifutóra ugyanis lehetetlen látvány. Kozmetikusokról esik szó. Sztárfodrászokról. Fodrászsztárokról. Hogy itt háromezer a melír, ott négyezer. És igazán nem mindegy, hogy ki hová jár. Ez sajátosan ktalakult kör. Ugyanazok az arcok bukkannak fel ugyanazokon a helyeken. A magyar modellek felkapott fodrászokkal járnak. Legalábbis némelyikük. Mert itt nincs akkora sztárvilág, mint Nyugaton. Mint Amerikában. Az, aki ruhabemutatókon vesz részt, fodrászmodellkedik is, és ahol lehet, megjelenik. Bulikon. Acid partyn. Itt, most, Essenben, az üzemcsarnokban, egyelőre a munka van. Meg hideg. Tudniillik a háttérben állandóan nyitva hagyott ajtóknál sörbárt építenek az esti fogadásra. Edényeket hoznak, poharakat. A modellek próbálnak. Időnként pedig ülnek. Jegyzetelnek. Annyit jegyzetelnek, mint egy szorgos egyetemista a délutáni szemináriumon. Lapok vannak a kezükben. Toll. És a lapok egyre telnek. Ide írják fel a tourokat. A sorrendeket. Hogy ki, hol, mikor jön be, mikor megy ki. A papír nagyon fontos. De a jó memória még inkább, bár vannak legendásan felejtő modellek, akik minden tour előtt izgatottan kérdezgetik, mi jön. És mennek, amerre gondolják. Amerre vezetik őket. Ez csapatmunka, aki téveszt, az a többiek munkáját teszi tönkre. Iris, a német Iris, megérkezik. Jó kétórás késéssel. Újra kell kezdeni a próbát miatta. És most már látszik, hogy alakulnak a dolgok. A nyitójelenetben Eva fantasztikus sellő lesz. Abban a hosszú, szépséges, kék ruhában. És milyen furcsa, azokban a lehetetlen fajelmezekben a finom, elegáns Adrien jól érzi magát. Annamária nem szereti a magnószalagruhát. A jelmezekért pedig mindenki rajong. Csak Kriszta szenved a hatalmas, abroncsos, háromarcú tündérkirálynő-holmiban. Lola a tükör előtt nevet. Arcokat vág. Hogy minél természetesebb őslény-krokodilnő legyen, pórázon vezetve a helyes kis krokodilbébit. No és az utcalányjelenet! Itt mindenki belendül. Régóta dolgoznak együtt? - kérdezik a nejlonkabátot, fényes pólókat-nadrágokat tervezők. Hogy ilyen összeszokottak. Mindenki a helyén van. Lola, a fantasztikus Lola méteres tűsarkakon egyensúlyoz. Mosolyogva. Csak a többiek tudják, hogy alig négy számmal kisebb a cipő a méreténél. Lola „ökölbe szorítja a lábát”. Kibírja. Egy emeletes talpú alkotmány meg úgy válik ketté, mint egy cápa szája. Más darabot kell keresni helyette. Megérkeznek a fodrászok. Ebédszünet, spagetti, rövid csőtészta és hat figaró. Göndörítik, böngyölítik a hajakat, fésülnek, csavarnak, nem, nem lehet kivenni a hajakból semmit, mert akkor nem állnak úgy a bemutatón, ahogy kell. Sünivel nincs gond. Sisakhaja követi szép feje vonalát. A lányokban él egy hol fellobbanó, hol elhalványuló vágy. Kopaszok szeretnének lenni. A gyönyörű, nagy szemű, haj nélküli sztár, Sinéad O’Connor miatt örök a kísértés. Süni volt már kopasz. Munkát csak a talkshowról ismert tévésztártól kapott, így aztán némileg megnövesztette a haját. Akkorára, amekkorára más levágatja. Sinéad száma az egyik tour zenéje. Persze sajátságosan. Zsolt, a zseniális hangmérnök nem csuán átjátssza, át is írja a számot. Két, tenyérnyi Sony minidisc walkmant használ. Az egyik jó, a másik még jobb. Pontosan el tudja magyarázni, hogy mi miért tökéletes megoldás. Jobb, mondja, mint a CD. Nem ugrik a lemez. Feliratozni,lehet rajta, sorrendbe állítani. És Zsolt zenét is szerez. Az elmúlt nyár hazai iparművészeti bemutató szenzációja, a Textivál főzenéje saját műve. Itt is szerepel a szám. Zsolt fáradhatatlan, átvesz, rövidít, lassít, gyorsít, feliratoz. Ha pedig máshol van dolga, hát zsebre vágja a walkmaneket. Százezres értékek. A nézőtéren egyre többen vannak. Takarítók serénykednek. A backstage-en öltöztetők nyüzsögnek a lányok és a fiúk körül. A mindig vidám Rolandnak biztató cédulákat írnak fel ruháira a német leányzók. Kati alig látszik ki a ruhák közül. Cipőket egyensúlyoz, kiegészítők között keresgél, áll a tervezők kívánságai elé. Ki a hibákat keresi, ki hisztisebb, mint egy Naomi Campbell. A legjobb fazonok a Raleth kosztümök duó. A legkisebb pontig tökéletesen kidolgozott jelmezek megalkotói nagyon eredeti figurák. Egy minimális hajú fiatalember, sportosan öltözve, valamint egy leginkább Hamlet, dán királyfi öltözékére emlékeztető holmikat viselő, hullámos hajú fiú, rengeteg, fantasztikus ezüstgyűrűvel. A két fiatalember már a bemutatóra készült. A hosszabb hajú, kunkori orrú cipőt öltött, bársonykabátját apró ezüstbilincsek fogják össze, hermelinmintás műszőrme béleli. Jobbról balról megköpdösik a végtelenül fáradt, ám ugyanannyira nyugodt koreográfust, Gábort, szerencsét kívánva. És jelenetük minden szereplőjének katicabogár formájú csokikabalát adnak át. A nézőtér teljesen megtelt. Miniszterek és államtitkárok, elvarázsolt külsejű művészek néznek felfelé, a kifutóra. Gábor fülhallgatót helyez a fejére, apró mikrofonon tartja a kapcsolatot Katival. Zene indul. Úsznak befelé a lányok. Gyönyörűek. Szemet festettek maguknak. Szájat. Frizurájuk van. Ér a kék lobbanás. Ildi úgy lépked, mint egy hercegnő. Lola menyasszonyt, combokat villantó, frivol fehérben. Kriszta tűzmadár. Csőri középkorian pikáns. Félmeztelen, sapkás fiúk lépkednek kétoldalt. És jönnek egymás után a tourok, taps, nevetés. Siker. Díjkiosztás. Susanne a miniszter oldalán. Díjeső. A nyertesek, többnyire a konzervatív holmik tervezői, kétéves használatra autót kapnak. Önálló divatbemutatóra lehetőséget. Meg pénzt. Hetvenezer márkát. Ha a mi tervezőink, fiatal iparművészeink összesen kaphatnák meg egyetlen díj értékét, forintban, a nyári kollektív bemutatóra, a Textiválra! Ha őket támogatná ennyire hivatal, szponzor, autós, ital-, kiállításszervező cég... A bemutatónak vége. Bankett. Fogadás. A modellekre várnak az autók, vacsora a Swannban. Szigor IÚ, kalóriákat számlálgató vacsora. És elindulnak az álmok. Sarkis, a Vogue-nak, Elle-nek dolgozó fotós tesztfotózásra hívott néhány lányt. Gábor, a koreográfus meg Kati, az asszisztens Susanne-nal tárgyal a következő évi bemutatóról. A reggel szürke, esős, józan. A fotózást lemondták. Várost nézni indulnak a lányok, vásárolni. Orsolya búcsúzik, Salzburgba tart. Lola Amerikába röppen. Annamária Tokióba készül. Peregnek a naptárak lapjai, jövő heti, jövő havi munkák villannak fel. Egy év múlva? Jó lenne, igen, jövőre is itt, Essenben, az NRW-versenyen megint összejönni. Ahol már mindenki bizonyosan tudja, hogy ki az a Norman Gábor, ahol már nem ismeretlen a The Team, ahol az, hogy magyar modell, már fogalom., TÓTH ILDIKÓ Indul a nagy előadás Rolandot öltöztetik a kifutó mögött MAGAZIN 27