LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 39. évfolyam (2013)
2013 / 2. szám - MŰHELY - Balassa Zsófia: Az emlékezés tévedései Beckett és Stoppard drámáiban
178 Balassa Zsófia körülötti problémának szentelte. Sokkal érdekesebb, hogy Carr nem száll be a vitába, Jenkins szerint egyenesen bábosként játszik a szereplőkkel, bábszínházat alkot a fejében.25 Nagy különbség van aközött, amit a szereplők mondanak, és aközött, ahogyan mondják. Az elbeszélő emlékezete a Wilde-darab szerkezetére rímelve működik, ebbe illeszti bele a szereplők magasztos vitáinak szólamát, nem értelem, hanem szerkezet szerint. Carr kívülállósága miatt nincs kapcsolat az elmondás módja és tartalma között. Az Öreg Carr emlékezete nem megbízható, mint már említettem, de nem csak a történelmi tényekhez nem igazodik, hanem az emlékezés jelenből kiinduló (modernnek nevezhető) retrospektív linearitásához sem: „Ennek (Öreg Carr megbízhatatlan emlékezetének) egyik következménye az, hogy a történet (mint, mondjuk, egy játékvonat) időnként kisiklik, s emiatt újra kell indítani arról a pontról, ahol megvadult."26 Ez a posztmodern emlékezet ismétlési kényszerét is jelzi, akárcsak Krapp repetitív Tekercs hallgatása. " Müller Péter a Stoppard életművet az autentikus reprezentációs lehetőségek kereséseként értelmezi, mely értelmezésben a Travesztiák az emberi emlékezet reprezentációs kudarcát jeleníti meg.27 Pierre Nora az emlékezet és a történelem fogalmának szétválasztásakor az emlékezetet élő változó dolognak írja le, mely „csak azokhoz a részekhez ragaszkodik, amik megerősítik".28 Carris közismert tényekből, valós személyekből indul ki, de a saját képére formálja azokat. Az akkori brit követet például valóban Bennettnek hívták, de Carr inasként emlékszik rá, míg saját magára követként.29 Tzara, Joyce és Lenin tényleg jártak Zürichben, de nem ugyanabban az időpontban. A drámában ezeket a közismert tényeket, az úgynevezett „történelmet" Cecily képviseli, aki az utolsó jelenetben hívja fel a figyelmet Carr megbízhatatlanságára. De mit állít Carr beszámolójával szemben? Az úgynevezett történelmi tényeket, melyeket a történelemkönyvekből ismerünk. De Hayden White óta a történelem fogalma sem egyértelmű, Pierre Nora szerint: „problematikus és tökéletlen rekonstrukciója annak, ami már nincs".30 Stoppard a Travesztiákban a történelmet és az emberi emlékezetet állítja szembe, rámutatva ezzel mindkettő relativitására, tévedhetőségére, a történelmi tények esetlegességére a posztmodern emlékezet modelljében. Cecily szólama is lehet „megbízhatatlan", hiszen ő is csak egy narrátor, miért lenne valósabb az elbeszélése, mint Carré? Pusztán azért, mert összecseng az általunk, olvasók által ismert tényekkel? Az olvasó szándéka az a szándék, melyet Nora úgy ír le, mint azt a törekvést, hogy megfeleltessük az általunk rekonstruált történelmet az általunk megélttel (jelen esetben a Carr által megélttel).31 Cecily szavaiban is fellelhetjük a személyes emlékezet hiányosságát, esetlegességét: „sohase férkőztél te a közelébe Vlagyimir Iljicsnek, a má st I. m. 121. 26 STOPPARD: I. m. 338. 27 R MÜLLER Péter: A test reprezentációja Тот Stoppard drámáiban. Jelenkor 2003. június, 626-633. 28 NORA: i. m. (lásd all. lábjegyzetet) 29 JENKINS: I. ГА. 116. 30 NORA: I. M. •a Uo.