Labdarúgás, 1958. január-december (4. évfolyam, 1-12. szám)

1958. április / 4. szám

Az ET hírei Megalakult az ifjúsági albizottság • Az ifjúsági labdarúgókkal való foglalkozást az egész országban elha­nyagolják. Ezen sürgősen változtatnunk kell, ha nem akarjuk, hogy a magyar labdarúgás megfelelő utánpótlás nélkül maradjon. Ezekkel a szavakkal vezette be J­e­n­y Rudolf, az ifjúsági labdarúgók szövet­ségi edzője, az ET szakbizottsági ülésén, az ifjúsági albizottság munkájáról tar­tott beszámolóját. A fenti megállapítás indokolásaként elmondotta a szövetségi edző, hogy ma a fővárosban és a vidéken az ifjúsági labdarúgókkal csak elvétve foglalkoz­nak hozzáértő szakemberek. A legtöbb helyen a mellékfoglalkozású edzőt­­—­ márpedig Budapesten az alsóbb osztályú csapatoknál és főként vidéken, szinte kivétel nélkül mellékfoglalkozású edzők dolgoznak — teljesen leköti a felnőtt játékosokkal való foglalkozás és így az ifjúsági labdarúgók szakmai oktatását és nevelését legtöbb helyen egy-egy lelkes intéző, vagy szurkoló irányítja, társadalmi munkában. Dicséretes buz­galom, de szakszempontból nézve a labdarúgás szeretete nem pótolhatja a szakmai tudást. Ma az ifjúsági csapatok többségének edzése abból áll, hogy bedobnak nekik egy labdát és órákon keresztül folyik a „kiskapuzás“. Ez sok veszélyt jelent a fiatal labdarúgók számára, mert a kis­kapus játék közben nem fejlődik a játé­kos lövő- és fejelőkészsége. Megemlítette Jeny Rudolf azt is, hogy míg a múltban a vidék jelentette az ifjú­sági labdarúgásban az erőt és a lendületet, addig ma nem csillognak ezek az erények. Közrejátszik ebben az is, hogy a vidéken a csapatalakítás során egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a technikának, feladva az éppolyan szükséges erőt és lendületet. Ezeken a hibákon akar segíteni az ifjúsági albizottság — mondotta a szö­vetségi edző — és ezek ismeretében állítottuk össze az 1958-as évi munka­tervünket is. Ezután részletesen ismertette a leg­fontosabb feladatokat. Bejelentette, hogy máris megkezdték az ifjúsági csapatok és az ifjúsági edzők országos viszonylat­ban való összeírását. Fontos feladatának tekinti az albizottság — a felsőbb szer­vek támogatásával — egybehangolni az ifjúsági labdarúgók tanulását, mun­káját és sportolását. Szívósan harcolnak a heti három edzés bevezetéséért. A munkaterv egyik fontos pontjaként meg­említette Jeny Rudolf, hogy korszerű edzésmódszer összeállításán dolgoznak, amelyet bemutatnak a módszertani albi­zottságnak, majd a szakbizottság jóvá­hagyása után — remélhetőleg már az őszi idényben — sor kerülhet ennek gyakorlati alkalmazására is. A célki­tűzések között szerepel az is, hogy a jövőben az ifjúsági labdarúgókkal min­denütt tapasztalt, szakmailag képzett és kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező edzők foglalkozzanak. Elmondotta még a szövetségi edző, hogy az országot öt részre osztották fel és az albizottság tagjai: Paczolay Károly, Krischhoffer Gyula, Jeckl István, Deák István és Molnár Péter egy-egy részt patronálnak. A helyszínen mintaedzé­seket vezetnek, előadásokat tartanak és szakmai tanácsokat adnak a vidéken dolgozó edzőknek. A vidéki kiutazások költségeit az ET elnöksége vállalta és máris biztosította. Javaslatot terjesztett a szövetségi edző a szakbizottság elé, amelyben azt kérte, hogy a most induló oktatói tanfolyamra lehetőleg vidékről hívjanak be nagyobb számban edzőket, mert csak így érhető el minél előbb a vidék lemaradásának felszámolása. *** A további események a szakbizottság üléséről : Az NB I-es albizottság részéről Jávor Pál bejelentette, hogy udvarias hangú levélben kérdezték meg Kiss Gábort, a szombathelyiek edzőjét, miért tért el az egyöntetű alapozástól? Kiss Gábor a levélre még nem válaszolt. *** Pólyák Gyulától aziránt érdeklődtek, mi késztette őt arra, hogy nem vállalta az első csapat edzéseinek vezetését és­­csak a tartalékcsapattal foglalkozik. A szegedi edző személyes beszélgetés során közölte, hogy elgondolásait az első csapatnál nem tudta érvényesíteni és ezért csak a második csapat edzései­nek vezetését vállalta, ahol nyugodtab­­ban dolgozhat. Az egyesülettől nem akart megválni, hiszen 20 éve a szegedi egyetem dolgozója és ez erősen az egye­temi csapathoz fűzi. *** Csanádi Árpád a módszertani és okta­tási albizottság 1958-as ütemtervét is­mertette. Eszerint a Labdarúgás­ban havonként jelennek majd meg időszerű szakcikkek: az UEFA torna tanulságai­ról, a csapatalakítás kérdéséről, a stock­holmi világbajnokság szakmai tapasz­talatairól, a formaidőzítésről, a sportoló táplálkozásáról, a gyakorlati edzéster­vekről, valamint az eredményes ala­pozásról. A cikkeket Baróti, Bukovi, Sós, Szűcs Gyula, Lakat, Pálfai, Kereszty dr., Szűcs György, Jeny és Csanádi, tehát a legilletékesebb szakemberek írják. *** Az NB III-as albizottsághoz egymás­után érkeznek vidékről a levelek. A vi­déki edzők hálásak, hogy velük is törőd­nek. A debreceni Thomas Henrik dr. többek között azt kéri, hogy kéthavon­­ként központi előadó tartson náluk előadást az időszerű szakmai kérdésekről. Mint levelében írja—ez nagyban fokozná a Hajdú—Bihar megyei edzők érdeklődé­sét és emelné szakmai tudásukat. Fekete Kovács Győző Bajáról szakmai anyag megküldését sürgeti. A költségeket szívesen vállalják. Tanulni szeretnének. Örömmel üdvözli az oktatói tanfolyamot. — Erre nemcsak anyagi szempontból, de tudásuk gyarapítása szempontjából is nagy szükség van — írja. Konkrét javaslata is van: A tavaszi idényben szervezzék meg az illetékesek az elméleti képzést. A vidé­kiek legyenek levelező tagok azzal, hogy havonként egyszer Budapesten konzul­táción tartoznak megjelenni. Nyáron 1—2 hetes bentlakásos gyakorlati képzés és a vizsga legyen. Horváth János dr., a BLASZ szövet­ségi edzője ismertette még a BLASZ keretek felkészítési tervét. J­ászberényi J­ános 22

Next