Labdarúgás, 1958. január-december (4. évfolyam, 1-12. szám)
1958. április / 4. szám
Az ET hírei Megalakult az ifjúsági albizottság • Az ifjúsági labdarúgókkal való foglalkozást az egész országban elhanyagolják. Ezen sürgősen változtatnunk kell, ha nem akarjuk, hogy a magyar labdarúgás megfelelő utánpótlás nélkül maradjon. Ezekkel a szavakkal vezette be Jeny Rudolf, az ifjúsági labdarúgók szövetségi edzője, az ET szakbizottsági ülésén, az ifjúsági albizottság munkájáról tartott beszámolóját. A fenti megállapítás indokolásaként elmondotta a szövetségi edző, hogy ma a fővárosban és a vidéken az ifjúsági labdarúgókkal csak elvétve foglalkoznak hozzáértő szakemberek. A legtöbb helyen a mellékfoglalkozású edzőt— márpedig Budapesten az alsóbb osztályú csapatoknál és főként vidéken, szinte kivétel nélkül mellékfoglalkozású edzők dolgoznak — teljesen leköti a felnőtt játékosokkal való foglalkozás és így az ifjúsági labdarúgók szakmai oktatását és nevelését legtöbb helyen egy-egy lelkes intéző, vagy szurkoló irányítja, társadalmi munkában. Dicséretes buzgalom, de szakszempontból nézve a labdarúgás szeretete nem pótolhatja a szakmai tudást. Ma az ifjúsági csapatok többségének edzése abból áll, hogy bedobnak nekik egy labdát és órákon keresztül folyik a „kiskapuzás“. Ez sok veszélyt jelent a fiatal labdarúgók számára, mert a kiskapus játék közben nem fejlődik a játékos lövő- és fejelőkészsége. Megemlítette Jeny Rudolf azt is, hogy míg a múltban a vidék jelentette az ifjúsági labdarúgásban az erőt és a lendületet, addig ma nem csillognak ezek az erények. Közrejátszik ebben az is, hogy a vidéken a csapatalakítás során egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a technikának, feladva az éppolyan szükséges erőt és lendületet. Ezeken a hibákon akar segíteni az ifjúsági albizottság — mondotta a szövetségi edző — és ezek ismeretében állítottuk össze az 1958-as évi munkatervünket is. Ezután részletesen ismertette a legfontosabb feladatokat. Bejelentette, hogy máris megkezdték az ifjúsági csapatok és az ifjúsági edzők országos viszonylatban való összeírását. Fontos feladatának tekinti az albizottság — a felsőbb szervek támogatásával — egybehangolni az ifjúsági labdarúgók tanulását, munkáját és sportolását. Szívósan harcolnak a heti három edzés bevezetéséért. A munkaterv egyik fontos pontjaként megemlítette Jeny Rudolf, hogy korszerű edzésmódszer összeállításán dolgoznak, amelyet bemutatnak a módszertani albizottságnak, majd a szakbizottság jóváhagyása után — remélhetőleg már az őszi idényben — sor kerülhet ennek gyakorlati alkalmazására is. A célkitűzések között szerepel az is, hogy a jövőben az ifjúsági labdarúgókkal mindenütt tapasztalt, szakmailag képzett és kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező edzők foglalkozzanak. Elmondotta még a szövetségi edző, hogy az országot öt részre osztották fel és az albizottság tagjai: Paczolay Károly, Krischhoffer Gyula, Jeckl István, Deák István és Molnár Péter egy-egy részt patronálnak. A helyszínen mintaedzéseket vezetnek, előadásokat tartanak és szakmai tanácsokat adnak a vidéken dolgozó edzőknek. A vidéki kiutazások költségeit az ET elnöksége vállalta és máris biztosította. Javaslatot terjesztett a szövetségi edző a szakbizottság elé, amelyben azt kérte, hogy a most induló oktatói tanfolyamra lehetőleg vidékről hívjanak be nagyobb számban edzőket, mert csak így érhető el minél előbb a vidék lemaradásának felszámolása. *** A további események a szakbizottság üléséről : Az NB I-es albizottság részéről Jávor Pál bejelentette, hogy udvarias hangú levélben kérdezték meg Kiss Gábort, a szombathelyiek edzőjét, miért tért el az egyöntetű alapozástól? Kiss Gábor a levélre még nem válaszolt. *** Pólyák Gyulától aziránt érdeklődtek, mi késztette őt arra, hogy nem vállalta az első csapat edzéseinek vezetését éscsak a tartalékcsapattal foglalkozik. A szegedi edző személyes beszélgetés során közölte, hogy elgondolásait az első csapatnál nem tudta érvényesíteni és ezért csak a második csapat edzéseinek vezetését vállalta, ahol nyugodtabban dolgozhat. Az egyesülettől nem akart megválni, hiszen 20 éve a szegedi egyetem dolgozója és ez erősen az egyetemi csapathoz fűzi. *** Csanádi Árpád a módszertani és oktatási albizottság 1958-as ütemtervét ismertette. Eszerint a Labdarúgásban havonként jelennek majd meg időszerű szakcikkek: az UEFA torna tanulságairól, a csapatalakítás kérdéséről, a stockholmi világbajnokság szakmai tapasztalatairól, a formaidőzítésről, a sportoló táplálkozásáról, a gyakorlati edzéstervekről, valamint az eredményes alapozásról. A cikkeket Baróti, Bukovi, Sós, Szűcs Gyula, Lakat, Pálfai, Kereszty dr., Szűcs György, Jeny és Csanádi, tehát a legilletékesebb szakemberek írják. *** Az NB III-as albizottsághoz egymásután érkeznek vidékről a levelek. A vidéki edzők hálásak, hogy velük is törődnek. A debreceni Thomas Henrik dr. többek között azt kéri, hogy kéthavonként központi előadó tartson náluk előadást az időszerű szakmai kérdésekről. Mint levelében írja—ez nagyban fokozná a Hajdú—Bihar megyei edzők érdeklődését és emelné szakmai tudásukat. Fekete Kovács Győző Bajáról szakmai anyag megküldését sürgeti. A költségeket szívesen vállalják. Tanulni szeretnének. Örömmel üdvözli az oktatói tanfolyamot. — Erre nemcsak anyagi szempontból, de tudásuk gyarapítása szempontjából is nagy szükség van — írja. Konkrét javaslata is van: A tavaszi idényben szervezzék meg az illetékesek az elméleti képzést. A vidékiek legyenek levelező tagok azzal, hogy havonként egyszer Budapesten konzultáción tartoznak megjelenni. Nyáron 1—2 hetes bentlakásos gyakorlati képzés és a vizsga legyen. Horváth János dr., a BLASZ szövetségi edzője ismertette még a BLASZ keretek felkészítési tervét. Jászberényi János 22