Labdarúgás, 1984. január-december (30. évfolyam, 1-12. szám)
1984. január / 1. szám
Kétszer 45 perc BUDA ISTVÁNNÁL osztáshoz. A hiányosságok egyenes következménye, hogy a visszavonulásukat tervező labdarúgók, de mondhatnék vívókat, atlétákat, vagy kosárlabdázókat is, pályafutásuk végefelé az egész világot „felfalnák”, csak a felhalmozással törödnek, az anyagi helyzetük erősítésével ... ■ Az elmúlt év utolsó hónapjaiban végre nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhetett a magyar labdarúgás. Döntetlent sikerült elérni az NSZK világhírességeket felvonultató válogatottja ellen, Dánia, az „év csapata" vesztesként hagyta el a Népstadion gyepét, s az Újpest is kitett magáért a KEK-ben, reménykedve nézhet a tavaszi folytatás elébe. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a magyar foci végre-valahára megindult felfelé? — A kis és nagy győzelmek önmagukban még nem jelentik a gondok megoldását, örvendetesnek tartom viszont, hogy néhány csapat képes volt a lehető legmélyebb hullámvölgyből kilábalni, a szakvezetők képesek voltak elhitetni a játékosokkal, hogy nem a „pincében" van a helyük... A sírások és a kifogások sorolása helyett egyre több helyen ismerik fel, hogy csak a pályán, az edzésen lehet a boldogulásért tenni, ahol pedig még mindig a régi nóta szól, ott bizony nincs kegyelem. Az elmúlt hónapoktörténéseire emlékezve még egyszer utalnom kell arra, hogy az új ösztönzési rendszerrel is magyarázható az árnyalatnyi javulás. A mérlegkészítéstől persze még messze vagyunk. Jónéhány éve közreműködő voltam azoknak a nagy terveknek a kimunkálásában, amelyet az új gazdasági mechanizmusként emlegetnek. 1968 óta sokminden történt, a változás folyamata azonban még mindig tart, menet közben új és új következtetésre jutottak az illetékesek, így lesz a labdarúgásban is. Az első esztendő végén összegezzük a tapasztalatokat, finomításokra kerül sor, s bizonyára még azután is lesz teendőnk. Szerintem így van ez rendjén, a kapkodás, a türelmetlenség nem vezet jóra. Visszatérve a csapatok munkájához és terveihez: sajnálom, hogy az EB-selejtezőn elbukott a válogatott, s úgy néz ki, hogy az olimpiai szereplés jogát is nehéz lesz kivívni. A világbajnoki döntőbe viszont okos, következetes és nagyon kemény munkával eljuthat a válogatott. Az Az MLSZ vezetőségének, a szakembereknek mindenek előtt Mezey György szövetségi kapitánynak az a véleménye, hogy radikális változásokra van szükség az új, a korábbinál ütőképesebb csapat kialakítása érdekében. A válogatásnál minden eddiginél többet számítanak majd az emberi és akarati tényezők, persze a játéktudással és a fizikai felkészültséggel kapcsolatos követelmények sem szorulnak háttérbe. A világbajnoki selejtezőben akad jobb és rosszabb csapat is a magyarnál, a továbbjutás sorsa semmiképpen sem dőlt el már a rajt előtt. Bízom abban, hogy az újjáformált együttes a közönségnek is tetsző játékkal, nem „tegnapi”, vagy „tegnapelőtti" felfogásban indul harcba, s megoldja a nagy feladatot. A külföldi munkavállalásokról már szót ejtett, kifejtette véleményét. Sokakat érdeklő kérdés maradt azonban nyitva, melyek a jövőre vonatkozó tervek, kik pályázhatnak a jövőben külföldi szerződésre? — A jövőben is vezérlő szempont lesz a magyar sport érdekeinek védelme. Értékeinket nem szabad elfecsérelni, sohasem szabad megfeledkezni céljainkról, terveinkről. A kérelmek elbírálásánál szentségnek számít az egyesületek véleménye, aztán a szövetség hozzájárulása, s végsősoron, nekem, mint az OTSH elnökének kell kimondanom az utolsó szót. Egy-két kivételtől eltekintve a 30 évnél idősebb játékosaink szerződtek nevesebb és kevésbé híres profi csapatokhoz, voltak, akiknek sikerült az átállás, mások viszont — akik idehaza nem adtak bele anyaitapait — megbánták a dolgot. Úgy tűnik, a külföldön jártak sokat tanultak, hasznos, idehaza értékesíthető tapasztalatokhoz jutottak, s mi nem szégyelljük kimondani, hogy ilyen közvetett módon is tanulni akarunk. Egyébként ennek kapcsán mondhatom el, hogy a jövőben talán helyes lenne néhány fiatalt is külföldre irányítani, hogy még pályafutásuk felfelé ívelő szakában kerüljenek a „kohóba”, amikor még alakítani, edzeni lehet őket. Hazatértük után bőven kamatoztathatják külföldön szerzett „műhelytitkaikat”. Egyszóval keressük-kutatjuk a felemelkedés módozatait, segítünk, s ha kell, segítséget kérünk, amit csak tehetünk, elkövetünk, „szerelmünkért”, a magyar labdarúgásért! SZALAY PÉTER RÁBA ETO játékoskerete Felső sor a balról: Mile, Hlagyvik, Szepessy, Kurucz, Giron, Leskó, Merkó, középső sor: Józsagyúró, Verebes vezető edző, Rezi, Vági, Csonka, Szijjártó, Burcsa, Győrffi pályaedző, Kovács, alsó sor: Lakatos, Horváth, Hajszán, Szabó, Hannich, Magyar, Szentes, Turbók. 4