Labdarúgás, 1988. január-december (34. évfolyam, 1-12. szám)
1988. január / 1. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM, 1988. JANUÁR 1. SZÁM Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lapja Felelős szerkesztő: TABAK ENDRE Szerkesztőség: Budapest XI. Fehérvári út 109. 1119 Telefon: 463-016 Kiadja az Ifjúsági Lapés Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó: DR. KIRÁLY G. ISTVÁN igazgató Kiadóhivatal, Budapest VI., Révai utca 16. Telefon: 116-660 Készült a Zrínyi Nyomdában 88.2517/01-6622 Felelős vezető: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató INDEX: 25 501 HU ISSN: 0133-1221 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap- és Postaszállítási igazgatóságon (HPI) 1900 Budapest XIII., lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HPI 215 2 96 162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj: negyedévre 48 forint, egy évre 192 forint NAGY ANDI, a rákospalotai Butragueno Meglepő bejelentéssel kezdte beszélgetésünket Nagy Andrea, a Femina válogatott jobbszélsője: - Délelőtt a suliban fejre estem! A történelemóra alatt addig-addig billegtem a székemmel, amíg kicsúszott alólam, s alaposan bevertem a fejemet a falba. Még mindig szédelgek egy kicsit, de azért az esti edzést semmiképpen sem hagyom ki... A fenti monológból két dologra lehet következtetni. Egyrészt aligha vitatható, hogy 1987 legjobb magyar labdarúgónője, a 17 éves Nagy Andrea bizony még meglehetősen szeleburdi, ahogy az egy igazi 17 éves. Másrészt viszont látszik, hogy a futball mindennél fontosabb számára. - Édesanyám azt mondja, előbb kezdtem el futballozni, mint járni - idézi fel a kezdeteket. - Ez persze lehet, hogy túlzás, ám mióta az eszemet tudom, mindig imádtam a labdarúgást. Ez akkor is így van, ha az első sportág, amit „hivatalosan" űztem, nem a futball volt, hanem az atlétika. Két éve tértem át a focira, mert rájöttem, hogy sohasem lesz belőlem egy Marlies Göhr. 13,7 másodperc alatt futottam a százat, ami ugye nem világraszóló idő, viszont egy futballistától kimondottan jó. Mindez még Zalaegerszegen történt, ahol egészen tavalyig lakott Nagy Andrea. Akkor szúrt szemet a tehetsége Teschner Emilnek, a Femina edzőjének, aki Gödöllőn figyelt fel a széllőlábú jobbszélsőre. Azon a tornán remekelt Andrea, amelynek a győztes csapata kijuthatott a mexikói világbajnokságra. A Femina edzője azonnal lecsapott rá, s miután az édesanyával is egyeztették elképzeléseiket, Andrea felköltözött Budapestre, s ősztől már a Kölcsey Ferenc gimnázium 3/D osztályos tanulója volt. - Tavasszal már érettségizem, aztán a Testnevelési Főiskolán szeretnék továbbtanulni. Csak még azt nem tudom, hogyan felvételizek szertornából. Ehhez ugyanis egyáltalán nem konyítok. Kár, hogy a foci nem felvételi tantárgy. Andrea alig múlt 16 éves, amikor tavaly szeptember 18- án bemutatkozott a válogatottban. Bizony, nem szívesen gondol vissza erre a mérkőzésre, amit Veszprémben 4-1 arányban elveszítettek Svédországgal szemben. Utána további nyolc szereplés következett a címeres mezben, a legutóbbi - és a legdicsőségesebb - 1987. november 14-én, Szolnokon, Európa-bajnoki selejtezőn 7-1-re győztünk Svájc ellen. - Már az első félidőben is szinte percenként kerültem gólhelyzetbe, de valahogy nem tudtam eltalálni a kaput. A szünetben nagyon morcos voltam, de edzőnk, Rákosi Gyula megvigasztalt: a második félidőben már a helyzetkihasználással sem lesz baj. S lám, három gólt rúgtam! Biztos ez is közrejátszott abban, hogy Gyula bácsi engem jelölt az év legjobbjának. Ezen a csodálatos szombat délutánon a Nagy Andrea, Nagy Tünde, Főfai Tímea öszszetételű „atomcsatársor" elkápráztatta a szolnoki nézőket. Ez a hármasfogat, amelynek összéletkora 54 év, világszínvonalon futballozott. - Nagyon meglepődtem, mekkora visszhangja volt ennek a három gólnak. Egymás után jelentek meg rólam az újságcikkek - a Népsportban, a Képes 7-ben, s most a Labdarúgásban is -, amit azért is furcsállok, mert egyébként a bajnoki mérkőzéseink teljes érdektelenségbe fulladnak. Általában húszan-harmincan ácsorognak a pálya mellett, s ezek a „szurkolók" is jobbára csak azért jönnek ki, hogy élcelődjenek rajtunk. Sajnos, a női futballt még manapság sem tekintik igazán sportnak Magyarországon. Nagy Andrea és a magyar női labdarúgók annyira amatőrök, hogy annál már nem is lehetnek amatőrebbek. Az hagyján, hogy egy fillért sem kapnak a játékért, de bizony még a mérkőzések után azt a pohár kólát vagy narancsot is a saját zsebükből fizetik. S mégis, rengeteg az irigyük... - Az MLSZ-ben és a klub bázisvállalatánál, az Észak- Pesti ÁFÉSZ-nél is sokan mondogatják, hogy csak kidobott pénz, amit a támogatásunkra fordítanak. Pedig aztán a női válogatott vagy a Femina egyéves költségvetése igazán eltörpül mondjuk egy NB I-es férfi csapat kiadásai mellett. Egyébként a mi jutalmunk az, hogy néha kijutunk külföldre, ugyanis rengeteg meghívást kapunk. Voltunk már az NSZK- ban, Franciaországban - többször is -, s Csehszlovákiában és Lengyelországban is vendégszerepeltünk. A válogatottal Svédországban játszottunk. Idén, úgy tűnik, az NB I-ben megtörik a László Kórház többéves sikersorozata. Félidőben a Renova vezet 15 ponttal a 13 pontos Femina előtt, s a „lászlósok" csak a negyedikek. - Sajnos, mindjárt az első fordulóban otthon 4-2-re kikaptunk a Renovától. Azon a mérkőzésen is számolatlanul hagytam ki a helyzeteket, egyáltalán nem emlékeztettem a példaképemre, Emilio Butraguenora, akinek éppen a góllövés az erőssége. A mexikói világbajnokságon csodálatosan játszott, soha nem felejtem el a Spanyolország-Dánia mérkőzést, amelyen négy gólt rúgott. Andi még elmondta, hogy a magyar labdarúgók közül Péter Zoltán a kedvence, aki, ugye szintén zalaegerszegi. De azért az igazi mégiscsak a szőke spanyol marad, s nem is kizárólag játékoserényei miatt... Ki tudja, talán egyszer Nagy Andrea lesz a „rákospalotai Butragueno"? CH. GÁLL ANDRÁS