Éva, 1977 (1-2. szám)
1977 / 1. szám
retükkel többször fordul elő szavainkban, mint az „F”. Nosza, mindjárt megkértük a Nyelvtudományi Intézetet — amelynek Szüts László, a műsorban szereplő kitűnő nyelvész tudományos munkatársa — állítsa össze számunkra ezt a sorrendet. A gépet tervező mérnökök és technikusok ezután úgy programozták be a betűelőállító automata memóriaegységét, hogy a betűket ezzel a gyakorisággal adja ki. Persze így is előfordulnak furcsa esetek, amikor például egyetlen magánhangzó sem akad a 10 betű között, de ilyenkor is kirakhatók azért szavak — talán rövidebbek, mint egyébként — a táblán már ottlevő szavak magánhangzóinak felhasználásával. A játékszabályok többek között ezért is jutalmazzák 10 ponttal a tábláról vett betűket, ezzel is serkentve azokat, akik jó kombinációs készséggel rendelkeznek és ügyesen ismerik fel a tábla kínálta lehetőségeket. 1973. márciusában volt az első adás, ekkor hangzott fel először a Játék a betűkkel szignálja, ekkor perdültek meg először a betűk és a számok. Még leírni is furcsa, azóta minden héten, több mint három és fél éve folyik a televízióban ez a műsor, 100 adásban mérhették össze erejüket, szóalkotó fantáziájaikat a stúdióban játékosaink. Megalakult a 300-asok klubja. Tagjai lehettek mindazok, akik a stúdióban 300 pontnál többet szereztek. Hosszú ideig dr. Szunyogh László miskolci sebész-adjunktus állt a klub élén, 377 pontját senkinek sem sikerült túlszárnyalni. A csúcstartók Egyszer aztán jött egy kiváló játékos, Drelicska Attila Pécsről és a gép hallatlan bőkezűséggel ontván a könnyen felhasználható betűket, magas pontszámokkal is kecsegtette játékosunkat, aki a 7 szóval 402 pontot szerezve, minden eddigi csúcsot túlszárnyalt. De bizonyítva azt is, hogy ebben a játékban senki sem legyőzhetetlen, az új csúcstartót egy hét múlva egy újabb versenyző legyőzte és ő vette át a stafétabotot. Sokan arra specializálták magukat, hogy igen hosszú szavakat, valóságos szókígyókat találjanak ki. Ennek a „versenyszámnak” örökös bajnoka Ványai István bodrogszegi lelkész lett, aki több korábbi kísérletét is túlszárnyalva megalkotta a 18 betűből álló MUNKATELJESÍTMÉNYT. Otthon játszva, nem sürgetve az idő múlását jelző másodpercmutató könyörtelen haladásától, lényegesen könnyebb szavakat kitalálni. Át is lehet rendezgetni, újabb betűt ragasztani a szó végére, újabb lehetséges összefüggéseket fedezve fel. Sőt, egyáltalán nem elhanyagolható szempont, akkor is hozzá lehet kezdeni a szavak kirakásához, amikor már valamennyi betűt ismerjük, azaz a hetedik forduló végén, mind a 70 betű ismeretében. Nyilvánvaló hogy ily módon sokkal magasabb pontszámokat lehet elérni, mint a stúdióban. Megalakult tehát a 400-asok klubja is azok számára, akik a játék után otthon törik a fejüket, és fejtörésük eredményét a Játék a betűkkel ábrába (amelyet a Rádióújság is minden héten közöl) elhelyezve, postán küldik el megoldásukat. Minden héten a legjobbat bemutatjuk a televízióban is, és a győztes játékosnak az Értelmező Kéziszótárt küldjük el jutalmul. Érdekes helyzetek A rendszeresen jelentkező adások néha regénybe illő helyzeteket teremtettek. Az egyik játék elején a táblánál álló versenyzőnk (igen kedves idős hölgy) elmondta magáról, hogy régebben maga is sportolt. Kérdeztem, milyen sportot űzött? Mosolyogva válaszolta, ő volt a magyar női gyeplabda-csapat kapitánya, de ez már olyan régen volt a háború előtt, hogy alig hiszi, valaki is emlékezik erre, vagy azok akikkel egy csapatban játszott, még élnének. Négyen is megkeresték régi játékostársai közül (valamenynyien többszörös nagymamák!) és azóta rendszeresen találkoznak. Egy aranyos szőke kislány, Szabó Ildikó (aki azóta, hogy játszott a stúdióban, gyakran eljön és megmutatja a bizonyítványát) nagyon okos szavakat rakott ki a táblájára, de lázas volt éppen az adás napján, és így nem ő győzött. Bizony nagyon el volt keseredve, még a szeme is megtelt könnyel, amikor bevallotta, hogy betegen sem akart kimaradni a játékból. Vissza is hívtuk egyik karácsonyi játékunkra, ahol annyira megtetszett egyik nézőnknek, aki történetesen festőművész volt, hogy nem ülne-e modellt neki. A portrét Japánban kiállításon bemutatták. Bevallom mindezekre nem gondoltam, amikor elindítottam útjára a Játék a betűkkel-t. De most ennyi adás után visszagondolva, őszintén örülök neki, nekem nagyon sok örömet hozott, számos tapasztalattal lettem gazdagabb, és remélem a tv-nézők is kellemes perceket töltöttek el a játékot nézve, anyanyelvünket jobban megismerve, maguk is önfeledten játszva. Egri János