Látó, 2000 (11. évfolyam)
2000 / 8-9. szám - DOKUMENTUM - A szembejövő ember. Lengyel Lászlóval Sylvester Lajos beszélget
• DOKUMENTUM • A szembejövő ember Lengyel László politológus, pénzügyi szakember, esszéim, a magyarországi elektronikus sajtó gyakori szereplője, a magyar közvélemény-formálók markáns személyisége Benedek Elek dédunokája. Természetes tehát, hogy az 1999- es hármas születésének 140., halálának 70., a kisbaconi Benedek Elek Emlékház felavatásának 30. évfordulója alkalmából készülő dokumentumfilm szereplői közül nem maradhat ki. A meglepő az, hogy a budai forgatás alkalmával kazettára rögzített anyag sok szempontból érzékelhetőbb tény- és érzelmi információt tárt elénk, mint amennyit akár a még Benedek Elekre emlékező akkori gyermekszemtanúktól megtudhattunk. A vele készített mélyinterjú arról tanúskodik, hogy a harmadik generáció közé sorolható dédunoka emlékeibe, a családi hagyomány, az olvasmányélmények, a szintetizáló és az összképet részeire bontó elemzőképesség tudományosan s egyszersmind bámulatra méltó érzékenységgel képes rögzíteni elődei életének lényegét, ennek meghatározó csomózatait. Egy sokakat megszólaltató dokumentumfilm ebből csak egy-egy csipetnyit építhet be a Benedek Elek életművének képi megjelenítésére összpontosító filmes műfaj, ezért tartjuk szükségesnek az alig vagy másféleképpen ismert Benedek Elek-arcot az interjú anyagának közlésével felmutatni. (S. L.) Átugrani a szakadékot Lengyel László: Benedek Elekről beszélve óhatatlanul az jut az embernek az eszébe, hogy a családjától mit kapott. Természetesen a legtöbbet róla apámtól és nagyanyámtól hallottam. Nagyanyám Benedek Elek legidősebb lánya volt, Mária, Mariska, az Aranyvirág, az apja adta becenévként nagyanyám egész életében arról beszélt, és haláláig arra emlékezett, hogy az apja milyen erkölcsi tartást adott át neki.