Létünk, 1985 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1985-03-01 / 2. szám
MARCEL DUCHAMP, A SAKKOZÓ ÉS EGY-KÉT EZZEL ÖSSZEFÜGGŐ DOLOG RALPH RUMNEY INTERJÚJA FRANCOIS LE LIONNAIS-VEL Érdeklődésemet a sakkozó Duchamp iránt az keltette föl, hogy a Le Lionnais-vel 1932-ben lejátszott sakkpartiját közölte a Weiner Schach Zeitung Tartakower elemzésével, illetve hogy erről már többször is cikkeztek, legutóbb pl. a Floritége des Echecs en France (Tristan Roux- Pay et 1974). Ezért beszélgetek most Francois de Lionnais-vel Duchamp-ról. Ebben a munkában a játékhoz írt bevezető úgy mutatja be Le Lionnais-t mint a Dada megalapítóját, amely vádat Le Lionnan is felháborodottan elutasít, bár bevallja: „Tanúja voltam a Dada kezdetének. Ismertem Tzarát, Picabiát és Duchamp-ot különböző okokból. Mikor matematikát kezdtem tanulni a strassbourgi tudományegyetemen, a Dada már létezett valamelyest Berlinben és bizonyos mértékben Párizsban meg New Yorkban is. De Strassbourg csak egy vasúti megálló Párizs és Zürich között. Maxime Alexandre, Marcell Noll és én nagyon lelkes dadaisták voltunk. Én azonban nehezen alkalmazkodom, olyan anarchista vagyok, aki nem hajlandó csatlakozni az anarchista szervezethez, és miközben éreztem, hogy a Dada nekem való, mégsem akartam a dadaista szervezet része lenni. Akkor ismertem meg Duchamp-ot, amikor átjött az Egyesült Államokból és csatlakozott az európai dadaizmushoz. Időnként találkoztunk. Számomra a Dada lelke Picabia, Tzara és Duchamp volt. Valahogy elszakadtam tőlük, amikor a szürrealizmus feltűnt. Nem is nagyon akartam belekeveredni, mert úgy tűnt nekem, hogy a szürrealizmus embourgeoisement volt, elpolgárosodás és a Dada felépülése. Nos, annak idején megtudtam, hogy Marcel Duchamp sakkozik, így találkoztunk egy klubban , a Canssa Klubban, amely tízévenként más-más kávéházba költözött. Találkoztunk tehát, hogy sakkozzunk, hogy a sakkról beszéljünk, és aztán a szó nagyon gyorsan, ha nem is éppen a dadaizmusra, de elképzeléseinkre terelődött, például a La Ma'