Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1889
!·'. felfogásnak is meg van a maga oka. A magyar nép mindig’ büszke volt eredetére és származására. nemes magyar nemzetnek hivta magát s még Istenét is ..nemes jézusomnak” szólította. Mint a többi nemzetek, kik istenektől és óriásoktól származtatták magukat, úgy a magyar nép is nagy ősöket keresett magának s megtalálta ezeket a világhódító Attilában s a vitéz hunokban. A történelem folyamata közre játszott, hogy gyér hagyományait a krónikások a hémmomiákkal köthették egybe s igy acsaládját, fölvették egész a bibliabeli Nimródig. Midőn az összehasonlító nyelvészet a finn-ugor népeket mondotta rokonoknak.A századok kegyes traditióit látták ostromolni, azősi dicsőséget láttákmegtámadni. A szép álomból ébredni nem akartak. Midőn az ugor-magyar nyelvészet világos adatokkal lépett elő, megtagadtak mindent s a múlt század végén élt Böjthy Antallal érveltek, hogy ,,a magyar nyelv szűz nyelv, atya és anya nélkül való nyelv; szűz, mert tőle semmiféle/ más nyelv nem született, atya és anya nélkül való. V V V mert ő is mástól nem született s ugyanazért igen nemes és méltóságos nyelv." A dicsőségesen kezdett szabadságharca szomorú vége után elkeseredve a hazafiatlanság bélyegét sütötték Hunfalvy Pálra, a finnugor nyelvészet megalapítójára. „Már a legrégibb történetírók — így szóla hazafiatlanság vádjának egyik pontja— vitéznek, nemeslelkűeknek, nyiltszivüeknek írták le a magyarokat. De micsodák a finnek? Hitvány ravaszok, csalók, pénz után áhítozók, testi és lelki tulajdonságaikra nézve az emberiség legalsóbb fokán állók. S ők volnának a magyarok ősei vagy testvérei ? Valóban, ha nem ismernék a habsburgi historikusok titkos útjait, eszközeit, azt lehetne hinnünk, hogy csupa emberszeretetből tulajdonítanak a nyomorult finneknek ilyen jeles fiakat.“ Sajnos, ezen előbb említettem előítéletek még