Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Alá 16 Ala Alább, id. 1) alantabb helyen, mélyebben; 2) mélyebbre, alantabb helyre; 3) á. é. csekélyebb áron, olcsóbban; nem adhatom alább, mint mondottam. Alábbhagy, Alábbhagy, cs. nem oly fent jár, mint azelőtt, enged; alábbhagy követelésivel, enged követelésiben; (szej.) bezzeg alábbhagyta mostan. -irt, mn. (msz.) vmely irományt aláírásával hitelesítő személy; én alábbirt bizonyítom: mn. leebb fekvő sorban irt. -kijelölt, mn. a mi v. aki leebb ki vagyon jelölve. -levő, mn. alantabb levő. -oz, cs. (haj.) aláhúz, pl. vitorlafákat az árbocról a födélzetre. -száll, k. 1) a madár bebb röpül; 2) mélyebbre ereszkedik, süpped- e villámterhes felhő , mindég alábbszállott; 3) á. é. (kér.) értékben csökken; a búza alábbszállott. -való, mn. silányabb, hitványabb, alacsony sorsú; (bibi.) Isten az emberek között az alábbvalót emeli fel. Álablak, 1. Vakablak. Alábocsát, cs. magasb helyről bebb ereszt. * Alahor, m. tt.-t tb.-ok; 1) szekér hátuljához erősített kerékkötő gerenda; 2)kocsikenéskor használt emeltyű. Alácserél, cs. titkon az alatta lévőt kicseréli; alácserélt borjú. Alacson, Alacsony, mn. 1) csekély magasságú; alacsony ház, torony; (sohasem mondják alacsony hegy, alacsony part, hanem nem magas hegy, kis part); alacsony fa; alacsony termetű ember; alacson tetejű kalap; alacsony szék, asztal; á. é. csekély rangú, sorsú; alacsony eredet, származás; alacsony vérből származni; alacson szolgálat, hivatal, tisztség, rang; 3) aljas, gonosz, becstelen, galád; alacsony tett, magaviselet; alacsony módon bánni vkivel. Innen: Alacsonyan, Alacsonyul, id. Alacsonyság, mn. Alacsonyit, cs. 1) alacsonyabbá tesz, magasságából elvesz; 2) á. é. vhit becsületében kisebbít, gyaláz. Innen : Alacsonyitás, fn. Alacsonykodik, k. nemtelenül viseli magát, alávaló dolgokat visz véghez. Alacsonylelkű, mn. aljas, nemtelen, alávaló. Innen: Alacsonylelkűség, fn. Alácsusztat, cs. 1. Alácserél. Aladár, m. finév. Aradság, 1. Alattság. Aláesik, k. magasb helyről lefelé esik. t Alafa, mn. 1) ételadag; 2) tekintély, méltóság, tisztesség, becsület, jutalom; bízd a jövendőkre érdemed jutalmát, ha szolgáltad időd vékony alafát ód, (Rimái). * Alafás, cs. vki alfelét üti, veri. f Alafás, mn. tt.-t. t.-ak. javadalmas, javadalommal járó. Alá-fel, id. majd le, majd felfelé; aláfel járni. -felé, ma lejelebb fekvő hely felé. -foglal, cs. (bölcs.) egy osztályba soroz. Innen: Aláfoglalás, mn. -függ, k. magasb helyről lecsügg. -fut, k. magasb helyről lefelé szalad, fut. Alag, fn. ált. földalatti üreg; pince; külön, (b.) a hegységbe szintesen vágott bányaüreg (Stollen). Alagásási engedély, fn. (b.) engedély, mely által vkinek jog adatik arra, hogy vmely bányát mint sajátját ásathassa. Alagbér, fn. alag használatáért járó díj. Alagcsa, fn. kies. (b.) kisebbszerű alag (Läufel). Alag-csatorna, fn. (b.) csatorna a bányában I levő viz kivezetésére, -csövezés, fn. (gazd.) eres I és forrásos földben a felesleges nedvesség kitakarítására való csövek alkalmazása, -falazás, fn. (b.) I a bányaüreg oldalának fallal való megerősítése (Stollenmauerung) -fenék, (b.) a bányaüreg alja, -férő, fn. (b.) az alag magassága, tágassága (Stollenhieb), -folyás, fn. (b.) a bányaüregből folyó viz. -fő, fn. (b.) az alag bejárása, -irány, fn. (b.) a bányaüreg által képezett vonal, -járás, fn. (b.) a bányaüregben való járáskelés, -karózat, fn. (b.) az alagfenék kétsorú karózata. -kötés, fn. (b.) a bányaüregben létező ácsmunka (Stollenzimmerung). -munka, fn. (b.) alag felszereléséhez tartozó v. alagban végeztetni szokott munka. Alagozó, fn. alagot készítő munkás. Alag-sor, fn. vmely épület földalatti üregei. Alagszáj, fn. (b.) bányaüregbe való bejárás, (Mundloch). -szállítás, 1. Aknaszállitás. Alag-szárny, fn. (b.) az alag mellék ága. -talp, 1. Alagfenék. -tér, fn. (b.) a bányaüreg tere. -it, fn. hegy belsején keresztül, v. vmely folyam alatt átjárás végett vágott út. -víz, fn. (b.) a bányaüregben összegyűlt víz. -vonal, 1. Alagirány. Alagy, fn. vmi eszmünek alapja, magja. Alagya, fn. (ideg.) szomorú érzelmeket tartalmazó költemény, elegia. —i, 1. Alagyás. * Alagyár, mn. bárány szelíd, jámbor, á. é. bamba, buta. Alagyás, mn. 1) alagya alakjában írott; alagyás versek; 2) alagyákat tartalmazó. Alá-hág, k. 1) magasb helyről lelép; 2) á. é. árban, értékben csökken, -hajlik, k. felülről ható nyomás, erő miatt legörbül, -hajol, k. saját erejéből lefelé hajol, görbül, -hajt, cs. 1) hajlékony tárgyat lefelé görbít; (msz.) készülőben levő ruha széleit egymásra hajtja; á. é. vh. felsőbbségnek engedelmeskedik; aláhajtani magát a törvénynek; 2) felülről lefelé hajt üz. -hord, cs. magasb helyről apránkint levisz. -húz, cs. 1) vmit magasb helyről lefelé von; 2) vmely iratban a kiemelendő szó, mondat alá vonást tesz. Innen: Aláhúzás, mn. Aláír, cs. 1) vmely okmányt saját v. megbízásból más nevének odajegyzésével hitelesít; 2) adakozási iratra saját nevét az adakozók nevei közé írja, s ez által a kívánt célra bizonyos összeget igér. Innen: Aláírás, fn. Aláírási cím, fn. (kér.) kereskedői cég. -könyv, fn. hatósági könyv, melybe a kereskedők cégei beirvák. -jegy, fn. adakozásra felszólító irat. Aláírat, fn. 1) az aláirónak az illető okmány alá jegyzett neve; 2) (kér.) aláírás által megigért pénzmennyiség. ?Alaj, fn. a festöművészetben vászon, fa, papir stb.anyag, melyre a rajz, festék és színek felhordatnak. Alajok, fn. alsó ajak. ? Alaj festés, fn. a festömüvészetben az első színalap. Alajos, m. finév. ? Alajoz, cs. a festömüvészetben a vászon, fa, papir stb. anyagot a festék és színek elfogadására elkészíti. Innen: Alajozás. * A bajt. cs. vél,gondol; alajtván ő-magokat szelletlátókat (münch. cod.); öldökléseket alajtasz, hogy tesznek (bécs. cod.). Innen: Alajtás, fn. Alak, fn. ált. idom, forma, ábra; innen: 1) álarc ; 2) gyermekjátéki fabábu, marionette; 3) em-