Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Áll 28 Alm két egymással szemben fekvő rúdra akasztatnak szárítás végett a dohányfüzérek . 2)1. állószék. Ál-lod. 1. Algyuladás. Állócsillag, fn. (csillag.) látszólag egy helyen maradó csillag. Állodalom. 1. Álladalom. ? Állódás, fn. tt.-t. (ht.) háború alatt a hadseregnek terv szerinti helyzete. Állogat, cs. dülőfélben v. fekvő helyzetben levő tárgyakat álló helyzetbe tesz; tekebábokat állogatni; poharakat a polcra állogatni. Innen: Állogatás, fn. Állogató, mn. Állóhézag, fn. (ép.) azon függélyes hézag, mely a falazat hosszában és annak széltében rakott kövek közt létezik. Állóhíd, fn. oszlopokra, cölöpökre épített híd, melyet nem szoktak szétbontani. ? Állók, fn. 1) aránylag v. maga nemében nagy álló; 2) 1. Ajók. Állókép, 1. Szobor. Állomány, fn. tt.-t .,1) vmely tárgy alkotó részeinek összege; 2) 1. Állag. Állományiság, fn. (bölcs.) alanyiság, lényegiig. Állományos, mn. (bölcs.) alanyi, lényegi. Állomás, fn. tt.-t; 1) hely, hol a katonák, postakocsi stb. megállani szoktak ; minden állomáson lovat állítani; 2) két ily állási hely között levő út; két, három mérföldnyi állomás; 3) szolgálatbeli hely v. állapot, állomáson maradni , más állomást nyerni. Innen: Állomási, mn. Állomásonkint, id. Állomásozó k. 1) az állomáson rövid ideig megállapodik, megáll; 2) több ideig egy helyen tartózkodik (katonaság). ? Állomat,mn. (ttan) tömörségi fokozat, halmazállapot. Állong, k. több ideig egy helyen tétlenül, ácsorogva álldogál. Állongat, Állongató, 1. Allogat, Allogató. Állórosta, fn. (gazd.) egy helyen álló nagy rostagép a gabonának felszorás utáni megtisztítására. Állóság, fn. 1) állhatatosság, lelki szilárdság; 2) tartós maradandó tulajdonság. Álló-sas, fn. fából való épületeknél és deszkakerítéseknél azon földbe ásott oszlop, melynek vésett oldalaiba a falgerendák, illetőleg a deszkák beeresztetnek. -ser, fn. főzés után több ideig hordóban tartott ser. -sereg, fn. béke idején is szolgálatban levő katonaság. Állásit, cs. tartóssá, maradandóvá tesz.ott, mn. tartóssá, maradandóvá tett; állósított államadósság, mely bizonyos százalékos kamatok által törlesztetik. Állószék, fn. 1) szék, melyben a kis gyermek államtanul; 2) (ép.) a házfedél összeállított gerendázata. Állott, mn. egy helyen tartás, pangás miatt romlásnak indult, eredeti üdeségét vesztett régi; állott viz, étel. Innen: Állottan, id. Állottas, mn. kevéssé állott. ? Állovány, mn. tt.-t; 1) 1. Állag; 2) mélyebb hely a folyó medrében, hol a viz lassabban folyik. Innen: Álloványos, mn. Allovászmester, fn. második rangfokozatú lovászmester. Állóból, 1. Állgödör. ? Allövet, fn. szorulás ellen az alfelnyiláson beívelt gyógyszer,ez, cs. dugulás ellen az alfelnyiláson a belekbe gyógyszert fecskendez. Allövő, fn. az allövetnek a belekbe fecskendőjére használt eszköz. Állpont, 1. Állópont. Állrajz, fn. körvonalazása valamely tárgynak úgy, amint az a néző előtt áll. Állsömör, fn. az állhús felszínén elterülő csúzféle viszketeges kiütés. Állszakizom, fn. (bt.) az állcsont felett felfelé nyúló izom. Állszorító, 1. Állató. Áll-tan, fn. (ttan) a nyugvásban levő súlyos testek tulajdonságát, hatását tárgyaló tudomány, nyugtán, -taréj , fn. húsos kinövés a tyúkféle szárnyasok állán. -vacogás , fn. hideg félelem, v. betegség által előidézett reszketegsége az állcsontoknak. Állvány, fn. tt.-t. 1) által, lábon álló emelvényes polcozat; külön, épitészeti állás, hogy azon a munkások dolog közben helyet foglalhassanak; 2) oszlop, szobor,gerenda, fn. (ép.) az épitészeti állás támasztékául szolgáló, a földbe függélyesen bevert fenyőszálazat, 1. Állvány, 1. Allybor, 1. Albor. Allyuk, 1. Altik. Állvar, 1. Állsömör. Alma, fn. 1) ötrétű magtakarójú , különféle fajú és izű húsos gyümölcs; oltott alma, vad alma; nyári, őszi, téli alma; kásás alma; piros, cigány, kormos v. bőr alma; apró, fontos alma; édes, borízű, fojtás, savanyú alma; (km.) nem messze esik az alma áfájától, amilyen a szülő, olyan a gyermek; későn érő alma szokott sokáig tartani; beleharapott a savanyú almába, kelletlen munkába fogott; piros alma is gyakorta férges, v. a szép alma is gyakran savanyú, a szép külső gyakran rosz szivet takar; szelíd álmának van becsülete; az almának is szépét kötik fel, a cégéres gazembereket szokták felakasztani; ötét is megcsalta a kígyó almája, elhagyta magát ámittatni; a tiltott alma jobb iza a többinél, v. a tiltott almára többen vágynak; az ártatlanság arany álma, nehéz megőrzeni (Népd.). 2) á. é. a) koronázáskor használt gömbalakú királyi ékszer; b) Ádám almája, a férfi nyakcsomója; c) földi- v. disznó-alma, burgonya, kolompár. Alma-bor, fn. az alma levéből készített ital. •csutka, fn. fn. az alma rostos közepe, magtartója. Álmodik, 1. Álmodik. Alma-ecet, fn. 1) ecet, melynek ágya almából van készitve; 2) almaborból készített ecet. -fa, fn. almagyümölcsöt termő fa. -félék, mn. tb.(nt.) az almák osztályához tartozók. -foltos,mn.almaformájú kerek foltokkal, pettyekkel tarkázott. -főzet, fn. főtt almából készített étel.fúró, fn. (állatt.) féreg, mely magát az alma gyümölcsébe beeszi. Almag, fn. (nt. msz.) a növény tulajdonképi magjának burokja. Alma-ilonca, fn. (állatt.) az almafa levelén