Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
31 Ált Alp Alpári, van. 1) Alpár helységből való; 2) együgyű, nemtelen; (km.) megjárta az alpári táncot; rászedték. Alpárkány, fn. vmely épület falának alsó szegélyzete. Alpart, fn. 1) lapályos tengerparti vidék; 2) (haj.) szögletet képező folyam- v. tengerpart, hol a hajó szélvész alkalmával menedéket talál. Alpári, 1. Csalpart. Álpénz, fn. utánzott, hamis pénz. Alperes, 1. Alpörös. Alpohárnok, fn. a főpohárnok után első rangú udvari tiszt. Alpók, fn. (állatt.) pók alakú állatka. Alpör, fn. szenvedőleges pör, melylyel az alpörös védelmezi magát. Alpótszög, fn. (mt.) vmely más szöget 180 fokig kiegészítő szög, pl. 75 fokú szögnek alpótszöge 105 fokú szög. Alpöfeteg, fn. pöfetegalakú kinövés. Alpörös, fn. vad, kereset alatt álló peres. Álpróféta, 1. Állás. Álráma, fn. vmely kép v. tükör keretalakú kihajlása. Alrend, fn. 1 1. Alosztály; 2) alsóbb tiszteletbeli fokon álló osztály. Innen: Alrendű, mn. alrangú, alrendű papság. Alrész, fn. aminek alsó része; az ölfaalrésze. Alrévész, fn. a révész segédje. Álruha, fn. 1) felső kabát alatt használt öltöny; 2) alsó szoknya. Álruha, fn. az illető személy nemének, rangjának eltitkolása végett használt ruha. Álruház, cs. álruhába öltöztet. Álruházat, fn. a katonasági kisebb ruhadarabok (sipka, mellény stb.) oszlete. Alsós, fn. 1) alsóbb polgári állapot; 2) á. é. alacsony lelküség. Innen: Álságos, mn. Álságosan, id. Álság, m. álnokság, alattomosság, hamisság; nincs tenálad valami álság (B. C.); és tanálcsot tőnek , hogy Jézust álsággal megtartanák (R. M. Passio). Alsó, A) mn. 1) függélyesen egymáson levő egyfajú tárgyak között a legalantabb fekvő ; alsó sor a könyv lapján; 2) azon irányban fekvő, merre vmely folyam vize hömpölyög ; alsó Magyarország , Magyarország déli része ; alsó Egyiptom, Egyiptom éjszaki része, mert a Nílus észak felé folyik; 3. á. é. alárendelt, csekély tekintetű; alsó állomás, hivatal, stb. B) fn. egyik képes kártya; tök-, makkalsó. Alsó-falga,fn. a várfalat környező alacsonyabb fal. -ház, fn. 1) amely utcában legalantabb fekvő ház; 2) az országgyűlésen a képviselők testülete. * -ing, fn. pendely, szoknyaing. Alsor, fn. 1) legalsó sor; ? 2) a föld belseje. Alsó-rendű, fn. alárendelt állapotban levő. -tábla, fn. a régibb magyar országgyűléseken a karok és rendek testülete. Innen: Alsótáblai, mn. Alszárlit ÚH, fn. (b.) az ércnek egyik bányaüregből a másikba való hordása. Álszűr, 1. Lábszár. Álszárny, fn. (állatt.) szárnyalakú tollazat némely madarak lábszárain. Alszázados, második rangú kapitány. Álszégyen, fn. pirulás oly dolog miatt, melynek oka nem mi vagyunk, s mely az erkölcsiséget sem sérti. Alszékony, 1. Aluszékony. Alszél, fn. 1) dél felöl fúvó szél, déli v. délszaki szél; 2) a végbélen hangadással kinyomuló szél, fing; 3) amely tárgy alsó széle. Álszemély, fn. álnév alatt lappangó személy. Alszemélyzet, fn. amely hatóság, társulat alsóbb rendű tisztviselőinek öszlete. Alszemérem, fn. indokolatlan szemérem, oly dolgok miatt, melyek az erkölcsiséget nem sértik,szenvedő, fn. (nyt.) szenvedő alakú, de cselekvő jelentésű (ige), deponens,szer, fn. a kitűzött cél elérésére csak látszólag alkalmas szer. Alszerű, mn. aljas, silány, hitvány. Alszijkanyar, fn. (gép.) vmely gép kerekét forgató szíj alsó kanyarulata. Alszik. A) k. 1) a nyugalom azon állapotában van, midőn a testi érzékek működni megszűnnek, a léleknek is csak képzelő tehetsége munkálkodik; mélyen, csendesen, jó ízűen, jó ízűn, nyugtalanul, horkolva alszik; ébren alszik, minden kis neszre felébred; és bosszant alszik; mindkét fülbe alszik, félelem, gond nélkül, jó ízün alkatik; úgy alszik, mintha ökörbőrt vonnának a fagyon, hatalmasan hortyog; félszemre alszik, mint a nyúl; aluszik, mint a güzü, mint a juhászbunda; csak alunni jár a lélek belé, egészen oda van, halófélben van; (km.) akárki is jámbor, míg alszik; a szegény ember étele helyett is aluszik; 2) á. é. a) csendesen van, csillapul, alszik bánatom; b) sűrűsödik, kocsonyássá leszen; még nem alszik a tej. B) cs. az egész éjszakát végig aludtam, egész éjen át aludtam; két, három órát aludtam; aludjunk rá egyet, ne határozzunk ma, hanem engedjünk magunknak időt a meggondolásra reggelig ; egyet alszom rá, előbb jól meggondolom; estek, v. első álmát aluszsza; hajnali, reggeli álmát aluszsza; á. é. örök álmát aluszsza, meghalt. Álszín, 1. Állap. Álszín, fn. 1) amely tárgy nem valódi, hanem csak látszólagos színe; 2) arcpirosító; 3) á. é. ürügy, ál-ok. -szirom, fn. (nt.) növény a tiz-hímesek egy-anyások osztályából (bherleria). Alszolga, fn. kis béres. Álszónok, fn. állításait ál-okokkal támogató szónok, -sag, fn. nyegle, kontár szónokság. Alszüglet, fn. (mt.) 180 foknál nagyobb szög. Álszüz, fn. szűziességet színlelő, alattomban pedig fajtalan életű nő. Ált. 1. Által. Altábornagy, fn. tábornagyi helyettes. Altábornok , fn. második rangú tábornok, alvezér. Által. 1. Ágymedence. Által, nh. általam, általad, általa, vkinek v. vminek eszközlésével, segitségével, pártfogásom által nyert hivatalt; kezem által esett el; levelet szeretnék küldeni általad. Által , id. 1) keresztül , vmely hely egyik végétől a másikig; innenső oldaltól a túlsóig v. megfordítva; falon által, nem látni; szántóföldön, réten által nem szabad menni; 2) bizonyos idő egész folyama alatt, egész éven által.