Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
57 Avatt Átvevő, fn. -vet, cs. 1) vmit bizonyos téren keresztül a túlsó oldalra vet; 2) zsák, málha stb. egyik végét az egyik oldalról a másikra fekteti; a szamár hátán átvetni a zsákot, -vétel, fn. vmely jószágnak, üzletnek birtokul kézhez vétele, -vető, fn. kettős tarisznya, melyet a teherhordó állat hátán átvetni szoktak, -vezérel, cs. 1) vmely sokaságot bizonyos téren keresztül, v. egyik helyről a másikra parancsnoki minőségben átvezet; 2) á. é. vkit bajból kisegit; ha az Isten e bajon engem átvezérel, -vezet, cs. 1) vkit bizonyos téren keresztül, v. egyik helyről a másikra vezet; 2) á. é. folyammedret, csatornát ás vmely térenkeresztül ;h a réten átvezetni a csatornát. Atvilágit, cs. és k. 1) a világosságát a túlsó oldalra bocsátja; a lámpa átvilágít az utca egyik végéről a másikra; 2) 1. Átviláglik. -Hk, k. 1) világossága bizonyos téren áthat; 2) világossága az előtte levő test likacsain áthat, -ló, mn. (ttan.) a világosságot magán egészen átbocsájtó; átvilágló a tiszta, színtelen üveg. Át-viraszt,cs. az éjét estétől reggelig virasztva tölti el. -visz, cs. 1) vmit kézben fogva, v. vállra vetve bizonyos téren keresztül, v. vhova visz; 2) vmit járműn átszállít,vitel, fn. 1) (kér.) az öszszegnek a számlakönyv vmelyik lapja alsó részéről a másik lap felső részére írása; 2) vminek egyik részről a másikra átszállítása. Innen: Átviteli, mn.vitorláz, cs. és k. vitorlás hajón vmely tengeren átmegy, v. távolabb eső helyre megy; átvitorlázni Amerikába,vitt, mn. 1) egyik oldalról a másikra vitt, 2) átvitt értelmű, a. m. nem saját értelemben használt; m. p. az élet napja lenyugszik; napja és lenyugszik csak átvitt értelemben mondatik az életről,vizsgál, cs. 1) vmit minden részről megvizsgál, kikutat; átvizsgálni a hányát; 2) megvizsgálja, hogy vmi helyesen van-e elkészítve; átvizsgálni a számadásokat. Atvon, cs. 1) vmit bizonyos téren keresztül vhova von, húz; 2) leirt szót, mondatot kitörül, -tat, cs. lovak, gépek segitségével vmit a túlsó részre szállít,ul. k. lassú mozgással átmegy; a fellegek átvonulnak a láthatáron. Innen : Átvonulás, fn. Atya, fn. birtokragozva: -tyám, -tyád, atyja; 1) nemző, bármely férfi gyermekeivel viszonyítva; édes atya, nemző atya; mostoha atya; édes atyám!; atyám uram!; jobb atya, nagy atya ; (km.) amint atyák fújják, a fák úgy ropják, v. mint atyák dúdolnak, fiuk úgy táncolnak, a fiú az atya példáját követi; 2) az istennek fiúi hódolatteljes megszólítása; mi atyánk, atyám, mindenható atyám! 3) misés felszentelt szerzetes; tisztelendő atya; a cisterci atyák; 4) lelki atya, lelkész ; gyóntató atya; szent, v. szentséges atya, a római pápa; szent atyák, egyház atyák, szentté avatott régi egyház- írók:bátya, fn. az édes atya idősb fivére. Atyafi, fn. birtokragozva: atyámfia, v. atyafion; atyádfia, v. atyafia; atyafia; 1) egy atyától származott testvér; Toldy Györgynek atyafia (testvére) volna (Vosvay); 2) atyai v. anyai részről való rokonok; közelről, távolról atyafiak; vérszerinti v. vér szerint való atyafi; osztályos atyafiak; (tréf.) atyafi Ádámról, Éváról, a görbe fűzfáról, mikor vki rokonsági összeköttetését igen messziről ke- ■ resi; 3) atyafinak nevezi a magyar a különféle keresztyén hitfelekezetbelieket is ; evangélikus, református, katholikus atyafiak; 4) honfi, földi; (megszólitólag) honnan való kend atyafi?a», um. atyafihoz illő, 1. Atyafiságos. + -gyermek, fn.vkivel egy atyától származott; Báthori Zsigmond Báthori Boldizsárral atyafigyermek volt (Kein. J.). Atyafiság, fn. 1) atyafi, rokon állapot; atyafiságban lenni vkivel; (szel.) sógorság, komaság, nem nagy atyafiság; 2) a rokonok atyafiakészlete. -os, mn. atyafisággal megférő, barátságos, atyafiságos szeretet, indulat. Atyafisodás, fn. vkivel rokonságba jövés. Atyafiul, 1. Atyafiságos. Atyafiuság, 1. Atyafiság. Atyagyilkos, fn. gonosztevő, ki saját atyját meggyilkolta,húg, fn. az édes atya ifjabb nővére. Atyai, mn. atyát illető, attól származó; atyai szeretet; atyai ház.atlan, mn. nem atyai módon cselekvő, magát viselő. Innen : Atyaiatlanság (Szem. M.). -tag, id. atyai módon; atyailag szeretni. Atyaisten, mn. mindeneknek teremtője, a Szentháromság első személye. Atyáskodik , k. akiről atyai módon gondoskodik. Atya-mester, fn. 1) az iparos legényekre felügyelő céhbeli mester; 2) (tréf.) pásztori nyelven, a. m. bika. -zéne, fn. az édes atya idősb nővére, -név, fn. atyát illető cim. -öcse, fn. az édes atya ifjabb fitestvére.rokon, fn. atyai részről való rokon, fiágrokon. Atyán, mn. édes atyját nagyon szerető, atyjától elválni nem biró. Atyaság, fn. 1) apai állapot; 2) felszentelt pap cime; atyaságod, tisztelendő atyasága. Atyáskodik, 1. Atyáskodik. Atyátlan, mn. árva, akinek atyja meghalt, v. elbujdosott. Atya, 1. Atyus. Atyus, 1. Apus. Atyus, m. az atya szónak hízelgő kicsinyített alakja. Át-7.egg, k. zengése bizonyos téren keresztül egyik oldalról a másikra hallatszik, -zúg, k. zúgása áthallatszik , bizonyos téren áthat, -zúz, cs. vmely puha test híg részeit likacsos testen áttöri. Austria, fn. osztrák birodalom. Avad, k. avassá, avulttá lesz. -ék, fn. és mn. avult, elhasznált holmi ; avadék köntös , régi, viseltes köntös. Avagy, ksz. 1) ellentétes mondatokat összekapcsoló szó; én, avagy te. 2) javitó, igazitó jelentéssel bir, avagy mit is mondottam. Avar, cs. pácol, fenyvesit. Avar, m. tt. -t; tb.-ok; 1) aszott fű, lábán megszáradt fű; az asszony szív, mint az avar, igen hamar jobbot vet (Kisf. S.) ; a máskor lengedezni szokott fű és sárga kalászok helyett avar és száraz kórók inogtak (Szegő); 2) m. a magyarok előtt hazánkban lakó rokon népfaj -os, mn. avarral, kiaszott füvel fedett. Avas, a.m.avos, tilos, a mitől óvakodni kell; tilalmast és avast nem fogtak (k. m. ny.). Avas, mn. a régiség miatt kellemetlen szagú, izü (zsíros, kövér test); avas a szalonna, vaj, tej.