Gutenberg Nagy Lexikon, 6. kötet. Bernád - Buber (Budapest, 1932)
B - Bootle - Bopp, Franz - Bor
zösséget, amely katonai formákat és elnevezéseket használt s amely tisztán evangelizáló munkát végez. Booth generális címmel vezette ezt a munkát s a népnyomor enyhítésére Londonban annyit tett, hogy a város díszpolgárává választották. Művében élénk részt vettek felesége és gyermekei is. szimonidesz l. Bootle (ejtsd: buti), város Angliában, az ír tenger mellett, (1922) 79.750 lak. Hajóépítő-, vasöntő-, szövőipara, kereskedelme van. p.ormós. Bopp Franz, német nyelvtudós, szül. 1791-ben Mainzban, megh. 1867-ben Berlinben, ahol a keleti nyelvek és irdalom tanára volt az egyetemen. Az összehasnlító nyelvtudomány megalapítója. Ő volt az első, aki bebizonyította az indogermán nyelvek közös eredetét és összefüggésüket a szanszkrittal. Főműve , az indogermán nyelvek összehasonlító nyelvtana hat kötetben (1833—1852). Irt szanszkrit nyelvtant, Kritische Grammatik der Sanskrita-Sprache, 1834. Irt még a kelta nyelvekről és a régi porosz nyelvről. Balassa J. Bor, az 1929 : X. t-c.-kel kiegészített illetve módosított 1924 : IX. t-c. szerint az a szeszes ital, amely szőlő levéből (szőlőmustból vagy szőlőcefréből) szeszes erjedés útján származik. A szőlő minőségétől függ a bor minősége, arra pedig sok tényezőnek van befolyása. Az éghajlat, a fekvés, a talaj, a szőlőfajta, a művelési mód szerint más és más lehet a szőlő termése s a szőlő feldolgozásának módja szerint is változik a bor minősége. Legnagyobb befolyása van a bor minőségére a szőlő érési állapotának, ami viszont az időjárástól függ. Ahhoz, hogy a szőlő jól megérhessen, a 180— 190 napig tartó tenyészeti idő alatt kedvező időjárásnak kell lenni. A szürethez rendes körülmények között csak a teljes érettséget várják be, a túlélést és aszusodást csak arra alkalmas körülmények között olyan vidékeken, ahol jobb minőségű vagy éppen csemegeborok előállításával foglalkoznak. Szin szerint feloszthatjuk a borokat fehér, vörös és filler borokra. Összetétel szerint pedig különbséget tehetünk közönséges vagy asztali, jobb minőségű nehezebb és testesebb vagyis pecsenyes megfelelő cukor- és alkoholtartalommal bíró vagyis csemegeborok között. Fehér borokat készíthetünk az összes fehér, zöld vagy piros bogyójú szőlőfajták terméséből, sőt a kék bogyójú fajtákéból is, ha azok leve nem színes. A leszedett szőlőt azonnal megzúzzuk és kisajtoljuk, a szőlő levét nem hagyjuk sokáig együtt a törköllyel, mert így a bor színe nem lesz tetszetős. A törkölyétől elválasztott és kisajtolt mustot azonnal az erjesztő hordókba fejtik, ahol az erjedés, ha a hőmérséklet alkalmas, azonnal megindul s 5—6 nap alatt a zajos erjedés befejeződik s átmegy a lassúbb utóerjedésbe. Erjedésre a hordókat nem töltik tele, hanem 1/10-ed résznyi erjedési űrt hagynak, mert erjedés alatt a bor felmelegedvén, kiterjed s a szénsav mozgása is helyet kíván. A zajos erjedés után a hordókat teletöltik, hogy a bor felületének levegővel való érintkezését elkerüljék. Vörösborok készítésénél a megzúzott szőlő levét a törkölyön, vagy a kocsányokat különválasztva csak a héjakon erjesztik. A kék szőlő színanyaga az enocianin, a bogyók héjában van, eredetileg kék s a savak hatására változik vörössé. A vörösborok erjesztése a törkölyön vagy a héjakon 10—14 napig tart. Ezalatt a zajos erjedés befejeződik s a kierjedt bort most már leeresztik a törkölyről s ez utóbbit kisajtolják. Az ecetesedés elkerülése kedvéért az erjesztő kácikban fölemelkedő törkölyt, az u. n. kalapot, állandóan le kell csömöszölni a must felszíne alá. Az erjesztés zárt edényekben is történhetik, melyekben az ecetesedés veszélye kisebb. A törkölyétől elválasztott s kisajtolt vörösbort ászokhordókba fejtik s a hordókat gondosan telve tartják. Ha a megzúzott kék szőlő levét nem hagyják a törkölyön az erjedés végéig, hanem csak egy-két napig s azután kisajtolják s hordóban erjesztik tovább, az így készült bor világosabb piros, u. n. siller vagy kastélyos bor lesz. Csemegeborok készítésénél a szőlő feldolgozása különlegesebb munkákkal jár, mert a túlérett, megtöppedt s megaszusodott bogyók levét egyszerű megzúzással és sajtolással nem lehet a törkölytől jól elválasztani. A bogyókat taposással szokták minél jobban szétroncsolni s azután hígabb mustot öntve a megtaposott szőlőre, kiáztatják annak értékes alkatrészeit s zsákokba töltve újra tapossák s végül a törkölyt kisajtolják. Az ilyen cukordús borok lassan erjednek s kezelésük általában hosszabb időt kíván. A bor kezelést és ápolást kíván. A kezelésnél alkalmazott eljárások az u. n. pinceműveletek, ezek : a töltögetés, a fejtés, a kénezés, a derítés, a szűrés, a pasztőrözés, a házasítás s még néhány ritkábban alkalmazott eljárás, végül az arra érdemes boroknál a palackra fejtés. A töltögetéssel a bor virágosodásának és ecetesedésének vesszük elejét. Első évben a bort