Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
F - Foyatier, Denis - Földes Imre - Földes Lenke - Förster, Ludwig - Förstner, Dénes - Förstner, Tivadar - Fra Bartolommeo - Fränkel György - Fränkel-szalon - Fra Filippo Lippi - Fragonard, Jean-Honoré
Foyatier 336 Fragonard Cabanel tanítványa, jónevű portretista. A jellemzésben sokszor túlzottan pathetikus művei közül kiemeljük: Pasteur (École normale, Párizs), Shelley temetése (Walker Art Gall., Liverpool). Ő tervezte a párizsi Grand Palais nagy mozaikfrízét. A művészetek jelentős korszakait. FOYATIER (ejtsd: fojátyé), Denis, francia szobrász, Bussiére 1793, + Párizs 1863. Az antikizáló plasztika egyik könnyed lendületű eklektikusa. Nagyon népszerű volt, főkép nyilvános emlékműveket alkotott állami megbízásra. Említendők: Spartacus, Germanicus (Tuileriák kertje), Jeanne d’Arc lovasszobra (Orléans), az Arc de Triomphe de l’Étoile fríze, a Madeleine-templom négy pendentifja stb. FÖLDES 1. Imre, festő és grafikus, • Budapest 1881 máj. 5. A budapesti mintarajziskolában Hegedűs László és Zemplényi Tivadar osztályán tanult, azután Bécsben és Berlinben képezte magát. Főleg dekoratív képeket és plakátokat készít, 1918-tól önálló grafikus intézete volt Budapesten. 1921 óta a temesvári Helikon művészi vezetője. F. 2. Lenke, szobrász, Újpest 1896 aug. 12. Rajki Istvánnál Budapesten és Hanak tanárnál Bécsben tanult. 1924 óta itthon működött, jelenleg Párizsban él, hol már 1925. kiállította A szűz és Anyaság c. márványszobrait. Eleinte naturalista volt, újabban expresszionista irányban dolgozik. Szobrait agyagminta nélkül maga faragja márványba. FÖRSTER, Ludwig, bécsi építész (1797—1863), egyidőben az Akadémia tanára, a „Bauzeitung“ megalapítója. Bécsben számos, többnyire az olasz renaissance formáiban épült műve maradt fenn. Ő építette a bécsi zsidótemplomot s az ő műve a finom arányú, stílusos budapesti dohányutcai zsinagóga is. FÖRSTNER 1. Dénes, festő és grafikus. • Börcsházapusztán 1901 szept. 17. Réti Istvánnál tanult. Eleinte Uitz Béla korábbi grafikája, később Szőnyi István hatottak reá. Rézkarcban is figyelemreméltó. 1924. elnyerte a Szinyei-Merse Pál-társaság utazási díját. 1925. Olaszországban volt tanulmányúton. 1932. és 1934. az Ernst-múzeumban volt kollektív kiállítása. F. 2. Tivadar, festő, • Győr 1878 dec. 31. A képzőműv. főiskolán tanult s azután egy évtizedig Kolozsvárt volt rajztanár. Főképen vízfestéssel foglalkozik, ezenkívül iparművészeti tervezéssel is. 1921. vízfestésű tájképeiből gyűjt, kiállítása volt a II. Szalonban. Mint iparoktatási főigazgató is kiváló érzékkel szolgálja a művészet érdekeit FRA BARTOLOMMEO, 1. Bartolommeo. FRANKEL György, építész, festő és grafikus, * Budapest 1895 márc. 2. A bpesti műegyetemen 1920. szerezte meg az oklevelet. 1924. a Mentor könyvkereskedés kabinetjében mutatta be eredeti felfogású grafikáit. Két évig Berlinben Scherz műtermében dolgozott az iparművészeti iskolán. 1934. a londoni Decorative Art méltatta művek FRANKEL-SZALÓN, 1. Szépművészeti Kiállítások Helyisége. FRA FILIPPO LIPPI, 1. Lippi. FRAGONARD (ejtsd: fragonár), Jean- Honoré, francia festő, * Grasse 1732., Párizs 1806. François Boucher tanítványa. 1752. elnyeri a Prix de Rome-ot. Közel tízévi olaszországi tartózkodása alatt Barocci, Pietro da Cortona hatottak rá. De festői modorának igazi kifejlődését Rembrandt tanulmányozásának köszönheti. Mozgalmas, viharos koloritja, a fényhatások olykor impresszionizmusig fokozott, frissen gyöngyöző lerögzítése: Rembrandt hatása. Itt válik el mesterétől, Bouchertól, itt lesz a rokokó fia és kegyence, lüktető kompozíciója megragadóan üdes kiapadhatatlan színhámai révén több mint a dagályos finomkodások, gáláns pikantériák, sikamlós házi- és egyéb gyönyörök negédes interpretátora. F. a vászonra vetett zilált szürkés-lila tónusok, a sokszor megkapóan merész, de mindig egységbe rántott rajz mestere. Témáit, erotikáját, a testi bájnak a testi gyönyörbe olvadó értékelését még XV. Lajos udvara, a raffinált csömör dekadens kora adja, mint embert, a Dubarry és Guimard boudoirok levegője élteti, de formanyelve, alkotó intuíciója ellentmond önmagának is, mert mint művészhírnök egy-egy vizionárius ecsetvonásával delacroixi, sőt maneti távlatokba hasít. A forradalom kitörése azonban katasztrofális volt alkotókészségére. David pártfogására ugyan a „Jury des Arts“ és a Mus. Nat. „intéző tanácsának“ tagja lett, de megszokott atmoszférájából kitépve, sohasem bírta megszokni az „új korszakot“. Szegényen, jóformán elfelejtve halt meg. Gazdag oeuvrejéből kiemeljük: Coresus és Calliorhoe, A zongoraóra, A pásztor, Fürdő nők, Alvó bacchánsnő, Fiatal nő, Az ing (mind a Louvreban); Egy római villa kertje, A levél, a szerelem kútja, A hinta, Enyelgés (London, Wallacegyütt.); A mosónők, A Colosseum romjai (Rouen), stb. Kiváló dekoratív művei: A művészetek (a Bergeret-szalon számára) ; Ünnepély St. Cloudban (a Banque de France kormányzójának palotájában); Mme Dubarry louveciennei kastélya számára öt kép: Az üldözés, A találka, Emlékezés, Apotheozis, az elhagyott (de már a forradalom