Tolnai Új Világlexikona 7. Hit-Jós (Budapest, 1927)
I - Illatszerek
Illatszerek összetétele : 50—60 % gyanta, 7 % illóolaj és 30—33 % mézga. . Az egyiptomiak ősidők óta ismerték és használták, ó-egyiptomi neve anti. Egyiptomban többféle minőséget különböztettek meg, így a Ptolemaiosok korában az edfui templomműhely feliratai szerint nem kevesebb, mint 14 minőséget. Mindegyiknek külön neve volt s mindegyiket más-más istennek szentelték, ill. azt tartották, hogy annak az istennek szeméből folyt ki, melynek tiszteletére használták. Az egyiptomi tömjén-szükségletet nemcsak idegen kereskedők behozatala révén fedezték, hanem a hatalmasabb fáraók egész expedíciókat küldtek hajón D-Arábiába, a tömjén hazájába (amelyet ők Taneternek, isteneik hazájának neveztek, földrajzilag pedig Pun néven emlegettek), hogy a helyszínen mentői nagyobb mennyiségeket szerezhessenek. Már régebben, mint 3000 évvel Kr. e. szokásban voltak ezek az egyiptomi expedíciók, Sahure fáraó (uralkodott 2743—31.) piramis-templomának domborművei pedig egy hazatérő tömjén-expedíció jeleneteit is megörökítik. A tengeri kereskedelem kezdeteit minden bizonnyal ezekben a tömjén-expedíciókban kereshetjük. Ehhez hasonló jelentősége egyedül a szíriai expedícióknak volt, honnan a fáraók értékes épületfát (libanoni cédrusfa) hozattak. Ámde Arábia D-i része annyi drágaságnak volt hazája az egyiptomiak szemében, hogy Boldog Arábiának nevezték s ez a név szinte mai napig fenmaradt. Müven nagyrabecsülték az egyiptomiak a tömjént, mutatja Hacsepszut fáraónő expedíciója. Hacsepszut I. Tutmozisnak volt a lánya, előbb féltestvérének, II. Tutmozisnak feleségeként, majd 1516—1481. Kr. e. egymaga ült a fáraói trónon. Tébától Ny-ra Der el Bari-ban ma is láthatók annak a templomnak maradványai, melyeknek domborművei a legérdekesebb tömjén-expedíció jeleneteit mai nap is elénk tárják. Ez az expedíció azért nevezetes, mert Hacsepszut nem elégedett meg a tömjénnel, hanem 31 darab tömjénfát is hozatott hatalmas kőedényekben, melyeket a templom legfelső erkélyén helyezett el Amoné isten tiszteletére. Talán ez volt az első exotikus élőfa-gyűjtemény. A zsidók az egyiptomi kivonulás után megtartották a tömjénezés egyiptomi szokását, de ugyancsak szokásban volt a tömjénezés Babilóniában s egyebütt is Elő-Ázsiában. A görögök a tengerész föníciaiaktól, a rómaiak pedig a görögöktől vették át a tömjénégetést istentiszhimjénta rajza Ver ii Bairi ■vstH eleinte templomának falán tiltotta a tömjénáldozatot, később, nevezetesen a IV. sz.-tól kezdve magáévá tette, ellenben ekkor megtagadta a római császárok tiszteletére szóló tömjénfüstülést. Keletre is elterjedt a tömjénezés szokása. Indiában már többszáz évvel Kr. e. meghonosodott, ott főleg egy másik tömjénfa, az indiai Boswelia Shumera gyantája használatos. Kínában is szokásban van a tömjénezés, kivált a temetési szertartáshoz használják. A tömjénhez hasonló, de ma már kevésbé fontos szerep jutott osztályrészül a mirrhának is, mely a mirrhafa, Commiphora abyssinica gyantája. E fa tüskés, levelei pedig hármasak, a két oldalsó levélke kisebb, mint a középső, sőt gyakran hiányzik. Hazája D-Arábia és Abesszínia É-i része. A mirrha részben már magától is folyik a fából, főleg azonban a fába hasogatott sebekből nyerik. A kereskedelmi árú sárga v. barna színű, íze csípős, keserű (murr, arabul a. m. keserű), illata kellemes. Összetétele : 28—35% gyanta, 2—65% illóolaj és 40—67 % mézga. A mirrha az ókorban a tömjén után a legfontosabb füstölőszer volt, az egyiptomiak a tömjénnel keverve is használták s még Krisztus korában sem vesztette el jelentőségét, mert mint ismeretes, a mágusok aranyat, tömjént és mirrhát hoztak ajándékba a kisded Jézusnak, tehát még akkor is a legdrágább holmik közé tartozott a mirrha. Később azonban Nyugaton elvesztette jelentőségét, napjainkban pedig már csak Keleten használják s a kereskedelmi ára legnagyobb része Bombaybe jut, honnan kisebb mennyiség még Kínába is vándorol. Hacsepszut királynő tömjén-expedíciója 129 Tolnai Világlexikona VII.9