Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928)

M - Mela, Pomponius - Melafir - Melaleuca - Melampus - Melancholia - Melanchton, Philipp - Melanézia

Mela — Melanézia 293 régiókba. Felső folyásán Szer-csunak, Csiambo­­csunak, Nam-csunak és Lan-tsan-kiangnak hívják. Alsó-Laoszban nyitottabb területre ér, Kambodzsában és egész Kokinkínában egy régi tengeröblöt töltött föl. Deltája 70.000 km 2., mocsarakkal, rizsföldekkel borított, Szambortól gőzhajók járják. Méla, Pomponius, Trigenterában, Spanyol­­országban született római geográfus, Kr. u. 43. írta meg De situ orbis c. munkáját, három kötetben. Leíró földrajzi munkájának anyagát a Földközi-tenger partjainak bejárásakor rész­ben tapasztalataiból, részben jó forrásokból gyűjtötte össze és tömör stílusban, kimerítő megjegyzésekkel és a népszokások leírásával mutatja be az akkori ismert világot. Könyvei a késői középkorban is kelendők voltak. Melafir v. fekete porfir (geol ), idősebb, por­­firos szövetű eruptív kőzet, amelynek lényeges alkotórészei : plagioklász, piroxén és olivin. Friss állapotban fekete v. sötétbarna, mállott állapotban zöld v. vörös. Szövete néha a ba­zaltéhoz hasonló, aprószemű. Telepeket, telére­­ket v. kúpokat alkotva fordul elő. Kitörése a karbon-, diász- és triász-korszakban történt. A Kárpátokban az Alacsony-Tátrában és a Kis-Kárpátokban fordul elő. Sziléziában, Türin­­giában, Szászországban és az É-amerikai Felső-tó vidékén nagyobb tömegekben található. Melaleuca, a mirtuszfélék növénycsalád ausz­tráliai nemzetsége. A M. leucodendron Queens­­landban, Új-Kaledóniában és Melanéziában honos. A Maláji-szigeteken katepulfának, Új- Svaledóniában m­aulijának nevezik. Magas fa, kérge fehér és lemezesen válik le, erdősége­ket alkot, de ezek éppen úgy száraz v. világos­nak mondott erdők, mint az Eucalyptus-erdők, mert mint ennek, a kajeputfának is felfelé állanak levelei és élükkel fordulnak a Nap felé, árnyékot tehát nem adnak. Kemény fáját feldolgozzák, a levelekből és a fiatal hajtások­ból párolják a kajeputolajat, mely főleg Buru szigetéről ered. Melampus, a görög mitológiában szereplő csodatevő orvos, kiről olyan gyógyításokat regél a monda, melyek a mai pszichoanalitikus gyógymód eszmekörébe vágnak. Iphiklos királyfi testi gyengeségét akarván meggyógyítani, egy saskeselyűtől megtudja, hogy a királyfi baját az idézte elő, hogy atyja egy bakkecske meg­ölése alkalmával a véres késsel megfenye­gette a fiát. Hasonló jellegű magyarázatot talált M. egy eszelős királylány bajára s a lelki bajok orvoslását is meglelvén, nagy tisz­teletre jutott. Melancholia a. m. búskomorság. Melanchton (Schwarzerd), Philipp, német re­formátor, „Németország tanítómestere”, Luther barátja és utóda a vezetésben, szül. 1497. Brettenben (Pfalz), megh. 1560. Pforzheim­­ban, Heidelbergben és Tübingenben magán­tanár, 1518. pedig a wittenbergi egyetemen a görög nyelv tanára lett. Az ifjúság okta­tásának javításáról tartott székfoglalójával meg­nyerte Luther tetszését és a német oktatás­ügyre korszakalkotó hatást gyakorolt. A lipcsei vitában (1519.) Eck ellen való irodalmi rész­vételével Luther barátságát is megszerezte. Ez évtől kezdve a teológiai karnak is tagja. 1520. megnősült, 1521. védte Luthert a párisi egyetemmel szemben s kiadta első főművét, a Loci communes-t, az első prot. hittant. A meg­újított egyház tanításáról szóló művével (1524.) megnyerte a reformációnak Fülöp hesseni őr­grófot, megírta a szászországi egyház rend­tartását (1527.), részt vett a Zwingliékkel való marburgi vitán, a speyeri birodalmi gyűlésen (1529.), az Ágostai Hitvallás megszerkeszté­sében, védelmében (1530.) és módosításában (1540.). Általában békü­lékeny és engedékeny volt egyfelől a r. katolikusokkal, másfelől, különösen az úrvacsora kérdésében, a reformá­tusokkal szemben. Ezért összeütközött több­ször Lutherrel s még inkább a merev és túlzó lutheránusokkal. Luther halála után (1546.) ő vette át a német reformáció vezetését. A né­met protestantizmus egységét csak az ő mun­kássága tudta biztosítani. Hatása a magyar protestánsokra is nagy volt, Dévai Bíróval és Honterusszal stb. összeköttetésben is állott. Művei a Corpus Reformátorain 28 kötetében jelentek meg (1834—60.). Melanézia (a Fekete-szigetek vidéke, sötét őserdőiről és színes lakosságáról elnevezve), az Ausztráliát E-ról és K-ről övező sziget­­csoportok és szigetek Ny-i részének összefoglaló neve. 960.000 km 2, kiterjedésével és kb. 1­ 3 millió­­nyi lakosságával a legnagyobb és legmagasabb : Új-Guinea, Bismarck-szigetek, Salamon-szige­­tek, Santa Graz-szigetek, Új-Hebridák, Új- Kaledonia és a Fidzsi-szigeteket foglalja ma­gában. Az utóbbiak átmeneti helyzetet foglal­nak el, mert a M. övezetén kívül esnek, de geológiai felépítésük teljesen M.-hoz sorolja őket, polinéziai befolyásokkal kevert lakosságá­nak fő jellemvonásai pedig M.-val megegyezőek. M.-n­ak még igen erős kontinentális karaktere van és a szárazföldhöz növény-, állatvilágában és lakosságának antropológiai vonásaiban is hasonló. Valószínűen Ausztrália leszakadt és összetöredezett darabja , a ír-ausztráliai gyűrő­dések, geológiai, tektonikai viszonyok, a felszín kialakulása M.-ban folytatódik. Új-Guinea és Új-Kaledonia szigetek a hegység belső vonula­tát képezik, M. többi szigetei a külső hegyövezet­­hez tartoznak. Az egész­­VI. földarabolódott és nagyobb részében a tenger alá süllyedt ránc­hegység csonkja, amely archaikus, régi réte­ges kőzetekből, ősi és fiatalabb vulkanikus fölhúzódásokból van fölépítve és emiatt ásványi kincsekben valószínűleg gazdag. Ara­nyat Új-Guineában és a Salamon-szigeteken, nikkelt Új-Svaledonián bányásznak. VI. tulajdon­képpen a Szunda-szigetek ívének meghosszab­bításában fekszik, külső peremét roppant mély leszakadások, a legnagyobb óceáni mélységeket Melanchton a halálos ágyon. Lukas Cranach képe

Next