Tolnai Új Világlexikona 13. Ném-Őr (Budapest, 1928)
N - Németbirodalom
Germánok áttelepítése a Dunán. Dombormű Marcus Aurelius diataloszlopán NÉMET BIRODALOM A Német Birodalom története. Azok a germánok, akik a mai németek ősei, a Mosel és az Elbe között, valamint az Északi-tengertől s a Balti-tengertől a Dunáig laktak. A természetimádó germánokat a VIII. sz.-ban angolszász szerzetesek térítették a keresztény vallásra. Az apostoli munka vezetője az angolszász eredetű Winfried, a későbbi Szt. Bonifác volt, aki a közép- és Dél-németeket megtérítette és Mainz első érseke lett. Pipin halála után fia, Károly (768—814.) lett a frankok királya, akinek az volt a célja, hogy azokat a népeket, amelyek keresztényekké váltak, politikailag is egyesítse a frank birodalomban, továbbá, hogy birodalmát kiterjessze a szomszéd pogány népekre és ezeket is megnyerje a kereszténységnek. Hosszú harc (771—804.) után legyőzte őket és az utolsó pogány germán törzset a keresztény vallásra térítette. Károly (Nagy) hatalmát Lombardiára is kiterjesztette (774.). Háborút viselt az avarok ellen, akiket heves harcok után legyőzött. Utóda, Jámbor Lajos (814—840.) ellen fiai ismételten haddal támadtak, hogy a birodalmat maguk között felosszák. 843: Verdunben (Verdui) egyezségre léptek, amelyben a frank birodalmat maguk között felosztották. Lothár kapta Itáliát, a császári koronát és Lotharingiát, Lajos a frank birodalom keleti részét (a későbbi A.-at), ezért Német Lajos-nak (843—876.) is hívták, Kopasz Károly a Ny-i részt (a későbbi Franciaországot). Német Lajos halála után a három részre oszlott frank birodalmat fia, Vastag Károly (876—887.) még egyszer egyesítette bátyjának halála után, de később a birodalom egyes részei véglegesen különváltak, így fejlődött ki Német-, Francia- és Olaszország. A K-i frank birodalmat K-en a morva-szlávok és magyarok, É-en a normannok zaklatták. Arnulf (887—899.), Német Lajos unokája a normannok leveretése után( 891.) szövetségre lépett a már letelepült magyarokkal és Szvatopluknak morva szláv birodalmát megsemmisítette. Halála után kiskorú fia, Lajos (Gyermek, 900—911.) alatt az egyes törzsek hercegeinek önállósági törekvései és a magyarok állandó betörései fenyegették a birodalom fennállását. A német királyság és a német-római császárság megalakítása a szász uralkodók által. Küzdelem az egyházzal I. Konrád (912—918.) halála után a fenyegető magyar veszedelem hatása alatt a szász törzsből származó leghatalmasabb német fejedelmet, Henriket (Madarász, 919—936.) választották meg királynak. I. Henriket valamennyi törzs elismerte és így megalakult a német királyság. Eleinte kevés sikerrel harcolt a magyarok ellen, de később, könnyű lovasságának megszervezése után 933. Riadex mellett legyőzte a magyarokat. Uralkodása alatt vették fel a különböző törzsek a közös nevet „Deutsche”. Fiát, Ottót (Nagy, 936—973.) még életében elismerték királynak. Legfőbb célja a hercegek önállóságának és hatalmának megtörése. Az elégedetlenek fellázadtak és a magyarokat hívták be segítségül, de Ottó Jámbor Lajos. Egy középkori kézirat után