Tolnai Új Világlexikona 14. Őr-Rák (Budapest, 1929)
P - Pethő Sándor - Petició - Petition of rights - Petitio principii - Petljura, Simon - Petneháza - Petőfi István - Petőfi Sándor
Petőfi aratott szavalataival, verseivel, bírálataival s nagy sikere volt, hogy A borozó c. verse megjelent a Bajza szerkesztése alatt álló Athenaeumban. Ezzel megkezdődött nyilvános írói pályája. Jól töltött év után jó vakációja volt, de anyagi okokból nem mehetett vissza Pápára s újra a színészséggel próbálkozott. Székesfehérvárott beállott az ottani színtársulatba, Borostyán néven, majd Kecskemétre került, ahol Jókai a jogot tanulta. Ismét nyugtalan vándorélet következett, Pesten felkereste Vörösmartyt és Bajzát, Pozsonyban próbált a színtársulatnál szerencsét, sikertelenül, másolgatta Pesten pénzért Kossuth kézírással kiadott Országgyűlési Tudósításait, barátkozott az országgyűlés alkalmából ott tartózkodó fiatal írókkal, végre Pestre került. Közben több verse jelent meg az akkori lapokban, úgyhogy az írók társaságában némiképp ismert neve volt. Abból élt, hogy regényeket fordított a Kisfaludy-Társaság külföldi regénytára részére. Még mindig csábította a színészet, otthagyta Pestet, Debrecenbe került, ahol megpróbált a színtársulatba bejutni s ez nem sikerülvén, egy erdélyi kis társulathoz szegődött, mely azonban hamar feloszlott s P. szegényen, úgyszólván krajcár nélkül visszament Debrecenbe. Itt egy keserves telet töltött, de folyton tanult, olvasott, főleg a francia romantikusok és Shakespeare érdekelték. Az ott diákoskodó Pákh Albert támogatta, ahogy tudta, Bajzától is kapott némi honoráriumot, de csak éppen hogy éhen nem halt. Összeírta egy füzetbe verseit és gyalog ment fel — útközben kitérve Egerbe, ahol a kispapok nagy szívességgel fogadták — Pestre. Verseinek kéziratával felkereste Vörösmartyt, aki felismerte kiváló tehetségét s közbenjárására a Nemzeti Kör kiadta a kötetet. Ezzel P. révbe ért, a kóbor, nyomorgó életet nyugodtabb, tehetségéhez méltóbb élet váltotta fel. Vallói Imre szerződtette segédszerkesztőnek a Pesti Divatlaphoz, kibékült szüleivel, kiknél egy szép nyarat töltött, szerelmes is lett egy kisleányba (Nagy Zsuzsi), írta hozzá a verseket. Az írók társaságában élt, termékenysége sikerével együtt nőtt. Egy nem sikerült nemzetiszínházi fellépés után végképp szakított a színészettel, most már tisztában volt igazi hivatásával. Tehetsége egyre jobban kibontakozott, az élet benyomásai kibővítették tapasztalatai körét. Könyve 1844. jelent meg s vele egyidejűleg a Helység kalapácsa is. 1845. jelent meg a János vitéz. Ebben az időben ébredt romantikus szerelme Csapó Etelka iránt, akinek korai halála után írta Cipruslombok Etelka sírjára c. versciklusát, mely 1845. jelent meg. Ugyanez évben a felvidéken utazott, Eperjesen Kerényinél, Iglón Pákh Albert szüleinél, Rozsnyón, Rimaszombaton, Losoncon, Balassagyarmaton, mindenütt szíves szeretettel fogadták, Gömör vm. még táblabírájává is választotta. Sok új benyomást hozott innen, a Kárpátok vadregényes tájai, öreg várromjai nagy hatással voltak romantikus lelkére. Hazatérve, 1845. kiadta újabb verseit s felvidéki útjáról szóló Úti jegyzeteit. Egy gödöllői fiatal hölgy, Mednyánszky Berta iránti szerelme is inspirálta, ebből a szerelemből fakadt a Szerelem gyöngyei ciklusa. Költészete körül heves polémia támadt, egyes kritikusok személyi okok alapján is félremagyarázták, pongyolaságnak és póriasságnak akarták bélyegezni egyszerűségét és népiességét, de a legkomolyabb és legtekintélyesebb írók, Vörösmarty, Bajza, Toldy Ferenc, Szemere Pál mellé álltak s ő dacosan ment tovább a maga útján. E termékeny évek további termékei a Felhők ciklusa, A hóhér kötete regény, a Tigris és hiéna előadásra nem került romantikus dráma, A szerelmes tenger, és Szilaj Pista elbeszélő-költemények. 1846-tól fogva az Életképek-be írta verseit s ez az év életének legszebb és legboldogabb éve. Egy vidéki útja alkalmából a nagykárolyi megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával, Szelídre' Ignácnak, Károlyi gróf uradalmi inspektorának lányával. Az ismeretségből szerelem lett, Petőfi egyetlen szenvedélyes, nagy szerelme. A fiatal pár legyőzve az apa ellenállását, hosszas huzavona után szept. 8. megtörtént a házasság, amely a boldogság mámorával töltötte el a költő szívét. Anyagi helyzete is tűrhető volt, a lapok jól fizették verseit, Emich, a kiadó 500 forintot— akkor nagy pénzt — fizetett összes költeményei kötetéért. Népszerűségét csak fokozták az ellene irányított rosszindulatú támadások. Arany Jánossal a Toldi feltűnésekor meleg barátságot kötött. Vörösmartyval, mint harmadikkal megállapodtak egy magyar Shakespeare fordítására. P. élénken figyelte a politika eseményeit is, heves temperamentuma a forradalom felé sodorta gondolkodását. A farsangi ifjúság élére állt, megcsinálták márc. 15-ét, melyen az ő Nemzeti dala került ki elsőnek a felszabadított sajtóból. Az események egyre szélsőbb, köztársasági álláspontra szorították s ő lett a forradalom nemzeti és demokratikus eszméinek legélesebb hangú fantosa. A szabadságharc kitörése után, 1848 őszén beállt katonának, Debrecenbe ment ahova felesége is követte s ahol fia, Zoltán megszületett . 1849 jan. közepén Bem erdélyi hadseregéhez csatlakozott, részt vett ennek harcaiban — ekkor versei váltakozva a harci lángot és a hitvesi szerelem melegét éneklik. Bem lehetőleg kímélni akarta életét a harcok közben. Szülei halálakor, kiket őszintén megsiratott, hazajött Pestre, ahol akkor Buda ostroma folyt. Júl.-ban visszament a hadsereghez, amely júl. 31. ütközött össze a Segesvár és Fehéregyháza közti síkon az oroszokkal. Az elvesztett csatában Petőfi eltűnt. Sokáig és sokan abban reménykedtek, hogy orosz fogságba esett v. valahol bujdosik, de szavahihető tanuk megállapították, hogy elesett és holtteste valamelyik tömegsírba került. P. költészete a magyar líra legnagyobb dicsősége. A nemzeti romantikus iránynak a népköltészet frissítő forrásához való térését jelenti. Benne találta meg a magyar költői lélek teljesen eredeti, kifejező formáját s egyúttal a világirodalmi színvonalra való emelkedését. Bensőség, egyszerűség, az érzés tisztasága, a nyelv természetes színe és gazdagsága, a belső forma tökéletessége, az előadás egyszerű bája, a képek gazdagsága dolgában a világirodalom legnagyobb lírikusai mellett is megállja a Annak az ágynak a képe, amelyben Petőfi Sándor született, a Petőfi-házban őrzik