Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930)
V - Verve - Vérvizsgálat - Verworn, Max - Verzális - Verzár Frigyes - Verzátus - Vérzékenység (haemophilia) - Vérzés - Verzió - Vesalius, Andreas - Vese (ren)
a vérivástól, a vér megóvásétól pedig már Mózes törvénye is eltiltotta. A zsidóság további fejlődése is teljesen ebben az irányban halad. A későbbi zsidóság már az állatáldozatok szokásával is annyira szakított, hogy az ellene emelt vérvád eleve valószínűtlen és nem igazolható azzal sem, hogy állítólag titkos hagyományok kötelezik őket arra, hogy a húsvétjukkor szokásos kovásztalan kenyeret (macesz, laska) vérrel készítsék. Ezeket a titkos hagyományokat eddig senkinek nem sikerült valószínűvé tenni. A vérvád a zsidósággal szemben éppen olyan alaptalan, mint a keresztényüldözések korában a pogányságnak az a kereszténység ellen emelt vádja, hogy rejtekhelyeiken és a katakombákban saját gyermekeik húsából és véréből készítenek lakomákat. A vérvád ebben az esetben az úrvacsora, illetve a mise jelképes jelentésén (az úrvacsorás kenyér Krisztus teste, a kehelyben levő bor pedig Krisztus vére) épült fel ; igazság semmi sem volt benne, arra azonban jó volt, hogy a népharagot felkorbácsolja a kereszténység ellen. terve (franc. e. : verv) a. m. művészi lelkesedés, lendület, hév. Vérvizsgálat, a vérben esetleg jelenlévő bizonyos anyagok kimutatását célozza, amiből egyes betegségekre vs egyéb körülményekre lehet következtetni. Az emberek vérük összetétele szerint négy különböző csoportra oszthatók fel. It a különböző csoportok vérét egymással keverjük, zavarodás lép fel. A V. segítségével tehát egy kétes eredetű vérfolt esetleges hovatartozóságát eldönthetjük (bűnügyek, apasági keresetek stb.). Bizonyos fertőző betegségek lezajlása után a vér azzal a képességgel rendelkezik, hogy az illető betegség kórokozóját v. mérgét el tudja pusztítani, sőt fennáll ez már a betegség ideje alatt is. Ha tehát a betegség jelenlétében nem vagyunk biztosak, akkor az illető egyén vérét a kórokozók tenyészetével, v. más, a vizsgálatra alkalmas hasonló anyaggal hozzuk össze és a normálistól eltérő reakcióból következtetünk a betegség fennállására. A közönség által leginkább ismert V. a Wassermann-féle vérpróba, amelynek a luesz kimutatása a célja. A V.-ok rendkívül érzékeny vegyi és élettani reakciókból állnak, elvégzésükhöz tehát nagy szakértelem és gondosság szükséges. A V.-hoz néha egy csepp, legfeljebb néhány köbcentiméter vér szükséges, amelyet többnyire egy ujjhegyből v. kari vénából vesznek. Venvorn, Max, német fiziológus, szül. 1863., megh. 1921. Eleinte Jenában, később Göttingenben, majd Bonnban tanárkodott. Számos értékes művet írt. Verzális (lat.), a nyomdászatban a nagy betűk neve. Verzár Frigyes, orvos, szül. 1886. Budapesten. Ott is doktorált, 1913. magántanár, 1918. a debreceni tudományegyetemen nyilvános rendes tanár és az Élettani Intézet igazgatója lett. Számos műve jelent meg magyar és német nyelven. Verzátus (lat.) a. m. jártas, tapasztalt. Vérzékenység (haemophilia), ritka betegség, amely csak férfiakat támad meg, de csak nők által örökíthető tovább. Ha tehát pl. egy V.-ben szenvedő apának lányai születnek, azok nem betegek ; ismét fellép azonban a V. e lányok fián. A betegség lényege, hogy a vér alvadóképessége csökkent v. teljesen hiányzik. A beteg a legkisebb sebből is elvérezhet, azért a V.-ben szenvedőket féltve őrzik. Gyógyítani nagyon nehéz ; ha vérzés lépett fel, mész- és zselatininjekciókkal próbálják az alvadóképességet fokozni, azt várva e szerektől, hogy pótolják azt az anyagot, amelynek jelenléte az alvadás folyamatának megindulásához szükséges. Vérzés, a vér kilépése a vérerekből. V. történhetik akkor is, ha az erek falának folytonossága nincs megszakítva, mikor a vér mintegy keresztülszivárog a beteg vérerek falán. Természetesen sokkal nagyobb a V., ha az ér fel van szakítva, vágva stb. Ha artéria vérzik, a V. élénkpiros és fecskendező ; ha véna, kékes és lassan folyó. Erős V.-nél szükségessé válhat a vérző ér lekötése. Egyébként a vérző eret egyideig leszorítva tartjuk és pedig a sebtől a szív felé eső lefutásának valamelyik pontján , vénánál fordítva. Verzió (a lat. versio a. m. fordítás, fordulat szóból), valamely hír v. mű változata. Vesalius, Andreas, belga anatómus,szül. 1514., megh. 1564. Legnagyobb érdeme, hogy a tudományos boncolási eljárást kidolgozta. Olaszországban tanított, majd a spanyol király udvari orvosa lett. Az inkvizíció halálra ítélte, mint varázslót, de később megkegyelmeztek neki. Vese (lat. ren), a vizelet kiválasztásának páros szerve. Hossza átlagban 11’5, szélessége 5, vastagsága 37 cm. Súlya 120—200 gr. között váltakozik. Bab alakú, vagyis oldalra domború, a középvonal felé pedig behorpadt. Felszíne sima, barnásvörös színű. A gerincoszlop mellett, az ágyékcsigolyák magasságában fekszik, a jobboldali többnyire valamivel mélyebben, mint a hal. A V.-t vastag zsírréteg veszi körül, ha ez eltűnik— pl. hirtelen lesoványodáskor, — akkor a V. süllyed. A V. finomabb szerkezete vérereknek és csatornácskáknak komplikált hálózatát mutatja. A vérerek lefutásuknak bizonyos pontjain csomókat alkotnak — ugyanitt a faluk is rendkívül vékony — és érintkezésben állnak a csatornácskák ugyancsak vékonyfalú kezdeti szakaszával. A vér egy része már most e kettős falon keresztül beleszivárog, átszűrődik a csatornákba, a vörös vérsejtek azonban fennakadnak, úgyhogy a vér elveszti vörös színét. A „megszűrt” vér a csatornákban, már mint vizelet, folyik tovább és becsepeg a veséhez csatlakozó, zsákszerű vesemedencébe, ahonnan a húgyvezetéken keresztül a húgyhólyagba jut. A V.-nek e szűrő szerepén kívül azonban még aktív kiválasztó mirigyműködése is van, ami abból derül ki, hogy ha a vizelet A vesemetszetben: a~ veseverőér; b = vesemedence ; h = húgyelvezetű cső; p —piramiskötegek ; r—kéregállomány ; v · vesevivőér Vesalius