Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937)
C - Cölöp (pilóta) - Cölöpalapozás - Cölöpépítmények
— C alatt fel nem vett címszóka alatt találhatók! — nem tartották meg. VII. Gergely pápa szigorúbb büntetésekkel akart neki érvényt szerezni, így pl. azokat, kik nős pap miséjén jelentek meg, egyházi átokkal sújtotta. A tridenti zsinat kimondta, hogy a felsőbb, ú. m. püspöki, presbyteri, diakoni s aldiakoni rendeket felvettek által kötött házasság érvénytelen. Ugyanígy rendelkezik a mostani egyházi törvénykönyv is. Cölöppilóta, építőállványok készítésénél és C.-alapozásnál használt fa-, beton- v. vasoszlop, amelyet a teherbíró talajig vernek le (L. C.-verő). Hogy leverésnél a C. vége tönkre ne menjen, alsó végére acélból hegyes C.-sarut tesznek, felső végét verősisak (C. gyűrű) védi. Az alsó végén csavarszerűen emelkedő széles tárcsával ellátót vas-C.-öt forgatással hajtják le (fúrt C.). Készülhet a C. úgy is, hogy a talajba hegyes súly ejtegetésével v. kúpos acélhüvely leverésével, esetleg fúrással lyukat mélyesztenek és ebbe betont, esetleg vasbetétes betont döngölnek. Ennek megszilárdulása után kész a beton- v. vasbeton-C. A C.-ek használat utáni kihúzása gerendaemelővel v. csőrlővel történik. Víz medrébe vett C.-öt úgy emelnek ki, hogy egy dereglye egyik, megterhelt végéhez kötik, azután a terhet a dereglye másik végére helyezik át. Ott, ahol lehet, az árapály-dagály energiát használják kihúzásra. Cölöpalapozás, célja az alapterhelést cölöpök segélyével mélyebb, teherbíró talajrétegekre átvinni. Az álló cölöp csúcsával szilárd, hordképes talajon áll; a lebegő cölöp lágy talajban van és felületi súrlódása által teherbíró. A fa cölöp csak talajvíz alatt tartós. A vasbeton-cölöp független a talajvízszíntől, de „agresszív vizek" megtámadják. Vertcölöpnél a teherbírásra az egy ütéssel járó süllyedésből, helyi cölöpnél próbaterhelésből következtetnek. A cölöpök fejét gerendarendszer v. hasbetonlemez fogja össze (1. Cölöprács), erre építik az alap feletti részeket. Cölöpépítmények, vízre épített lakások. Az 1853. év hideg, száraz telén a zürichi tó vize leapadt és a partmenti munkálatok során a tó fenekébe eresztett cölöpökre akadtak. A Ferdinand Keller irányítása alatt megindult gondos ásatások a régi hagyományokból egyébként jól ismert őskori cölöpkunyhók és falvak egész sorát hozták napvilágra. A további ásatások nyilvánvalóvá tették, hogy az ősember mindenütt, Európában főleg az Alpok vidékén, önvédelemből szívesen építette tanyáját álló- és folyóvizek partjain, v. ezektől távolabb a vízre. Építési technikája az volt, hogy a Csontférfi egy gotlandi cölöpépítménybel, Cölöpépítmények víz fenekébe, egymástól kis távolságokban levert cölöpöket keresztbe fektetett gerendákkal bekeretezte, majd rostélyos lappá, fundamentummá képezte és erre emelte durván hasított deszkákból, rőzsefonatokból és agyagból összetákolt, függőleges falu s jobbára négyszögletes kunyhóit, melyekből csapóajtó nyílott a szabadba. A szárazfölddel való közlekedést pallók, hidak, csónakok segítségével oldotta meg. Herodotos említi a Prasias-tó körüli ókori népekről, hogy a tó közepébe vert magas karókra emelt padozatra építik lakásaikat. Ilyenféléket a dák háború emlékét őrző Trajánoszlopon is láthatunk. Mai primitív népeknél is vannak hasonló építmények, főleg a malájoknál; afrikai bennszülöttek cölöpházát. a 9. képtáblán. Amerikában Venezuela (a. m. kis Velence) az ott talált cölöpfalvaktól kapta nevét. A C.-kel közeli rokonságban állanak a sekély vizeken v. szárazföldön épült és besulykolt cölöpökkel Balra: balra, jobbra: fakanál, a svájci cölöpépítmények maradványaiból. Cölöpítmények maradványai a franciaországi Petit Cortailledan. Mai cölöpépítmény, Újguineában, 1405