Uj Idők Lexikona 7-8. Cún - Eöttevényi (Budapest, 1937)

E - Eladási iroda - Eladási jog - Eladási kartell - Eladások könyve (eladási könyv) - Eladó-beszélgetés - Eladó-bizomány - Eladókartellek, l. Eladási kartell - Eladó leány

Eladó leány­ táti stb., idegen szóval: rezsi). A beszerzési ár és a költségek együtt az önköltségi árat adják. Ha az önköltségi árhoz hozzászá­mítják a nyereséget, akkor alakul ki a rendes E. A nyereséget általában százalék­ban szokás megállapítani. A nyereség a kereskedőt munkájáért, tőkéjének rendelke­­zésre­ bocsátásáért és kockáztatásáért illeti meg. A felsorolt tényezőkön kívül figye­lembe kell venni az adók és egyéb közter­hek egész sorát, amelyek a kereskedelmi tevékenység számos mozzanatát terhelik. Az elmondottak azt is megmagyarázzák, hogy miért mutatkozik gyakran igen jelen­tékeny különbség a vételár és az E. között. Eladási iroda, a termelő üzem értékesítési osztálya. Az E. feladata a piac állandó fi­gyelése, hogy az üzem olyan árukat ter­meljen, amilyenekre valóban szükség van (1. Piackutatás), s annyit, amennyit a pia­con értékesíteni tud. Az E. reklámmal, ke­reskedelmi utazók szétküldésével terjeszti az árut, szerez vevőket. Általában csak a viszonteladókkal, nagykereskedőkkel áll köz­vetlen összeköttetésben. A legtöbb szindi­kátus rendszerint közös E.-t tart fenn a tagjai számára. Eladási jog, zálogjogi műszó, ingóság elzá­logosításánál annak kikötése, hogy a hitelező a tárgyat bíróságon kívül maga eladhatja. Az E. gyakran vezethet kizsákmányolásra, de ilyenkor, mint jó erkölcsökbe ütköző meg­állapodás, már a kikötés pillanatában ér­vénytelen. Eladási kartell, vállalatok érdekközösségi szerve az eladás szabályozására. A tagok közt felosztja a megrendeléseket, megállapítja a termelési hányadot, az eladási feltételeket, az árakat. Ha nem csak közösen fenntar­tott elszámoló iroda, hanem a hozzátartozó vállalatok áruinak kizárólagos eladási szerve is, akkor önálló cég formájában működik. L. még Kartell. Eladások könyve (eladási könyv), a vál­lalat eladásainak feljegyzésére és a lebo­nyolítások ellenőrzésére szolgáló üzleti könyv. A vagyoni változások megállapítá­sára szolgáló rendszeres könyveléstől füg­getlenül vezetik. Az E.-be időrendben be­írják az egyes eladásokat, az eladó nevét, lakhelyét, az eladott mennyiséget, minősé­get, az árat, paritást, a szállítási, fizetési és esetleges egyéb feltételeket, továbbá a lebonyolítás fontosabb mozzanatait is. Az E. arra is szolgál, hogy a vállalat kötele­zettségeit meg lehessen állapítani belőle, továbbá a likviditás és a jövedelmezőség ellenőrzéséhez is szükséges, mert az E. és a vételek könyve segítségével lehet csak helyesen értékelni az árukészleteket. A leg­több nagyvállalatnál ugyanis az eladást nem közvetlenül követi a szállítás, másrészt tör­ténhetnek eladások megfelelő árukészlet, esetleg vételek nélkül is. Eladó-beszélgetés, az az üzleti beszélgetés, mely az árusító ill. az utazó és a vevő kö­zött folyik. Jó kereskedők mindig tudták, hogy az E. erősen befolyásolhatja a sikert, azért régebben a nagyobb cégek minta- E.-eket tartalmazó füzetet adtak utazóik­nak és árusítóiknak. Ma szakszerű és gya­korlati kiképzés keretében tanítják, hogyan kell az egyes vevőtípusoknak köszönni, őket megszólítani, a használt szavakat megválo­gatni és az E.-t lélektani alapon úgy foly­tatni, hogy az vásárlással végződjék. Leg­főbb irányelvek: az eladó beszéljen folyéko­nyan, jó magyarsággal, rövid, határozott mondatokban, meggyőzően. Az E.-t ne gesz­tusokkal, hanem találó szóképekkel és ha­sonlatokkal tegye élénkké és szemléletessé. Ne használjon feleslegesen szakkifejezése­ket, idegen szavakat és különösen ne ejtsen ki soha olyan (főképen idegen) szót, amely­nek jelentésével nincs tökéletesen tisztában. Igyekezzék az árut dicsérő jelzőket úgy megválogatni, hogy azok ne általános jel­legűek, hanem közvetlenül és csakis a be­mutatott árura vonatkozzanak, kerülje a fellengző kifejezéseket, ne bírálja a vevő ízlését, ne becsmérelje a konkurrens cége­ket stb. Eladó-bizomány, az áruüzlet egyik faja. A bizományos, aki önálló kereskedő, elvál­lalja más árujának eladását. Munkájáért bizományi díjat v. jutalékot számít fel; ezt %-ban, %p-ben v. bizonyos árkülönbözet­ben szabják meg. E.-nál a bizományos, ju­talékán felül, tényleges költségei megtérí­tését is követelheti (raktározás, fuvarozás, biztosítás) s amennyiben a hitelbe eladott árukért jótállást is vállal, jótálló-díj (des­­kredere) is jár neki. Az árut a megszabott v. limitált árnál olcsóbban csak akkor ad­hatja el, ha ezáltal a tulajdonost bebizo­­nyíthatóan nagyobb kártól óvta meg (hir­telen árzuhanás v. pedig romlékony áru esetében stb.). Eladókartellek, 1. Eladási kartell. Eladó leány, az olyan leánynak közke­letű elnevezése, aki koránál fogva már férj­hez mehet, ősi időkben a családalapításnak legfőbb formája a nőrablás mellett a nő­vétel volt. Ennek legegyszerűbb módja a csere, mikor a férfi rokonnőket ad kiválasz­tottjáért. A semita népeknél a férfi ledol­gozta a nő árát­­. megvásárolta nejét. Ba­bilóniában a­ leányokat nyilvánosan elár­verezték. Gardézi perzsa író szerint az ős­magyaroknál a házasulandó férfi a nőért kalimot adott, ami lovakból, pénzből, bú­torokból állt, viszont a leány apja préme­ket adott a vőlegény atyjának. Innen a ma­gyar nőnek állati prémektől vett nevei (hölgy a. m. hermelin, meny, menyasszony a menyét után). Első törvényeink ponto­san megállapítják a nő vételárát, utóbbi mindig az asszonyt illette. A régi jogügy­letre mutatnak az itt-ott még fenmaradt „leányvásárok", ahol a fiatalság összeis­merkedik egymással. Az E. mellett a vőle­gény (verő legény), a közbenjáró vőfély 1965

Next