Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)

I - Illipe - Illire, l. Illyrek - Illits (Ilić, Ilits) Todor - Illium - Illmic (Illmitz) - Illmici sajt v. mosonmegyei csemegesajt - Illmitz, l. Illmic - Illo Christian br. - Illocska - Illojális, l. Lojális - Illó olajok - Illópatak (Ilova) - Illuminátor - Illuminátusok

Illipe Főterményei: búza, árpa, rozs, burgonya, gyümölcs. Állattenyésztése fejlett. A Mi­chigan tóban és a folyókban élénk a halá­szat. Az ipar igen nagyarányú: húsfeldol­gozás, vas-, acél-, automobil-, gép- és textil­­gyártás, élelmiszer-, fa- és malomipar. A közlekedés és kereskedelem szolgálatában sűrű vasút- és úthálózat és kitűnő viziutak (Michigan tó, Mississippi, Ohio és az Illi­­nois-Michigan csatorna) állanak. A köz­­műveltséget 12.000 elemi iskola, 957 maga­sabb iskola és 58 egyetem és college szol­gálja (University of Illinois, Urbanában, az É. Egy. Áll. egyik leghíresebb főisko­lája). Fővárosa Springfield, legnagyobb vá­rosa Chicago. Illipe, a Sapotaceae családba tartozó nö­vénynemzetség. Mintegy 30 faja az Indo­­maláji vidéken él. Az I. butyracea magja olajat szolgáltat (1. Bassia-olaj). Az I. lati­­fólia cukortartalmú virágzatát hazájában, Előindiában táplálékul fogyasztják. Illírek, 1. illyrek: Illits (Ilic, Hits) Todor, festő, *1746, fl793. Cseszlyár-nak (Fésűs) is nevezték. Az új­­bizánci stílusú templomfestészetet Bécsben és Oroszországban tanulmányozta. Az ó­­kanizsai és bács-petrovoszelei (1792) tem­plom képeit festette. Egy oltárképe a nagy­váradi székesegyházban van. lilium, saválló ötvözet, a platina pótlá­sára is használják; összetétele: 60% nik­kel, 22% króm, 6% réz, 5% molibdén, 2% wolfram, kevés mangán, szilicium, alumi­nium és vas. Olvadáspontja 1300°. Illmic (Illmitz), mosonmegyei község, Tr. után Ausztriához csatolták, 1938 óta a Né­met Birodalomhoz tartozik. (1934) 2165 lak. Temploma 1775—92-ben épült. Szép barokk házak. Régies szokások és viselet. Illmici sajt v. mosonmegyei csemege­­sajt, apró lyukakkal telehintett, sárgás tésztájú, savanykás ízű, félkemény sajt. A trappistához hasonló eljárással készítik Moson vm.-ben. Illmitz, 1. Illmic (Német birodalom). Ill. Christian, br., császári hadvezér, 1­634. A harmincéves háborúban tűnt fel. Wallenstein egyik legbizalmasabb embere volt. A pilseni reverzálisban ő késztette hűségnyilatkozatra Wallenstein tisztjeit. Wallensteinnal együtt Egerben meggyil­kolták. Illocska, kir. Baranya vm. baranyavári j.-ában. (1930) 538 lak. U. p. és u. t. Ma­­gyarbóly. Illojális, 1. Lojális. Illó olajok, túlnyomóan növényi eredetű és mesterséges. Illatos, illékony, a zsíros olajoktól lényegesen eltérő tulajdonságú és igen különböző összetételű anyagok. Papí­ron foltot nem hagynak. Előállításukra szolgál a desztilláció, préselés, extrakció, zsírban való macerálás, enfleurage. Az I. alkoholban és egyéb oldószerekben jól ol­­­dódnak. Az I. legtöbbje könnyen elválto­zik, elbomlik, gyantásodik. A legfontosabb növényi eredetű I. a következők: ánizs­­olaj, bazsalikomolaj, a Bay-olaj, a berga­­mottolaj, a cédrusfaolaj, a citromolaj stb. Az állatvilág is szolgáltat néhány illatos anyagot. Ilyenek az ámbra, cibet, mosusz. Igen nagy számban készítenek mesterséges illatos szereket. Ezek közül különösen fon­tos az ionon, a kumarin, a mirbanolaj, a mesterséges mosusz, a terpineol, a vanil­lin stb. Az I.-ban a szerves anyagok kü­lönböző csoportjaiba tartozó, illatos ve­­gyületek foglaltatnak: ú. m. alkoholok, al­dehidek, ketonok stb. Az I.-at az illatszer­gyártásban, a pipereszappangyártásnál, a likőr- és rumgyártásnál, egyeseket anti­­szeptikus tulajdonságuknál fogva a gyó­gyászatban alkalmazzák. Az I.-at erős, többnyire kellemes szaguk jellemzi. Meg­jegyzendő, hogy a szag kellemessége v. kellemetlensége gyakran a hígítás fokától is függ, így, pl. az undorítóan rosszszagú skatolok és a mezei poloskában levő I. megfelelően felhígítva, kellemes szagúak, a legjobb szagú I. viszont bántóan hatnak, ha túl erősen használják azokat. Illópatak (Ilova), Szörény megyei község, Tr­­óta Romániához tartozik. (1930) 1109 lak. Barnaszénbánya. Illuminátor (latin), a. m. könyvfestő, aki a középkori kódexeket miniatúrákkal (kis képekkel) v. festett kezdőbetűkkel díszí­tette. Ha nem képekkel, hanem csak szí­nes kezdőbetűkkel v. címfeliratokkal látta el a kéziratokat, miniátornak hívták. Az ő és miniátor többnyire szerzetes volt. Illuminátusok (latin, a. m. megvilágosí­tottak), az Adam Weishaupt, ingolstadti jogtanár elvei szerint 1776-ban alakult Jean Froissart kópé, k­­óniicájának illuminált amiens-i kódexéből (1381) 3328

Next