Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939)

K - Kobus, l. Abok - Kobyláry, l. Köblér - Kobylnice, l. Kabalás - Kobyly, l. Lófalu - Kocsa - Kocseli (Kodzsa Ili) - Koch Antal (Bodrogi) - Koch Ferenc - Koch Henrik - Koch Johannes, l. Coccejus - Koch Joseph Antaon - Koch Nándor - Koch Róbert - Koch Rudolf - Koch Sándor - Kochanovce, l. Felsőkohány, Kiskohány, Kohány és Vágkohány - Kochanowski Jan - Kochenit - Kocher Theodor Emil - Kochi - Kochia - Kociha, l. Kecege - Kočin, l. Köcsény - Kock Paul de

— 3893­­ Kock — K alatt fel nem vett cimazók­a alatt találhatók! — Kobus, 1. Abok. Kobyláry, 1. Köblér (Szlovákia). Kobylnice, 1. Kabalás (Szlovákia). Kobyly, 1. Lófalu (Szlovákia). Koca, a sertésfélék nőivarú egyede. Kocacli (Kodzsa Ili), vilajet Törökország­ban, Kisázsiában. Tér: 8540 km 2. Kb. 300.000 lálk. Székhelye Izmid. Koch Antal (Bodrogi), föld- és őslény­tankutató, *1843. +1927. A kolozsvári, majd a budapesti egyetem tanára. 1874 táján kezdte meg az erdélyi részek geológiai fel­dolgozását. Húsz év múlva jelent meg az Erdélyi medence harmadkori rétegeiről szóló hatalmas monográfiája, mely a mai napig is a legtökéletesebb ilynemű szak­munka. Koch Ferenc, vegyész, *1853. Egyetemi c. rk. tanár. Főleg a zsírsorozatbeli diazo­­vegyületekkel foglalkozott. Koch Henrik, német eredetű budapesti építészek.­­ Id. Henrik, *1781, *1861. Bécs­­ben palotákat tervezett. Az ő műve többek közt a parádi Károlyi-kastély, Budapesten a Piret-Bihari-palota, a szentmihályi Des­­sewffy-kastély. 2. Ifj. Henrik, *1840, 1l889. Skalnitzky Antallal társulva egész sor épületet emelt Budapesten. Koch Johannes, 1. Coccejus. Koch Joseph Anton, német festő, *1768, +1839. Főként Rómában élt, ahol a naza­­rénusok köréhez csatlakozott (a Villa Mas­­simi freskói). A kor ideális tájképfestésze­­tét nagyvonalú, klasszikus kompozícióival új irányba terelte. Kitűnő rézkarcokat ké­szített; Hantét és Ossiant illusztrálta. Koch Nándor, geológus, *1885. Tankerületi kir. főigazgató, egyetemi magántanár. Szá­mos tudományos dolgozata jelent meg a földtan, az őslénytan és a tengertan köré­ből; középiskolai tankönyveket, több peda­gógiai értekezést is írt. 1913 őszén és 1914 tavaszán részt vett az Adria tudományos kutatásában. Szerkesztette A tenger c. fo­lyóiratot. Koch Róbert, német orvos, a modern bak­teriológia és a fertőző betegségek elleni észszerű küzdelem egyik megalapítója, *1843, +1910. A ma használatos bakteriológiai technikát úgyszólván ő alakította ki, ő is­merte fel a félig szilárd, kocsonyás táp­talajok (agar, zselatin) használatának óriási jelentőségét, több ilyen táptalaj ké­szítését kidolgozta s ezek alkalmazását ál­talánossá tette. Ezzel biztos alapokra he­lyezte és megkönnyítette a baktériumok ú. n. színkultúrákban való kitenyésztését, ez viszont lehetővé tette exakt tanulmá­nyozásukat. K. a fertőző betegségek kelet­kezésének, terjedésének több általános tör­vényszerűségét állapította meg, emellett néhány igen fontos kórokozót maga fede­zett fel (tífusz, Eberth-tel egyidejűleg, 1881; tuberkulózis, 1882; ázsiai kolera, 1884). Az intézetében v. útmutatásával dolgozó tanítványok és munkatársak a kórokozók további hosszú sorát fedezték fel. Nagy­jelentőségű munkát végzett sok trópusi betegség (visszatérő láz, álomkór stb.) ter­jedésének és gyógykezelésének tisztázása körül is. 1908-ban Nobel-díjat kapott, ösz­­szegyűjtött munkáit Schwalbe, Gaffky és Pr­uhl adták ki 2 kötetben (1912). Koch Rudolf, iparművész és betű­tervező, *1876, +1934. Az offenbachi iparművészeti iskola tanára volt, főleg világos tagolású, modern fraktur-betűivel vált ismertté. Koch Sándor, mineralógus, *1896. Egye­temi magántanár, a M. N. Múzeum elnöki tanácsosa. Számos, az ásványtan körébe vágó dolgozata hazai és külföldi szak­­folyóiratokban jelent meg. Nagyobb művei: Magyarország jelentősebb bányahelyei és azok ásványai (1931), A drágakövek (Du­­dich Endréné Vendl Máriával közösen, 1935). E lexikon munkatársa: Kochanovce, 1. Felsőkohány, Kiskohány, Kohány és Vágkohány (Szlovákia). Kochanowski Jan, lengyel költő, a régi lengyel irodalom legkiemelkedőbb alakja, *1530, +1584. Krakóban és Olaszországban végezte tanulmányait, a római költészetet vette mintául. Több latin és görög műre­meket ültetett át lengyelre. Mint a közép­európai renaissance jellegzetes képviselője, úgy látszik, valamivel fiatalabb magyar kortársára, Balassa Bálintra is hatott. Kochenit, borostyánkőszerű ősvilági gyanta a németországi Kochentalból. Kocher Theodor Emil, berni sebésztanár, *1841, +1917. Nevéhez fűződik a vállficam­­nak egyik helyretételi módja, a lágyék­sérv műtétnek egyik változata. Róla ne­vezték el továbbá a golyvaműtétkor szo­kásos metszést, a leghasználatosabb érfogót, a golyvaműtét céljaira bevezetett szondát, valamint a Basedow-kór egyik ezemtünetét. Kochi [Sesi]: 1. „Ken“ Japánban, Shikoku szigeten. Tér: 7088 km 2. (1930) 718.157 lak. 2. A kerület székhelye a K. öböl partján. (1930) 96.988 lak. Kochia, a libatopfélék családjába tartozó növénynemzetség. Négy-öt faja Magyaror­szágon is honos. Legismertebb a seprőfű, K. scoparia. Hazája Oroszország és Ázsia, nálunk seprőnek használják; ezért mívelik; gyakran el is vadul. Piros színezetű alakja kerti dísznövény. Jellemző hazai lösznö­vény a K. prostrata. A K. v. Bassia sedoi­­des a tiszántúli szikesek jellegzetes növé­nye. Homokon a K. laniflora terem. A kertészetben gyepfelületek díszítésére, ágya­sokba magányosan ültetve v­­egynyári sö­vényként használják fel. Magasnövésű nö­vények közé szegélynek is szép. Talajban, fekvésben nem válogat. Szaporítása mag­vetéssel történik, áprilisban, szaporító lá­dákba. A palántákat május végén ültetik ki állandó helyre. Kocska, 1. Kecege (Szlovákia). Kőévi, 1. Köcsény (Szlovákia). Kock Paul de, francia regényíró, *1794, +1871. Vidám tárgyú, de kissé vaskos humorú, főként a grizettek és kispolgárok életéről

Next