Uj Lexikon 2. BRE-FÉNY (Budapest, 1936)
C - City (város) - Civillista - Civis - Civitavecchia - Cizellálás - Clair, René - Clair Vilmos - Clairvaux - Clairvoyance - Claratle, Jules - Clark, Adam - Clark, Tierney William - Claude Lorrain - Claudel, Paul Louis Charles
dahlia) is. Főleg éretlen és egyéb okok miatt el nem adható citromokból állítják elő. A meghámozott gyümölcs levét mésszel főzik és a keletkezett citromsavas meszet kénsavval megbontják. Újabban cukor erjesztése útján is gyártják, különleges mikroorganizmusok segélyével. Üdítő italok készítésére, gyógyszerek gyártására és legnagyobb mennyiségben textilfestőanyagként használják. A C. sói közül az ammóniumcitrátot az analitikai kémiában foszforsav meghatározására műtrágyákban, nátriumsóját a vér megalvadásának megakadályozására, vassóját mint vérsejtképző gyógyszert, ezüstsóját fertőtlenítőszerül használják. Több szerves bázissal alkotott sója is alkalmazást talál a gyógyászatban. Erdős J. City (város), 1. Angliában bizonyos városok kitüntető neve (rendesen régi V. jelenlegi püspöki székhelyek, nagy ipari központok), melyek hivatalosan jogot nyertek arra, hogy magukat így nevezzék (város különben : town). Az angol gyarmatokon és Amerikában C. a neve az önkormányzattal és bizonyos kiváltságokkal felruházott városoknak. 2. Nagyvárosokban C.-nek hívják a város központját és legrégibb részét (kb. Belváros), ez rendesen az üzleti negyed. Civillista, az állami költségvetésben az alkotmányos államok uralkodójuk és családja részére fenntartott összeg, amelyről a fejedelem elszámolni nem tartozik. Egyes országok egyszers mindenkorra, mások esetről-esetre állapítják meg nagyságát. Civis (lat.), polgár. C. academicus , főiskolai hallgató. Nálunk C. szűkebb értelemben a debreceni polgárt jelenti ; a szónak ez a használata a debreceni diákoktól ered. Civitavecchia, megerősített középolaszországi kereskedelmi és hadikikötő, (1932) 34.382 lak. Hajóépítés, kereskedelem, kénes források. Cizellálás, 1. Ötvösség. Clair, René, francia filmrendező, a hangosfilm egyik elsőrendű mestere (Páris tetői alatt, A millió), aki olyan művészi egységet hozott ebbe a zenés műfajba, mint annak idején Chaplin a némafilmbe. Clair Vilmos, hírlap- és sportíró, szül. 1858. Párbajkódexét 1897. adta ki, amely a ma is érvényben levő párbajszabályokat foglalja össze és több kiadást ért meg. Clairvaux, régi cisztercita apátság Franciaországban, Aules département-ban 1115. alapították. Első apátja C.-i Szent Bernát. Citeaux mellett, legvirágzóbb apátsága a rendnek, leányházai voltak Franciaországon kívül Német-, Olasz- és Spanyolországban is. A francia forradalom idején szekularizálták, templomát romba döntötték, a kolostor ma börtön. Clairvoyance, 1. Parapszichológia. Clarette, Jules, francia író, szül. 1840., megh. 1913. A harmadik köztársaság legélesebb szemű krónikásainak egyike, csekély irodalmi értékű regényeiben is. Megírta az 1870—71. háború és a párisi kommün történetét. Hosszú ideig igazgatója volt a Comédie Française-nek. Clark, Adam, angol mérnök, szül. Edinburgh 1811., megh. Buda 1866. Magyarországra került 1834. a Dunaszabályozáshoz, ő építette meg a Lánchidat, Tierney William C. tervei szerint. 1849. sikerült meghiúsítani Hentzi tervét, aki fel akarta robbantani a hidat, ő építette (1852) a budai alagutat is. Clark, Tierney William, angol építész, szül. 1783., megh. 1852. Mint Európa egyik leghíresebb hídépítőjét, 1838. megbízták a Lánchíd terveinek elkészítésével. Az ő terveinek alapján építette meg a hidat Adam C., ő maga évenként csak néhány hetet töltött Pesten. Claude Lorrain (Claude Gellée), francia festő, szül. 1600., megh. 1682. Életének legnagyobb részét Rómában töltötte. Típusos tájképfestő, művei még a XIX. sz. elején is hatottak számos festőre, pl. Markó Károlyra. Képein széles, messze és mélyrenyúló tájak nyílnak meg, (veduta) homályos előtérrel, megvilágított középtérrel, ebbe kerülnek a mitológiából vagy történelemből vett apró alakjai. Fővarázsukat a hangulat finoman megfigyelt változásainak köszönhették. Képviselve van a Szépművészeti Múzeumban is. Claudel, Paul Louis Charles, francia költő, szül. 1868. Diplomata, évek óta mint nagykövet képviseli hazáját. Verseinek és drámáinak alaptémája a katolicizmus , a szeretet és az áldozat erejével mindent és mindenkit magához ölelő, általános vallás. Kifejező formája az egyszerűnek és közvetlennek látszó, de a legnagyobb exaltációra is képes szabad vers. Legszebb drámai műve az áldozatot felmagasztosító La Jeune Fille Violaine (átdolgozva l’Annonce faite à Marie címen). Költeményei : Cinq grandes Odes, Corona benignitatis anni Dei, Poèmes de Guerre, La Messe làbas. Művészi elveit és világnézetét az Art poétique-ban fejtette ki.