Ujabb kori ismeretek tára. Tudományok és politikai társas élet encyclopaediája, 6. kötet. Paxton - Zürich (Pest, 1855)
P - Petőfi Sándor
Petőfi, testans tanodákban ’s nem egy később hires író került ki soraikból. Petőfi e’ társulatban egy költeményéért jutalmat is nyert, Pethes (Orlai) és Jókai voltak itt legjobb barátai; az első a’ költői, az utóbbi a’ festői pályára készült, Petőfi színész akart lenni. Lassanként mindegyiket más térre sodorta az élet. P. csakugyan tagja van egy vidéki szinésztársulatnak, melly legtovább időzött Kecskeméten. Ez időben (1842) két költemény jelent meg tőle az Athenaeumban , mellyek némi figyelmet ébresztettek ugyan, de a’ magasabb szellem közeledtét még senki sem sejté bennök. Az 1843. évi Athenaeum, Regélő, Életképek ’stb. már számos költeményt közölnek tőle, ’s a’ mit nem várt, az történt : neve ismertebb lesz, mint költőé, ’s épen nem mint színészé. Hogy ez utóbbi pályán nem boldogulhatott , sokáig fájdalmasan tapasztalá. A’ nevezett évben az országgyűlés megkezdésekor Pozsonyba ment, ’s itt majd színész, majd írnok volt, ki országgyűlési tudósítások másolása által kereste kenyerét, majd pedig az iskolák termeibe is benézett. Pozsonyban Lisznyay Kálmán által ismerkedék meg az irodalom több nevezetességeivel, majd nem sokára Pestre érve, ismeretségeit szaporítja ’s közelebb viszonyba lép az irodalom akkori fiatalabb bajnokaival, mint a’ két Vahot, Bérczy, Degré, Kerényi, Lauka, Pálffy Alberttel, kiket Pesten talált. Barátai ajánlásai folytán Nagy Ignácztól, ki akkor a’ ,,Külföldi regénytár“-t szerkesztette, munkát kap, ’s egy ismerőséhez Gödöllőre vonulva, rövid idő alatt lefordítja James „Robin Hood”-ját ’s Bernard „Koros hölgy“-ét (igazabban „A’ 40 éves hölgy“, melly czim alatt jelent meg az eredeti franczia kiadásban). P. is osztá sok feltűnő emberszeszélyét, ki más pályához mutat kedvet, mint a mellyet tehetségei kijelöltek. 1843. nyarán Debreczenbe utazott ’s újra a’ szinészethez akart szegődni. Fáncsy épen ott vendégszerepeit, vele lépett fel P. is, a’ Marokkói herczeget játszván a’ „Velenczei kalmáréban. Szerződése nem sikerült a’ debreczeni színtársulatnál, azonban egy külön vándorcsapat alakulván, ő is hozzá állott ’s alig negyed-ötöd magával Székelyhidra, majd Diószegre vonult. Boldog volt, az első szerepet játszhatta. Egy-két hónap múlva betegen érkezett vissza Debreczenbe ’s szállott be egy régibb ismerőjéhez, ki ekkor szintén itt tartózkodott. Majd állandó tanyát ütött ’s a’ város egy szélső részében egy szegény öregasszonynál von szállást, hol, a’ körülményekhez képest, gondos ápolásra is talált. Itt töltötte az egész telet, küzdve betegség- és szegénységgel, de sokat olvasott és irt ; ekkor tanulta meg tökéletesen a’ franczia nyelvet. Ekkor kapta az első szerkesztői felszólítást irói közremunkálásra , az Életképek szerkesztőjétől, Frankenburgtól. Elhagyott állapotában e’ megkeresés igen bátorítólag hatott kedélyére. Régi vágyai ellenállhatlanul ostromlották ismét keblét; hatáskör, szerep után vágyott. Elhatározta, hogy Pestre utazik, összeírta addigi költeményeit ’s e’ kézirattal zsebében, 1844. ápril elején, szép reményekkel ’s tettvágygyal lelkében gyalog neki indult a’ messze útnak. A’ Tisza áradásai miatt a’ Hortobágyról Tokajnak kellett kerülnie; innen Egernek vette útját, hol Tárkányi Béla ’s a’ nevét már örömmel hangoztató növendékpapok által igen vendégszeretően fogadtatott. Ekkor irta egyik hires bordalát. Későn érhetett Pestre. Itt baráti karok fogadták. Vörösmarty inditva-Ut. k. Izm. Tár. VI. köt. 5