Limes - Tudományos szemle, 6. évfolyam (Tatabánya, 1993)
1993 / 3-4. szám - Szemle - Lukács László: Paraszti élet a Duna két partján. Komárom-Esztergom megyei Néprajzi Tanulmányok I.
Limes 145 Paraszti élet a Duna két partján. Komárom-Esztergom Megyei Néprajzi Tanulmányok I. Komárom-Esztergom megyét hosszú ideig fehér foltként tartották számon Magyarország néprajzi térképén. Különösen az itt élő magyarság néprajzi kutatása váratott magára egészen az 1980-as évekig. Pedig a terület kutatásának kezdete igen színvonalas és biztató volt. Hazánk más tájaihoz, megyéihez viszonyítva Komárom és Esztergom megye néprajzi kutatásában a második világháborút megelőző időszakban még nem tapasztalható lemaradás. Néprajzi megismerésüket jól megalapozták a Komárom megyei Kocs község szülöttének, Bátky Zsigmondnak az 1910-es, 1920-as években megjelent településnéprajzi tanulmányai. Közülük itt csupán egy kevésbé ismert munkájára hívom fel a figyelmet, amely az ismertetésre kerülő könyv témája szempontjából is fontos Duna-völgyi kérdésekkel foglalkozik. Egy-két szó az esztergom—váczi Dunaszorulat emberföldrajzához című tanulmányában Bátky felfigyelt a Duna-völgy néprajzi, kulturális jelentőségére: „Ha Közép-Európa prehistóriájával foglalkozó munkákat olvasgatunk, meglepődve látjuk a hosszú Duna-völgynek, mint természetkijelölte nyugatkeleti útvonalnak ősrégi nagy forgalmi, tehát kulturális jelentőségét. De ugyanekkor megállapíthatjuk azt is, hogy egyes szakaszai nép- és országválasztók voltak.” (Földrajzi Közlemények, 1918) A Duna-völgy legjelentősebb csomópontja a Kárpát-medencében az „esztergom-váczi Dunaszorulat”, ahol Szent István király Esztergomot és Vácot is püspöki székhellyé tette, jóllehet egymás tőszomszédságában vannak. Bátky észrevette, hogy a Dunaszorosban három egyházmegye (esztergomi, veszprémi, váci) és négy vármegye (Esztergom, Pilis, Hont, Nógrád) határa találkozik, s közülük — az esztergomi főegyházmegye egy kicsi területétől eltekintve — egyik sem lépi át a Duna vonalát. A Duna-szorostól nyugatra és délre viszont a kétparti vármegyék jellemzőek. Korábban Hóman Bálint történész megállapította, hogy a honfoglaló törzsek előszeretettel telepedtek le a folyók szemben fekvő partjaira, a törzsek között folyó soha nem képezett határt, ez hatással volt a kétparti vármegyék kialakulására. Komárom és Esztergom vármegye a trianoni békeszerződésig, Fejér vármegye a XVI. század végéig Duna kétparti megye volt. Hóman megállapítását Bátky azzal egészítette ki, hogy a kétparti vármegyék elsősorban olyan síksági tájakra jellemzőek, amelyek földrajzi szempontból hasonlóak, s ahol az átkelés nem ütközik nehézségekbe. Ilyen táji keretben alakult ki a Duna két partján Komárom és Esztergom vármegye, amelyeknek kétpartiságát a trianoni békeszerződés megszüntette, az első bécsi döntés visszaállította, majd a párizsi béke ismét elválasztotta a folyam két partján kialakult közigazgatási egységeket. A Duna két partján Komárom megye kezdeményezésére 1987-ben indult meg az intenzív néprajzi kutatómunka. A kezdeményezés Körmendi Géza érdeme, aki nem csak a kutatás megtervezője, elindítója, fő szervezője volt, hanem a nagy munkához megnyerte Komárom-Esztergom megye anyagi és erkölcsi támogatását is. Három év alatt (1987—1989) valósult meg a megye hivatásos néprajzkutatóinak (Körmendi Géza, Kövecses Varga Etelka, Tisovszki Zsuzsanna) és önkéntes néprajzi gyűjtőinek részvételével a 15 településre kiterjedő kérdőíves gyűjtés, amely felölelte a néprajz minden területét. Ugyanekkor a Dunától északra 13 községben Fehérváry Magdolna, Gaál Ida révkomáromi, Liszka Jó SZEMLE