Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-01-15 / 3. szám
"Wirt William, a’ nem rég kimúlt General’ ügyvédje (Attoney General) a, egyesült birodalmaknál inkább szónok és kormányfi, mint író volt, azonban, talán ezen tekintetben is, az amerikai Genius’ Mausoleumában elfoglalhat Bown mellett egy fülkét (Nische). A’ „brutus kém“ és számos vegyes tárgyú irati, mellyek, mint egy’ első osztályú talentumnak biljegeit viselik, az egyesült birodalmakban nagy' tekintetet szerzettek neki. Meg lehet, hogy fényes pályája, és mint jeles törvénytudósnak, jól alapúlt híre, könnyebb értékű munkájinak is nagyobb tekintetet szereztek, de mi meg vagyunk győződve, ha Wirt magát kirekesztőleg a’ literaturának szenteli, tehát ő az előadás’ bár melly' mezején , valami különöst nyújtott volna. Azon irók közé, kiknek neve az atlanti tengeren túl hatott, vagy’ legalább Angliában ismeretes, tartozik Dr. Channing Bostonból, az unitarianismus' nagy Apostola, melly’ vallás’ szitóji, uj angliában a’ legjelesb és legszámosb felekezetet képezik. Azon munkájinak, melly ek a’ vallást nem érdeklik ’s a’ melly’ek ezen jeles Theolog’ hírét alapítják, száma igen csekély', egy’ kis kötet „Essays“ mind magában foglalja, hanem ezen szűk határok között, a’ mester’ keze annyira játszható, a’ gondolatok olly plastikai kerekdedségben lépnek elő, a’ nj’elv olly szigor szépségben hangzik, a’ szerző, lelke’ egy ngy ií magosságát olly világosan nyomta ki minden sorban, hogy ő, ha mindjárt nem volna is olly a hatalmas felekezetnek alapítója, vagy ha semmit sem írna többé , mégis híre olly szilárdan és szélesen megalapult. Próbatétele Napóleonról („Essay on Napoleon“) egyedül elég lenne neve’ örökítésére. — Cooper James Fenimore’munkáiról csak keveset szükséges említenünk, minden olvasó annyira barátkozott vele, mint valamelly a népregével. Cooper, azt hisszük új Jersey’i birodalomban született, hanem már gyermekkorában szüleivel egy szép tónak partjaira ment lakni, Új-York’ nyugati részébe. — Atyja, vagy’onos, köztiszteletben álló ember volt ’s azon virágzó városotska, mellynek szomszédságában a’ család’ birtokai feküsznek, az ő tiszteletére Cooperstownak neveztetik; a’ fia őt a’ „Lánczosokban“ (the Pioneers) a’ biró személyében rajzolta. Cooper ifjonta lépett az amerikai tengeri hadnak szolgálatába ’s mint munkás, bátor ’s mély belátású tiszt, különböztette meg magát. Az Angolokkal (1814ben) kötött béke után, letette katonai hivatalát, megházasodott, és a’ nagy világból visszavonta magát, az Otsego-tava mellett gunyhót épített magának, melly azóta megégett, írói munkájának sükerűlte, ismét világ elébe vonta őt; de midőn híre’ délpontján állott, családjával együtt elhagy’ta Amerikát ’s váltva Europa’ több városaiban lakott. Sorrentóban (Olaszországban) egy vagy két évig Tasso’ villájában lakott. Párisban ultrarepublicanus elvei saját kört gyűjtöttek körűlé. Coopernek számos családja volt, mellyel nem rég Párisból Amerikába visszaköltözött; de honfiai, ugy’ tetszik, eltökélték magokat, hogy őt még egy’szer elűzzék hozzája’ partjaitól, mert soha, egy emberrel sem bánt hazája’ fournalistikája, olly igazságtalanúl mint Cooperrel az amerikaiak. Mig az idegen nemzetek verseny’gve siettek őt tiszteletjelekkel elhalmozni ’s a’ külföld’ kritikai lapjai dicséretétől zengettek, az alatt az egyesült birodalmakban elmellőzés, vagy ócsárláshoz hasonló dicséret, vagy’ épen személyes sértegetés, vala osztályrésze. Iga olly büszke ’s érzékeny kedvért’, mint az övé, azon igazságtalanságért, melly őt érte, feleletre ingereltetett, melly több haragot , mint okoságot és türelmet árult el; tehát kímélettel kellett volna fogadni, mellyet különben a’ ,,genus irritabile poetarum“ könnyen megnyer. Az amerikaiak illy íróra nem méltók , ha sajtójuk szerint lehet következtetni; hanem a’ havilapok nem mindig — ’s legkevésbé éjszakamerikában, a’ jobb érzetűk”s helyesen itélők’ szózatai, a’ nép közül. Cooper ezerek’ szívében és képzetében alapított magának országot, mellyet a’ kritikának napi szeszélyje nem képes megrázni. A’ költő most, mint egy 45 vagy 50. éves mebet, és szellemének teljes erejében áll, melly, dicsőségének koszorúját nehány zöld levéllel fogja ékesíteni. Személyes megjelenése, felette hatékony, hideg, katonás magaviselet, tulajdon világos barna szem, fejének parancsoló tartása ’s szája körűl az eltökéltségnek , melly néha keménységé változik, bizonyos vonalja. Ezen nem igen hódító és gyakran félreértett külseje, hihetőleg, mind azokat elleneivé tette, kiknek nem volt alkalmuk őt közelről megismerni, barátai azonnal lelkesült szeretettel csüggenek rajta. — Washington Irvingnél is elég, nevét nevezni. Ő életének nagy részét Angliában töltötte, munkáji mindenütt ismeretesek ’s minden embernek emlékezetében élnek. Ift Yorkba születvén , a’ törvényi pályára szánták őt; hanem ezen foglalatoság nem tetszett Géniuszának ’s azt beszélik, ugy’védi pályáján csak egy port bíztak reá, hanem ezt is másnak adta át, mivel a’ „Majden plea“ — az első nyilvános törvény előtti védbeszéd’ rettentései, érzékeny’ képző tehetségét legyőzték. Ezután a’ kereskedésre adta magát, ebben azonban úgy látszik, nem volt szerencsés. Roncsolt egészséggel Siciliába hajózott, innét Angliába ment, hol rövid idő múlva megjelenő „Vázlatkönyve“ (Skeetch-book) írói hírét megalapitá. Míg Új-Yorkban lakott, dolgozott a’ „Salmagundi“ czímű egyveleg gyűjteménybe ’s ez által magának Amerikában, alárendelt literátori nevet szerzett; ekkor Géniusza még ismeretlenül haladott. Jelenleg ismét az egyesűlt státusokban él, hol, anyja városába érkeztekor, tiszteletére rendelt ebéddel fogadtatott; ő balvadászatra jár, ki kirándúl a’ „nyugatnak magasztalt környékeibe“ ’s novellákat költ, azonban még 1835 ben visszaakart térni Angliába. A’ novellaliteratura’ osztályjában, Cooper és Irving után, az első hely' Misz Segdwické. Egyedűl talán ő a’ kivétel azon észrevételtől , mellyel ezen czikket kezdettük, az az: talán egyedűl ő az , Amerikának irói közűl, kivel hazafiai igazságosan bánnak a’ nélkül, hogy’ erre külföldi bírálatok által figyelmeztettek volna. Novellái az egyesült birodalmakban felette kedvesek. költeményei’ színhelyévé azt a’ helyet választja, a’ hol él ’s az ismert vidékeknek rajzai ’s az őt környékező nép’ erkölcsei, hű, erős és mesterkézzel vannak festve. Ámbár pedig azon mód, mellyel tárgyait felfogja, férfias és életdúzs , előadása mégis asszony’i, kegy’et lehel ’s hősnőihez , az angol literaturában, csak keveset lehet hasonlítani „Норе Leslie“ valóban ideális asszonyalak ’s „Magawisca“ a’ sánta ’s nemes indul Irány’, annyira az emlékezethez ragadt, mint a’ szobrászat’ halhatlan remeke. Misz Seydwick még fiatal ’s híre’ hajnalodásában van. Szellemi jelességeivel magas testi