Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-21 / 51. szám
Az öltözőben Belép egy szőke, hoszszú hajú lány. Idő: délután fél három Kilép egy fekete, rövid hajú, nadrágos fiú. Idő: délután három óra. Mindkettő egy személy, Papp Éva, azaz Copperfield Dávid. E metamorfózis alatt, szépítőszerek, púderfelhő közepette folyik beszélgetésünk — az öltözőben Az Ódry Színpadról érkezett sietve. — Új szerepet tanulok; Cherie-ét az Egy éjszaka Kansasban című darabban. Ezer a dolgom: szereptanulás, ruhapróba .. . Tűsarkúja helyett kis fiúcipőt húz — Nem ez az első fellépésem a Bartók Gyermekszínpadon — terelődik a szó a Copperfield Dávidra. — Már játszottam a Hókirálynőben és a Mátyás király Debrecenben című darabban is. Nagyon szeretek gyerekközönség előtt szerepelni. Izgulnak, lelkesednek, mintha meccsen lennének. Együtt játszanak velünk. Csaknem kész a maszk De mi lesz a hosszú szőke hajjal? A legnehezebb munka még hátra van: rövid, fiús frizurát varázsolni fölé. S öt perc múlva kezdődik az előadás. — Annyira lelkes ez a közönség — folytatja, — hogy néha hangosan bekiabálnak előadás közben. Például amikor szerepem szerint intézetbe küldenek, nem búcsúzhatok el édesanyámtól. Félve, tétovázva elindulok a szobája felé. Belépjek-e vagy sem? Ilyenkor kórusban zeng a nézőtéri biztatás: „Menj be!” „Menj be!” Cilindert vesz a kezébe, a színpadra indul. Hosszú szőke hajjal! Ha ezt boldogult Charles Dickens látná! „Művésznő, a frizurája” — kiáltanék már-már utána, amikor hirtelen lekapja a „haját” (bocsánat: para-társalgóban A zsémbes, ám jólelkű Tretwood kisasszonyt — azaz Gobbi Hildát — egy dupla fekete mellett, a társalgóban találom. — Gyerekeknek játszani... nem újdonság a számomra. A pálya kezdetén, Majorné Papp Mariska (Major Tamás édesanyja) ifjúsági előadásain a Városi Színházban, nem egy ilyen produkcióban szerepeltem. A gyerekekből, akik akkor tágra nyitt szemmel fikáját, s kilép a reflektorfénybe rövid, kis fekete hajjal. A sajátjával ... Voila, íme a varázslat. Most már valóban ő az ijedt szemű kis Dickens hős: Copperfield Dávid.gyelték a Sasfiókot, vagy a mesejátékokat, azóta sokgyerekes szülők lettek. — Egy percre sem szűnt meg kapcsolatom legfiatalabb nézőimmel. Nagyon szeretek játszani nekik. Szenvedélyesen átélik a látottakat. Számukra csak kétféle ember létezik: a Jó és a Rossz. Megható mennyire lelkesednek a jóért, az igazért. S a rossznak mindenképpen el kell nyernie büntetését. Ezt megkövetelik. A harmadik csengetés. Megigazítja malomkő nagyságú kalapját, loknijait — rövidesen színpadra szólítja az ügyelő. Az előcsarnokban kipirult gyermekarcok, Zsivaj — Hogy tetszett az előadás? Tizen válaszolnak egyszerre — Csodálatos volt. — Nagyon szép. Úgy izgultunk. A XIV. kerületi Vámos Hona Általános Iskolából jöttek — Nekem a könyv jobban tetszett. Részletesebb volt — jelenti be ellenvéleményét Szabó Ágota. Ezen vitatkoznak egy sort. — Éppen az volt a jó ebben az előadásban, hogy minden szereplőt látni lehetett igaziban — mondja őri Kati. — Meg az akkori kor divatját. Ez a jó a színházban ... Színház . .. Ismerős e világ a számukra, hiszen „szakemberek” ők, sok jó előadással hátuk mögött. Kinek mi a nagy élménye? — A János vitéz. Csodás volt .. . Szőnyi Márta — A Diótörő Blaskó Éva. — Nekem Az olimpikon. Az iskolában is éppen a görögökről tanultunk akkoriban Lassan kiürül az előcsarnok. Odakint az utcán elsiet a gyerekek mellett egy szőke hajú lány. Egy másik színház fele. Fel se figyelnek rá Pedig maga Copperfield Dávid haladt el mellettük .. K. Gy. ELŐADÁS ELŐTT SZÜNET ELŐADÁS után KOMLÓS TIBOR felvételei