Lobogó, 1968. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-09 / 41. szám
! Zuhogott az eső és az agyagos talaj képtelen volt befogadni a természet áldását. Pörögtek a kerekek, ágaskodtak, csúszkáltak a vasparipák, de a sportolók akrobatikus ügyességgel versenyeztek aHármashatár-hegyen. Az összetett Honvédelmi Versenyen, a férfias vetélkedésben ritka bravúr született, a Pest megyei „négyesfogat’’ — miután Szőke Pálnak, a Váci Motoros Klub elnökének segítségével alaposan felkészült az országos döntőre — három első és egy ötödik helyezéssel fölényesen nyerte a csapatversenyt. Kik alkották a négyesfogatot? A Spéci! Az a hír járja, hogy már hétéves korában jobban ülte meg a motort, mint pajtásai az iskolapadot. Ennnek hitelességéről ma már természetesen nem győződhetünk meg, az viszont biztos, hogy Csábi Tibor tényleg spéci a motorszakmában. Nehéz lenne eldönteni, hogy a vezetés vagy a szerelés az erősebbik oldala, de társai szerint nem is érdemes ezzel időt tölteni. Ez alkalommal idegen motoron kellett versenyeznie. — Az utolsó pillanatban sikerült motort szereznünk — meséli az ötven köbcentiméteres kategória győztese, Csábi Tibor, ahogy társai nevezik: Spéci. — Az idegen és ismeretlen gép, no meg a csúszós talaj miatt háromszor elestem. Hogy mégis győztem...? Egy kicsit a szerencse is segített! Egyik bukásomnál legnagyobb ellenfelem magabiztosan felém intett: most már nem nyerhetsz! Ez a röpke mozdulata megbosszulta magát, elvesztette egyensúlyát és ő is elesett. Így aztán fej-fej mellett folytathattuk a versengést. Nekem sikerült... Spéci még csak huszonegy éves, így hát érthető Szőke Pál edző bizakodása. — Tibi még jónéhány ÖHV-n indul majd. Remélem ugyanilyen eredményekkel! A Búvár... A döntő után hallottuk: — Schenk Józsefnek nem volt nehéz győznie! Az esős időben, a tengernyi pocsolyákban otthonosan mozgott. Nemhiába, búvár...! Az esős motorversenynek persze édeskevés köze van a búvárkodáshoz. Vagy tán mégsem...? — A kettőt össze lehet egyeztetni — magyarázza Schenk József. — Az MHSZ dömsödi vízi klubjának búvároktatója vagyok és munkahelyemre, illetve az edzésekre motorral járok. Ez pedig a legjobb edzés, hiszen a Duna-part közismerten hepehupás. Így lehet hasznosan összekapcsolni a két szenvedélyt. A 125 köbcentiméteres kategória győztesnek, Schenk Józsefnek — társai szerint — egyik jó tulajdonsága a feledékenység. A verseny előtt elvesztette a szemüvegét, a sisakját, s a többiek attól tartottak, hogy a motorja is erre a sorsra jut. A startra szerencsére minden előkerült! Egy valami azonban némileg „homályos”: miért tartják jó tulajdonságának a feledékenységet? — Egyszerű a felelet — magyarázza Szőke Pál. — Vidám és kedves epizódok egész sora fűződik ehhez a feledékenységhez. Ha Búvár leszokna róla, talán borosabb lenne a csapatunk hangulata. A Művész... Kresnyavi János motorművész. Vasparipájával könnyedén körbetáncol egy rudat és minden verseny után— közkívánatra — bemutatót kell tartania. Verseny után bemutató, s a verseny előtt? Komótos készülődés és egy jóindulatú figyelmeztetés : — Jancsi indulj és nyerd meg a versenyt! — Művész — szófogadó sportolóként — egymásután diadalmaskodik a különböző versenyeken, így az ÖHV-n is. — A motorozással nem volt baj, a lövészettel azonban annál több — meséli Jancsi. — Eddig mindig elsőre eltaláltam a célt, most azonban csak ötödikre. A lemaradást azonban sikerült behoznom. Társai most — tudtán kívül — hadicselre készülődnek. Búvár suttogva meséli: — Jancsi nemsokára megnősül. Elhatároztuk, hogy motoros esküvőt rendezünk, s a jegyes párnak az alkalomhoz illő ünnepélyes ruhában, motorral kell az anyakönyvvezető elé mennie. — Te Jancsi! — szólal meg hangosan Spéci. — A menyasszonyod tud motorozni? — Nem — hangzik a válasz. — Akkor tanítsd meg! Különben nem lesz esküvő. A Vadember... Ne gondoljon senki a regények rémeire, a szóbanforgó Vadember ugyancsak szelíd. Társaságban alig lehet a szavát hallani, csendes, megfontolt. Olyan ember benyomását kelti, aki mindig tudja, hogy mit csinál. Akkor is, ha felül a motorra, de... — A Vadember még a Dunán is átrobog — jegyzi meg magabiztosan Búvár. — Persze, amilyen előrelátó még vizes sem lenne! Kiss Jánost talán azért keresztelték el Vadembernek, mert ő versenyez a leghangosabb motoron, aháromszázötvenesen. Egykét alkalommal átrándult más géposztályba is. Egy ilyen „kirándulásra” különös szeretettel emlékezik: — Versenyeztem Művésszel és én nyertem. Ezt nem felejtem el! Kiss János az ÖHV-n ötödik lett! Az eredményhirdetésben azonban nem szerepelt az, hogy Jancsi egy bukás után megsérült és fájó kézzel szerelt, vezetett, hogy csapata megnyerje a versenyt. Íme rövid portré a győztes négyesfogatról. Hát nem meglepetés lett volna, ha nem ők nyerik az összetett Honvédelmi Verseny motoros csapatversenyét?! ANDRÁS EMIL A négyesfogat Szőke Pál edzővel ötösfogattá változott Egy nehéz feladat a sok közül az ÖHV döntőn NAGY Z. IMRE felvételei (Schenk, Csábi, Szőke, Kresnyavi, Kiss) Kiss János (9) nagyszerűen rajtol az ÖHV döntőn A győztes csapatnak Bálint Gyula, az MHSZ Pest megyei Vezetőségének titkára gratulál Az október 10-i filmbemutatókból: Farkasvisszhang Kaland! Feszültség! Színes, szélesvásznú lengyel film Kazakevics emlékezetes regénye filmen: Tavasz az Oderán Magyarul beszélő, szélesvásznú szovjet film