Lobogó, 1976. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
1976-12-30 / 53. szám
1.4-9. Hasznos mulatságok A félórás filmekből álló tévésorozat címe több mint 150 éves. Kulcsár István 1817-ben adta ki a Hazai és Külföldi Tudósítások melléklapjaként az első magyar „újságmagazint’, Hasznos Mulatságok címmel. A cím kicsit ars poeticája is a sorozatnak, amely témakörét tekintve kultúrtörténet, szórakoztató, oldott formájú ismeretterjesztés. Minden adás kiválaszt egy hétköznapi tárgyat: sakkfigurát, pipát, kártyát, órát, és feleleveníti annak történetét Meghökkentő ugyanis, hogy ezek a tárgyak milyen hűséggel vallanak eltűnt nemzedékekről, különböző korok embereiről! Tükrözik a kor ízlését, művészettörténetét, divathóbortját, társadalmi, politikai eseményeit. A most bemutatásra kerülő Éltemet ha elpipáztam ... című filmben Bercsényi Miklós pipáját lovas kuruc vitézek figurája díszíti, s látni fognak benne a nézők olyan pipát is, amely a napóleoni háborúkat idézi: a pipa teste kezét köpenye hasítékába dugó, hősi tartású figura, kupakja pedig — a pipa megtömése után felpattan a testre — Napóleon feje, rajta a híres háromszögletű kalap. Az ördög bibliája című, a kártya történetéről szóló — márciusban adásba kerülő — műsor egyik érdekessége a Piatnik-gyár 1915-ben kiadott magyar kártyája, amely fekete alapú — az I. világháború frontkatonáinak készült — talán azért, hogy kevésbé lássék meg rajta a lövészárokban ráfreccsent sár vagy vér... Az 1977-ben forgatásra kerülő Óra című adásban felvonulnak a múló idő mérésére szolgáló szerkezetek: a napórák, homokórák, ötvösremekeknek is beillő zenélő órák, ékszerórák stb Az adásokat kortörténeti érdekességek, kuriózumok, kedves furcsaságok, anekdoták, korabeli krónikák, magánlevelek idézetei, esetenként versek színesítik. A tervek szerint a sorozat negyedévenként jelentkezik egy-egy adással. Készítői remélik, hogy ezek a nézőknek valóban hasznos mulatsággal szolgálnak majd. KERNÁCS GABRIELLA Petőfi koltói karosszéke Petőfi Sándor 1846 októberében látogatott először Koltóra, ahol Teleki Sándor vendége volt. Több vers őrzi ezeknek a napoknak emlékét, a táj elragadó szépségének dicséretét. Alig egy év múltán, 1847 szeptemberében ismét megnyíltak a koltói kastély kapui Petőfi előtt, aki ifjú hitvesével, Szendrey Júliával érkezett. A felejthetetlen mézeshetek gyöngyszeme a világirodalom legszebb szerelmes verse, a „Szeptember végén”. Költő, Petőfi és somfájának története elválaszthatatlanul egybefonódott, ám azóta is találgatják, melyik szobában lakott a fiatal pár. Jókai 1876-ban lerajzolta a kastélyt, s hozzáfűzte: „Vázlatos rajzomon a nyitott redőnyablak jelöli azt a szobát, amelyben Petőfi múzsájával és feleségével legédesebb napjait élte.” Mások a somfa felé néző ablakos szobát jelölték meg a költő írószobájaként. (Ma itt van a Petőfi-emlékszoba, a nászággyal, az almáriummal, emléktárgyakkal.) Mi lehet a valóság? A kastély kertjének szélén minden nyáron kizöldell a híres somfa, amely alatt — Teleki Sándor visszaemlékezése szerint — „Petőfi délutáni álmait húzta”. A kőasztal ma is a fa alatt áll, s a Petőfi-évfordulón odahelyezett román és magyar nyelvű emléktábla arról tájékoztatja a látogatót, hogy azon láttak napvilágot a „Szeptember végén” felejthetetlen sorai. Ezt a hagyományt őrzik a koltóiak. A Teleki család hagyománya Jókai megállapítását támasztja alá. E szerint Petőfiék a kastély emeletén, a völgyre nyíló bal oldali sarokszobában laktak, ahová a földszintről belső csigalépcső vezetett fel. A karosszékhelye a belső lépcső melletti ablaknál volt, a Jókai által nyitottnak rajzolt ablak előtt. Innen adódott kilátás a kissé balra álló nyárfára, a híres völgyre és a félkört képező távoli bércekre, amiket szeptemberben már fehér hósapka fedett. Petőfi ebben a szobában, ebben a karosszékben írta a „Szeptember végén” három versszakát. Ezt az emléket a Teleki család hagyománya a költemény kezdő soraira utalással erősíti meg: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már ha takard el a béres tetőt.” Ilyen kép csak ebből a szobából tárul a szemlélő elé. Valószínűnek fogadhatók el a további emlékek, hiszen a második versszakban azt írta Petőfi: „Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!” És ez csak meghitt kettesben, a zárt szobában képzelhető el ott, ahol a karosszék állt. Az pedig tény, hogy a költő emlékét őrző karosszék a csigalépcsős szoba bútorzatához tartozott. A Jókai-rajzról még hiányzik a tornác, hiszen az 1890-es évek tájékán módosult a kastély képe: a tornácot (amelyet a Teleki család balkonnak nevezett) hozzáépítették, s ezzel az eredeti állapotot, megváltoztatták. A Petőfi-lakószobát kisebbítették, így vált lehetővé az emeleti folyosó hosszabbítása a tornácig, ahová ajtót nyitottak. Ma a tornác faragott faoszlopokkal tartott tetőzete alól tekinthetünk a Lápos folyóig húzódó völgyre, a hegyekre, a Petőfi megénekelte szépséges tájra. A nyárfát, a Jókai által lerajzolt fenyvest azonban már nem találjuk. A megvalósult gondolatok szelíd emléke a féltőn őrzött régi karosszék. Az elmúlt hetekben az a megtiszteltetés ért, hogy ülhettem ebben az egykor zöld, apró piros mintás, aranysárga fonallal átszőtt selyemhuzatú karosszékben. Ezzel némileg sérelmet szenvedett Teleki Sándor kívánsága, hogy „Petőfi emléke miatt ne üljön senki a székbe, mert az volt a költő kedvenc karosszéke, abban pihent és írt”, de nem én voltam az első, az egyetlen. DR. KOVÁSSY ZOLTÁN Jókai rajza A koltói kastély napjainkban Petőfi karosszéke rái