Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1950-09-01 / 36. szám
Nagy iramban folyik a verseny, kedves hallgatóink, az ötéves Terv-stadionban Orion és Philips között.. Orion hatalmas munkatempóval halad az élen, de Philips is alig marad el mögötte... ! Az augusztusi fordulót Orion jól vette és most erőteljes csapásokkal halad előre... Pompásan dolgozik ez az Orion-gyerek.. .1 gyerünk Philips, gyerünk, nem látod, hogy Orion elhúz melletted...I látja, de nem tehet semmit, ejnye Philips, ejnye, nem szűk a tej keresztmetszeted? Most rákapcsol Philips, de Orion is erősít, fej- fej mellett küzdenek, Orion ismét elúszik és két ponttal vezet Phi 1ips előtt a mérkőzés harmadik hónapjában az ötéves Terv-stadion-1 mn« nhrtbi tort rmiHiri ntrr/\ iyannnttnn Ipqr n m prbnypQ Prprlmpntjpf \ Helyszíni közvetítés az Orion-Philips versenyről A mindenes Bemutatjuk Pécsi elvtárs mindenest, aki propagandista, falujáró, népnevelő, könyvtáros és mindenekfelett oktatási felelős egyszemélyben. Egyben azt is bebizonyítja, hogy bár nem új seprő, azért jól söpör a reakciósok házatáján és a szemináriumokra is úgy megfőzi a hallgatókat, hogy egyetlen egy sem fog megromlani. Illetve évközben leszakadni, lemaradni. Ványadt, sápadt, rekedt vekkerre bukkantunk Hegedűs elvtársnő asztalánál. Hegedűs elvtársnő most lett sztahanovista és evvel a vekkerrel mérte termelése iramát. 140 százalék! 150 százalék! 160 százalék! Nem csoda, ha szegény vekker majdnem idegsokkot kapott, hiszen ő reggeli csörgésre s komótos járásra volt felkészülve. Baj azonban mégsincs, legfeljebb ha kicsit elfárad a vekker, elviszik egy kis üdülésre a sarki óráshoz s az majd helyrehozza a megrongált hajszálidegeit. Ak * Mirelité Felfedező körúton Ha egy tyúkketrecbe tíz csirke »helyett harmincat nyomorítanak be , az még nem nagy baj, mert egy Sbaromfi-siralomházról a legzse- Iniálisabb Leghorn-kakasnak sincs különb elképzelése. De ha világmárkának számító I rádiót kell gyártani, nagyított kiadású szalamnásdobozban, akkornem csoda, hogy amerre lépünk , vészjelekkel van tele a levegő. — !S. O. S.! S. O. S.! S. O. S.! mentsétek meg az Oriont, nagyobb üzemet, tágasabb üzemet, mert meg jutott, hogy a temérdek jó dolog mellett akad azért hiba is. A párttitkárok egyidőben szinte hetenként változtak, az ifjúság mozgalmi munkáját túlzás munkának nevezni, s a reggeli késés még mindig nem fehér holló. Hiba aztán az is, de ez már nem az Orion hibája, hogy az egyes alkatrészeket szállító cégek vagy határidő után szállítanak, vagy olyan hosszú határidőt szabnak ki, hogy kinő az Izzó által rendesen szállított rádiólámpák szakálla a várakozásban. Különösen a Remix és Műanyagfeldolgozó ludas a dologban és bár az Orion a múlt esztendőben közel ötven bánatpert nyert meg, nem az ilyenfajta perek nyerésével akarja anyagi alapját megteremteni. Reméljük, hogy a nevezett cégek kellemes meglepetést szereznek az Orionnak, s több pernyerésre nem adnak alkalmat. Az üzemi csasztuskákból is hiányzik majd a csipkelődés a késveszállítók felé és a csasztuskák is azt mondják: volt per, fene bánya, volt per, vigye bánya, volt bánatper, de már nincsen, csuhajja! (N. S. 1.) fulladunk ebben a zsibvásárban. S amellett ez a rádiókkal, gépekkel, dolgozókkal telegyömöszölt Orion még csak nem is főbérlő, s még csak nem is társbérlő (brrr), hanem albérlő (brrr., brrr., brrr.). Ugyanis az irgalmas lelkű Egyej ■sült Izzó néninél húzza meg magát, ez a szerencsétlen ágyrajáró is bizony az Izzónéni időnként hásártos, mint minden szobaasszony, it főbérlői jogokkal áldott meg a is. A gyár már Herkulessé nőtt majd szétveti ezt a kalickát, de ha öth vállalatvezető elvtársat nem Itatják az illetékesek, hamarosan íj helyiségbe költöznek. Ennek tívből örülök, meg annak is, hogy itt az új normát nem fogadták ellenséges duzzogással, mert előreázás folytán nem laza normákat, tércsalókat, szabadságra szökő ankcionáriusokat gyártottak szájában, hanem szoros norma szeint ontották a néprádiót, a törpe■zupert, az ilyen szupert, az olyan 1+3-ast, az exportrádiót és aöbbit. Anód, katód, textilbakelit (ilyet tudok), pille (milyen is? szóval em lepke, hanem valamilyen pille) adukciós tekercs, trafó, ezekkel tud olyan perfektül bánnak a reek dolgozók, hogy csoda, és a kékdrótot a sárgával, sárgát a pirosat, pirosat a lilával nem cserélikössze. Ami pedig az exportgépeket illeti, hát az egyszerűen gyönyörű, nem is mertem letegezni egyiket sem, magáztam őket, naint ráckoromban a szakállas bácsikat. Ezekért a rádiókért jön a pénz, anyersanyag, a valuta, be is válnak vtarsam. ----------------------A képen látható három kislány az Orion három leányvállalata s igazán nem panaszkodhatnak a vid egy szálig Patagóniában és stafirungra , imbuktuban egyaránt. Tóth vállalatvezető elvtársi mérnökökkel, szakmunkásokkal jól ellátta őket és nászajándékul üzemni , ahogy néztem a futószalagon felszerelést kaptak. tovasuhanó alkatrészeket, öröm A stafírozás annyira jól sikerült, hogy a törzsgyárban helyenként már káderhiány mutatkozik és költözött a szívembe, de aztán ki- egyesek már arra is gondolnak, hogy nem volna rossz, ha a három leányvállalat stafirung visszatérítés - költözött az öröm, mert eszembe- ben részesítené az örömapát. ft'■Be JANPA HAfi/Poe ÜB. titkár Hargitai: Mit bámulsz bocskám? Borjú: Bú-bú-bú, szép ez az új kapubú. Hargitai: Hagyd a fenébe bocskám azt a kaput, majd gyere ki fél év múlva Kőbányára, ott legalább az új kapu mellett egy új gyárat is bámulhatsz. Huszti vagy Natonek? A pártirodán megtudtuk, hogy a gyár laboratóriuma új hangszórótípust konstruált, amelyet egy szakértőkből álló bizottság Európa legjobb hangszórójának minősített. Azonnal nyomozáshoz láttunk: ki volt az, aki az új hangszórót konstruálta. — Huszti elvtárs, — mondta a szervezési titkár. — És Natonek, — tette hozzá az oktatási felelős. Huszti és Natonek elvtársak telefonidézésünkre azonnal megjelentek. Natonek mérnök fölényesen tisztázta magát: — A hangszórót Huszti kartársam konstruálta, ez a zseniális 23 éves mérnökjelölt. Nekem semmi részem nincs a dologban, mindent Huszti elvtárs csinált. Egyébként bocsánatot kérek, de sok a dolgom ... Azzal elillant. Teljes gyanúnkkal Huszti elvtárs felé fordultunk, aki lesütött szemmel, idegesen ült a széken. — Ki csinálta az új hangszórót? — tettük fel raffináltan a keresztkérdést. Huszti elvtárs szájaszéle gyanúsan megrándult, de csakhamar összeszedte magát és dacosan a szemünkbe vágta: — Natonek. Ő csinált mindent, övé az érdem. Az ő útmutatása és nagy tudása nélkül nem készült volna el a konstrukció. — Ne kerteljen — szóltunk rá erélyesen —, alapos a gyanúnk, hogy maga csinálta ezt a kitűnő hangszórót! — Nem is olyan nagy dolog az a hangszóró... — siklott ki újból kígyósimasággal a kérdés elől és laposakat pislogott az ajtó felé. — Szóval maga is másra tolja az érdemet!— A minisztérium — mondta váratlan fordulattal. — Nádass és László elvtársak addig sürgették a dolgot, amíg megcsinálta... megcsinálta ... megcsinálódott a dolog. De bocsássanak meg az elvttársak... — És már kívül is volt az ajtón, mielőtt lefülelhettükvolna. Tanácstalanul néztünk egymásra. — Hát most Huszti ,vagy. Natenek? Az elvtársak mosolyogtak éssenki sem felelt.