Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1950-06-30 / 27. szám
Két régi barátnő találkozik. Tíz éve nem látták egymást; az egyikből időközben feleség és családanya, a másikból tavaly apáca lett. — Milyen az apácának lenni? kérdi kíváncsian a családanya. — Hát eleinte bizony szokatlans volt. De utóbb megszokja az ember. — Mit csináltok egész nap? — Ő, rengeteg munkánk van, alig győzzük! Nekem például tíz bérházam van. — Az legalább egy millió forintot ér. — Te csacsi, nem az enyém, csak a körzetem. — Minek neked az? — Politikai missziónk van. Reggeltől estig beszélek a híveknek a reményteljes jövőről, az atombombáról, a szuperatombombáról meg a hidrogénbombáról ... — És hisz nektek valaki? — Az más lapra tartozik. — De mondd csak, nem fárasztó ez? — Ki lehet bírni. Egyetlenegy bánatom van csak. — Micsoda? — Az, hogy amióta apáca lettem, nincs időm imádkozni. — Tyü, a kutyafáját, a szembe szállt az alkohol! A láthatatlan tegnap délután történt. Gyanútlanul mentem az utcán, amikor már messziről megismertem régi barátomat, a hollywoodi moziszínészt. Volt egy jellegzetes mozdulata, ahogy a fejét hátra vetette, anélkül, hogy a testét megmozdította volna. Erről a mozdulatáról ismertem fel. Amikor közelebb mentem hozzá, kiderült, hogy nem ő volt. De addigra már emlékezni kezdtem. Percy F. Durantnak hívták. Színész volt és együtt dolgoztunk Hollywoodon, az álomgyárban, illetve én dolgoztam, ő nem. Ő csak álmodozott arról, hogy éhhalála előtt egyszer még szerepet fog kapni. Az idő múlt. Percy káprázatos nyomorban élt a szikrázó nap alatt, a gyönyörű, virággal leöntött hegyoldalaktól szegélyezve. Végre, egy napon, a nyomor csúcsán, megtört a jég. Percy berontott hozzám. Lihegett. Fuldoklott az izgalomtól: — Aláírtam! Főszerep! Atyaisten! Nem igaz! Így van! Főszerep! Címszerep! Szerep! Én! Va gy borszeszhőmérő keserves a kánikulában .*w fádig el/foriavak lami író írt egy regényt, valami „Láthatatlan ember” című film Wellis, vagy lehet, hogy Watesjének főszerepére. Mindegy! Ő írta! Én leszek a fő- Hetekkel a felvételek előtt haszerep! Külön bajusz és szakáll, tálizgalomban égett. Vigyázott pénz! Növeszteni kell! Fizetik magára, aludt hosszúkat, evett kette. Csak egyet tudott: ő maga, óriási lesz benne, mert minden tehetségét beleadja ebbe az egy filmbe. Ámde ő játszotta a címszere- Ipet, a láthatatlan embert. A filmelső kockájától az utolsóig fej nélkül, sőt test nélkül „játszott”, a regény szellemében, ami arról szólt, hogy valaki, valamilyen csodaszer segítségével láthatatlanná tudja tenni magát. Csak a ruhái látszottak néha a filmen, mert a darab szerint csak magát a meztelen testet sikerült láthatatlanná tenni, a ruhákat nem. Percy sírt. De megkapta a fizetését és különben is szerződése volt. Nem lehetett visszatáncolni, bár a poklok minden kínját szenvedte el, mert egyszer játszott főszerepet és akkor sem látszott egy falat sem az egész Percyből. Elmentem a premierre és előadás után félrehúzott Percy: — Nézd, nem akarok hencegni, nagyon jól tudom, hogy az egész filmen keresztül egy pillanatra , sem látszik az arcom, sőt a testem sem, csak a lábnyomaimat lehet látni. De a végén, amikor meghalok és ott fekszem láthatóan a kórházi ágyon, szakállal és bajusszal, mint halott, mit Az övék a szakállam, csak én hitelbe és várta a nagy napot, az szólsz hozzám? Milyen voltam? hordom! Hurrát első felvétel napját. Mi? Őrjöngött. És az első felvételi napon be- — Tökéletes, öregem. Halott. A keresztkérdések alatt kidé- köszöntött a tragédia. Percy ban ilyen remeket még életemben rült, hogy leszerződtették H. G nem olvasta a regényt, nem tudta nem láttam. Wells, az utópista regényíró, miről szól a film, nem is érdek. P. I Trumanné: Te Harry, kik ezek, hogy olyan szemrehányóan néznek rád? Truman: Hadianyaggyárosok, akik szorgalmasan szállítják a fegyvereket, de én nem tudom nekik a háborút szállítani... Reggeli jelenet az ajtó előtt — Micsoda disznóság ez?! Én már egy félórája itt vagyok és te csak most jössz?! — Ne tessék haragudni, egy kicsit elaludtam... KIS KAI!/ if. SCHUMAN: Tanító bácsi kérem, a Bevinke nem akar velem játszani! TRUMAN: Mit nem akarsz te a Schumankával játszani, Bevin fiam? BEVIN (durcásan): Francianyugatnémet csúcströsztösdit. Hülye játék. Én bújjak el, ő meg keres. ADENAUER (nyújtózkodik kotnyelesen): Tanító bácsi kérem, mi azt is megmondtuk, hogy a Bevinke hova bújjon és a Schumanka mennyit keressen! TRUMAN (szigorúan): Bevinke azonnal eredj játszani a Schumankával! ADENAUER: Éljen! Kezdjük! S’jjj ! Bevin, mi majd keresünk helyetted is! TRUMAN (szigorúan): hírüye vagy, Konrádka? Elbújhattok mind, itt csak én kereshetek .. . Beluztííflentcs a — Mit vagy úgy begyulladva, Schuman fiam? Veszély!