Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1952-11-13 / 46. szám
Építéshez kiküldött jött gálában, De a nyelve megakadt a szájában. — Körülnézett s szinte bizony hebegett: — Terv szerint itt mára kész az emelet, Kijöttem, hogy leemeljem kalapom, Setázs helyett itt állok az alapon?! Hogy lehet ez? Magyarázat erre mi? Emeletet hová tudták rejteni? Jön a válasz: — Ütemezve bé vala Az emelet sziklaszilárd négy fala! Egyedekre bontottuk a terveket. Istók uccse, hol lehet az emelet? Felelősök füle roppant veres lett. Emeletért megindult a kereslet. ^Meglelték az irodában papíron, kidolgozva ragyogóan, vakítón. Meglelték a köteg fuvarlevelet Az anyagról... Hol van hát az emelet? Irodában csak azt zúgja a keserv: — Egyedekre fel van bontva, mi a terv! Elméletben áll is az az emelet---Szól a küldött: — Nézzük meg az „egyedet!“ Munkahelyre nosza mindjárt kimennek Az egyedek itt-ott bizony pihennek. Egyik eszik (illegális időben), Másik mesél, méri a szót, de bőven! A harmadik udvarol, mert fiatal, — (Nem is lesz így a normában diadal!) A negyedik lapátra vár merengve. Ha lapátja volna, — ő nem heverne! Dehát nincsen. Szép szelíden most várja, Még egy lapát idetalál hozzája. Amottan az állványozók perelnek, S míg perelnek, — állványt dehogy szerelnek! Ki-ki saját igazságát vitatja, Áll a munka a vitának miatta! Amottan a szállításnál leesik Egy zsák cement, — (később biztos keresik!) De most senki még csak rá se bagózik . .. A „kiesés“ ilyenekből adódik. Így esik ki a tervből egy emelet. Ne hunyjuk be felette a szemeket. A terveket felbontani nem elég, Hátra van a munkának a fele még. Külön ki kell oktatni az „egyedet“, S ha majd minden apró hibát levetett, Nem csinál a féltéglából szemetet. — Nem fog többé kiesni az emelet! K. Tóth Lenkemin Jugoszlávia költségvetésének 75 százalékát fegyverkezésre fordítják CHURCHILL HAZATÉR Londonban olyan mértékben szaporodtak el a bűncselekmények, hogy a legelőkelőbb városnegyedekben sem mernek ajtót nyitni, mielőtt meg nem győződtek arról, hogy ki kopog. (Újsághír.) Tito: Add ide, kell a hadseregnek! — Pszt, Mary ... én vagyok! — Ki az az én? Mi a jelszó? — „Teljes csőd!“ — Bejöhet! Egyre több párthíve fordít hátat Adenauernek Amerikai tábornok: Miért mennek ezek olyan furcsán kifelé? Titkár: Nem akarják, hogy a kegyelmes úr rájöjjön, hogy már ők is hátat fordítottak neki. — Te megkaptad már a tüzelődet? — A, dehogy kaptam! Te igen? — Én?! Egy grammot sem! Illetve öt mázsa brikettetnagy kinnal szállítottak, de a többinek se híre, se hamva! —Én meg csak öt mázsa fát kaptam! Képzeld ezt a disznóságot! Öt mázsa fát! — Na persze! Neked sincs protekciód! Bezzeg akinek van, az már megkapott mindent! — Ez az! Minden attól függ, hol vagy beosztva! Megnyugtatlak, hogy aki jó helyen van, az nem vár! Annak a pincéje már tele van! Ezt a beszélgetést napontahallom a legkülönbözőbb helyeken. Azigaz, hogy a komoly hidegnek még nyoma sincs, de a pesti dolgozó zaklatott lélekkel fordul minden tüzelőszert szállító jármű után, amelyik nem az ő saját-szenét hozza. A tömeghisztéria engem is megfertőzött és minthogy eddig magam is csak egy részét kaptam meg a tüzelőmnek, vérbeborult szemmel nézem az utcán közlekedő Szefukat, amint viszák-hordják a brikettet, vagy a látomásnak. Egy darabig próbáltam küzdeni a kórral, elnéztem kályhám- vígan- lobogó tüzét és igyekeztem elhinni, hogy mielőtt a pincém üres lesz, megjön az utánpótlás, leleültem egy meghitt sarokba okosan diskurálni magammal. Magyaráztam, a lelkemre beszéltem és sikerült világosan meggyőznöm magamat arról, hogy ■a sok kocsin másnak is csakrészleteket visznek, hogy ez így helyes, mert senki nem marad teljesen tüzelő nélkül, sőt ígykényelmes, mert nem kell egyszerre húsz mázsa fát felslíktolnom, ami nehéz, de egyhangú tevékenység, egyszóval értelmes és lelkes népnevelő munkámnak megvolt az eredménye. Tegnap azonban a feleségembetört meghitt sarkomba és kijelentette, hogy én ábrándozó csacsi vagyok (lehet, hogy hülyét mondott, de úgy érzem, ennek nincs döntő jelentősége),hogy már nem emlékszem a tavalyi télre, amikor a gyerek kinőtt ágyát is eltüzeltük és a kombinált szekrényt csak az mentette meg, hogy Etel néni felajánlott a kertjéből egy pár fagyökeret, amit esténként ruháskosárban hoztunk le a Gellérthegyről s aminek a felvágatására ráment az 5 (mármint a feleségem) igazgatósági jutalma, hogy ő ezt mégegyszer nem csinálja végig és ha azonnal nem intézkedem, hogy a hátralékos tüzelőnket holnap elhozzák, akkor ő közhírré teszi, hogy én mi vagyok. (Ezt egy kicsit el is részletezte, de — ismétlem — az én felfogásom szerint a jelzőknek nem szabad túlzott fontosságot tulajdonítani.) Ezzel elviharzott s én ott maradtam meghitt sarkomban eltemetve oly szépen felépített elméletem hófehér falainak üszkös romjai alatt. Határoztam! Még ma végére járok a Tükör-rejtélynek, megállapítom ki és miért kapja meg soronkívül az egész tüzelőjét, ki az aki nyugodt biztonsággal néz a tél és neje szemébe s akinek nem kell a nap legértékesebb óráit fárasztó ön népnevelőmunkával töltenie. Hát igen! Nézzünk körül mindjárt a házban! A szomszédom mérnök valamelyiktervező irodában, ő várjon hogy áll? — Bocsánat hogy zavarok ... csak azt szeretném tudni, hogy a Tükör ... — Ne is folytassa! Nem szállít! Egy kilót sem! — Jó meleg van itt... — Meleg! Ha-ha! Amíg az a rongyos tíz mázsa tart,amit küldtek! De aztán! Mi lesz aztán?! Ja, nincs protekcióm.! Hát ez nem. Gyerünk tovább! Alattam a Borókai osztályvezető a Belkereskedelmi Minisztériumban a Tükör a Belker alá tartozik ... hah! Ez biztosan megkapta már az egészet! — Szeretném megkérdezni, hogy a Tükör ... — Állj! Mit tud a szállításról? Nekem még csak öt mázsa szenet küldtek! Megőrülök, ha nem kapom meg a többit! No jó! Ez sem sikerült. Nem baj! Végére járok! A második emeleten lakik egy sztahanovista. Itt biztos az eredmény! — A tüzelő kérdésében... — Tüzelő? Jön a tüzelő? Végre! Szóval ez sem. Hát ki? — riadok fel sötéten. Ide azt a protekciós alakot, aki megkapta az egész tüzelőjét s akiről az egész városbeszél! Ide elém, hadd nézzek a szeme közé! Este halálrafáradtan tértem haza. Nem volt időmbeszámolni az eredménytelenségről, mert feleségem najoregó tekintete belém fojtotta a szót: — Nagy vagy, egyetlen Pincebogaram! — (Ennek a jelzőnek döntő jelentősége van, mert legszebb napjainkra emlékeztet.) — Tudtam, hogy elintézed! Itt az értesítés, hogyholnap szállítják az egészet. Hogy csináltad?* Azonnal felvettem arcomra az erős, magabiztos, sikerekhez szokott férfi unott mosolyát és könnyedén legyintettem: — Semmi az egész! Szóltam egy pár barátomnak. Azóta is azon töprengek, hogy ki protezsált a Tőkémél, vagy a Tüspednél, vagy a Tefunál, vagy a Szefunál? Hiszen nekem senkim sincs ezeknél! Vagy talán éppen ezért kaptam meg a tüzelőt? Egyszer ennek is a végére járok! Vidránál István Amerikai tengernagy: Teljes gőzzel előre! Félfordulat jobbra! Húzz be neki egyet! Kocsmai flottagyakorlat A Dániában megtartott amerikai tengeri hadgyakorlat ideje alatt a szárazföldön véres összeütközésekre került sor az angol és amerikai tengerészek között.