Ludas Matyi, 1956 (12. évfolyam, 1-43. szám)
1956-01-05 / 1. szám
Modern boszorka Az esőlevezető csatorna fejlődése Barokk Modem AJ (TicOfr-^-y'0-dO' RUHATÁR ... és volt még egy aktatáska és két cekker karalábéval, krumplival ... (Vasvári Anna rajza)' gAdott bé,l a: A z utóbbi időben egyre gyak** rabban hallottam egy különös szektáról, amely szép fővárosunk kellős közepén, egy budai uszodában reggelente tartja pogány szertartásait. Eleinte nem sok ügyet vetettem a dologra. Nem szeretem a túlzásokat, a korai felkelést, a fanatizmust és ahidegvizet. Mondom, nemigen érdekelt az ügy, amíg nem találkoztam személyesen is a szekta egy-egy tagjával. Többnyire idősebb nők és férfiak voltak ezek, akik vadul csattogtatva műfogaikat, ilyeneket mondtak: — Aki ezt nem próbálta, nem tudja, mi az élet igazi értelme. Amikor úszol a langyos vízben és a fejedre esik a hó. Jégcsapok közt futkározol meztelenül. Tízfokos hidegben! Utána forró tuss, utána jéghideg! Ez az élet lényege, a nirvána, a, boldogság! Ezek a szónoklatok hatottak rám, ugyanis már régen szeretnek boldog lenni. Ezért egy hideg őszi napon, aktatáskámban egy ócska fürdőnadrággal beosontam az uszoda ajtaján. Odabenn nem találtam semmi feltűnőt, csak egy öreg uszodát, amelyhez — benyomásom szerint — a török hódoltság kora óta hozzá sem nyúltak. Nirvána nem volt, csak egy sor kabin, két kabinos és kinn a zöldesen csillogó hidegvíz, amely így első látásra nem keltette fel bennem a boldogság képzetét. Figyelmemet inkább a szekta jelenlévő tagjainak szenteltem, akik arcukon ájtatos derűvel folytatták reggeli szertartásukat. Volt, aki méltóságteljes léptekkel, arcán az oltár elé járuló pap komolyságával tartott a tussoló felé, mások párolgó testtel rohantak ki onnan, hogy a vízbe vessék magukat. Amikor levetkőzve kiléptem a kabinból, az ismert színikritikusba botlottam, aki nevelve mért VC éG. —Mi az? Te itt? — Igen, én itt!— mondtam dacosan. — Uszodába fogok járni, elhatároztam. Még nem döntöttem, melyikbe, majd mindegyiket kipróbálom ... A kritikus megvetően végignézett rajtam és metsző gúnnyal szólt: — Hát csak próbálgasd, ha neked mindegy... De megbocsáss, nekem mennem kell. .. Néhány váratlan szökelléssel az ajtónál termett, majd bevetette magát a vízbe s mint egy Tumpek, szelni kezdte a habokat. Csak később tudtam meg, hogy ez a beszélgetés mennyire elrontotta a dolgomat. Megsértettem az Uszodát, amit a szekta tagjai nem egyhamar bocsátanak, meg, pláne egy ilyen jött-mentnek, mint amilyen én vagyok. Szerencsémre másnap találkoztam az uszodában a neves jellemszínésszel, aki megértőbbnek mutatkozott. Néhány igazán hasznos tanáccsal látott el: — Az első és legfontosabb dolog, hogy a kabinos jóindulatát megnyerd. Ettől nagyon sok függ. Itt elől van hat kabin, ide igyekezz bejutni. Ez az előkelő negyed. Éppen olyanok, mint a többi kabin, de — tudod, hogy van ez — felkapták. Itt vetkőznek az ős tagok. Majd én beajánlak. Facipőd van? •— Nincsen. De van .fürdőköpenyem ... — Az is valami. Csináltatnod kell facipőt és majd én megmondom, mit kell még beszerezned. Okvetlen be kell szerezned egy szappantartót, hátkefét és egy náthát. — A nátha minek? — Csacsi gyerek ... Ha náthásan jössz az uszodába, mindenki tisztelni fog. Én mindössze öt éve járok ide. És tudod, hogyan lettem rendes tag? Egyszer 39 fokos lázzal jöttem be. Mit mondjak, sorfalat nyitottak előttem ... Eltűnődve nézett rám, majd így folytatta: — Hát persze, egy kisebb tüdőgyulladás nem ártana ... De azt hagyjuk későbbre ... Fachod van? — Szent isten, mi az? Nincsen. — Hátul van egy helyiség, ott megőrzik a kellékeidet. Egy rekeszt kell bélelned, ez a fach. Gyere ... Színész barátom hosszabb tárgyalást folytatott a ruhák őrzőjével, majd visszatért hozzám. Közölte, hogy megőrzik a holmimat, egyelőre az asztal alatt. — Te fachról beszéltél... — mondtam szemrehányóan, mire barátom ridegen válaszolt:, — Egy kissé szerényebb lehetnél. Mindjárt fach! Majd, ha ürül, ha meghal valaki, örülj, hogy eddig eljutottál... Nem szóltam többet, igyekeztem megtartani jóindulatát, S megfogadtam tanácsait. A kabinossal könnyű dolgom volt, mert kiderült, hogy neki gyomorsavhiánya van, nekem pedig túltengésem. Hamarosan összemelegedtünk s helyet kaptam az előkelő negyedben. Csakhamar volt fapapucsom, szappantartóm, hát kefém és náthám. De a dolog nem volt olyan egyszerű, mert nemcsak a náthámat nem vették észre, hanem magamat sem. Ó, azok a megátalkodott, gőgös törzstagok! Pedig mindent elkövettem, hogy szerényen és illedelmesenhozzájuk idomuljak. Immár több, mint három hónapja szívósan és kitartóan figyelgetem apróbb szertartásaikat és próbálom utánuk csinálni, amint szerény erőmből telik Ájult örömmel paskolom magam a tuss alatt, gőzölgő testtel loholok a vízbe, a lüdes zuhany alatt bömbölök, mint egy oroszlán. (Ezt egy öreg doktor bácsitól tanultam, aki harminc éve ugyanazon zuhany alatt hallatja a férfias öröm hangjait.) Igyekszem a társalgáshoz is idomulni, andy a boszniai okkupációval bezárólag minden nevezetesebb eseményt megtárgyal. Hiába, minden hiába. Nem vesznek be, az úristennek se vesznek be! De nem csüggedek, nehogy azt higgye bárki is. A meleg és hideg víz állandó vált ,hatása hihetetlen erőt kölcsönöz lelkemnek. És van remény, állítom, hogy van! A tudós professzor már napok óta nyájasan köszön nekem és az öreg doktor bácsi tegnapelőtt megsúgta, hol lehet olcsón, jó badacsonyi bort kapni... Csak a nyugalmazott tengerészkapitánnyal tudnék zöld ágra vergődni. Megfigyeltem, neki van a legnagyobb tekintélye, talán az óceánnal, való régi kapcsolata miatt. Szikár, izmos öregúr, rendíthetetlen, mint a kőszikla, trok álmatlan éjszakát okozott már nekem. De nem lennék méltó az Uszodához, ha feladnám a küzdelmet. Különösen a mai nap óta, amely emlékezetes lesz életemben. Először is végre megkaptam a fachot, ami jelentős lépés az elismertetés felé. Másodszor, hihetetlen szerencsémre a hűtésem úgy elhatalmasodott rajtam, hogy márköhögök is, ugatva, mint a kutya.Úgy hogy ma, amikor facipimmel, szappantartómmal, fürdőköpenyemmel és hútkefémmel hangosan ugatva, bevonultam a tussolóba, a kapitány acélos tekintete egy pillanatra enyhülten pihent meg rajtam és mintha biccentett is volna felém. Persze, lehet, hogy tévedek, és csak vágyaim varázsolták elém a csalóka képeket, de ... mindegy. Folytatom a harcot. A tüdőgyulladás még hátra van! Y[/Qd cJdtha/AgS Aminek nem szabdna lennie % — Szaktársak, ezt kell elsősorban felbontani! — Még ebben az évben elintézzük! — már magának, bá S,Y még ebben az évben elintéznek!