Ludas Matyi, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-23 / 25. szám

Gyanakvó feleség - Mi történhetett? Az én fényképem van a pénztárcájában . . . Ujjongott a Zebra utca 86/b. számú ház népes gyer­mekhada, amikor megtudta, hogy Szemenyák viceház­mester munkaviszonyát megszüntették, azaz magya­rul, az öreget kirúgták. Ez a férfiú ugyanis a ráruházott hatalom birtokának tudatá­ban gorombán bánt a gye­rekekkel, szidalmazta őket, sőt meg is tépázott egy-két nebulót a külvárosi bérka­szárnyában. Az új vice Pintyek bácsi néven mutatkozott be min­denkinek, aki eléje került. Hogyan bánik majd a gye­rekekkel? — csak ez érde­kelte a ház lakóit. Csakha­mar kiderült, hogy az új vi­ce, ellentétben elődjével, a gyermekek igaz barátja és patrónusa. Ennek már az első napon tanújelét adta. Otromba kézikocsival pará­dézott végig az udvaron, magára vonta a játszadozó gyermekek figyelmét és nagylelkűen így szólt: — Na, lelkeim! Aki jól vi­selte magát, jöhet velem ko­­csikázni! Egyszerre mindenki jól viselte magát, és Pintyek el­indult az önkéntesen jelent­kező gyermeksereg élén a Tisztviselő telepre, hogy el­hozza szegényes holmiját. A kölykök boldogan, sőt büszkén húzták végig a ko­csit a három kilométeres úton, és a végén illedelme­sen meg is köszönték a rit­ka élvezetet. Alkonyatkor seprűvel je­lent meg Pintyek az udva­ron. Lekötelezettjei, az ap­róságok csakhamar körül­vették. — Aki jól viselte magát, az sepregethet ezzel a gyö­nyörű új seprűvel —, mond­ta és meglobogtatta a tisz­taság fegyverét. Dulakodás, majdnem ve­rekedés támadt, mindenki egyszerre akart sepregetni. Pintyek ismerte a gyerme­kek lelkét. Nincs nagyobb öröme a gyereknek, mint amikor olyan feladatot kap, amit általában felnőttek szoktak elvégezni, így aztán ne csodálkoz­zunk, hogy Pintyek egyre több kegyben részesítette a gyerekeket. Ők hozták fel a szenet a pincéből, ők seper­ték a járdát, és hogy a kis­lányokat se érje sérelem, jogukban volt a lépcsőházat felsorolni. A kis Béla a második emelet hatból semmiféle megbízást nem kapott. Síró hangon fellebbezett: — Pintyek bácsi, hát en­gem semmivel sem tetszik megbízni?! Az új vice megsimogatta a gyermek kócos kis fejét és atyai jósággal mondotta: — Nemsokára leesik a hó, kisfiam, és te vezeted majd a hóeltakarítási munkálato­kat, seperhetsz a járdán. Béla boldogan mesélte mindenfelé a kilátásba he­lyezett magas kitüntetést, és hozzátette nagy lelkesen: — Milyen jó ember a Pintyek bácsi! A vicc csakhamar a kör­nyék legnépszerűbb embere lett. Stella Adorján A gyermekek barátja (EMLÉK) Nyugdíjas agglegény - Tudja, fiatal koromban ilyesmire nem jutott időm . . . Fő a látszat! - Úgy élnek, mint a galambok . . . Formális megoldás YUTKS 11

Next