Ludas Matyi, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-20 / 42. szám

MIHAJIL ANDRASA: A­z „Egészségünk érde­kében” című, nép­szerű orvosi folyóirat szer­kesztője felkért, hogy írjak egy elbeszélést a dohányo­sokról. — Írjon valami borzal­masat — mondta a szer­kesztő —, olyant, hogy a dohányzók annak elolvasása után örökre abbahagyják a füstölést. Emlékezetembe idéztem a dohány történetét. Ebben persze Kolumbus Kristóf volt a ludas. Az ő matrózai kezdtek először dohányozni, s ők tanították meg erre az európaiakat. Valamikor Európában mindenki ellen­sége volt a dohányzásnak. Még VII. Orbán római pápa is kiközösítette az egyházból a dohányzókat. Kis idő múlva készen volt az elbeszélés. Két fiatal olasz dohány­zik. Titkos zsebben lapul meg a dohányzacskó és a dohány. Az egyház ügynö­kei leleplezik hőseinket, és VII. Orbán kiközösíti őket az egyházból. Mindennek valóságszaga volt, de amikor újra elol­vastam az elbeszélést, úgy tűnt fel nekem, hogy az egyházi kiközösítés már nem hangolja jobb meg­győződésre a mai dohány­zókat. Az elbeszélés cselekmé­nyének színhelyét áthelyez­tem Olaszországból a XVI. század Angliájába. Abban az időben ott halállal bün­tették a dohányzást. A ki­rályi nyomozók egy sereg kaland után fülön csípik az én hőseimet, és szegé­nyektől elkobozzák a pipát. Azután leütik a fejüket. Az elbeszélés végén hőseim fe­jét, szájukban pipával, ka­róba húzzák London egyik terén. Azt hiszem, ez elég szigorú megtorlás volt. Kérdés, vajon megindít­ja-e a mi dohányosainkat egy idegen hatalom dohá­nyosai kínszenvedéseinek leírása? Úgy határoztam, hogy az orosz történelemből keresek elrettentő példát. Szerencsémre már Roma­nov Mihály uralkodása alatt halállal és vagyonelkobzás­sal­ büntették a dohányzást. Alekszej Mihajlovics cár törvénytárában volt egy rendelkezés, mely szerint meg kell kínozni mindazo­kat, akik dohányoznak és akiknél „dohány találtatik”, mindazon ideig, míg be nem vallják, hogy kitől kapták a dohánylevelet. Így tehát az elbeszélésem­ben tüzes vassal kínozzák most az orosz kereskedőt. Azt akarják kicsikarni be­lőle, hogy kitől vásárolta a dohányt. A szerencsétlen mindent bevall. A dohány­árust elfogják, és a fennálló törvények értelmében le­vágják az orrát. Újra elolvastam az elbe­szélést. A dohányos szenvedéseit megrázóan írtam le, de va­jon kielégíti-e a szerkesztőt egyetlen elítélt nyomorúsá­ga? Hogy bebiztosítsam ma­gam, újabb változatot ír­tam, amelyben halmoztam az elrettentő példázatokat. Most az elbeszélés hőse Olaszországban él. Pipázik, és lebukik. Ki akarják kö­zösíteni az egyházból, sike­rül Angliába menekülnie, itt majdhogynem levágják a fejét, de a hóhér tévedés­ből másét csapja le, ő pedig egy hajó fenekén Oroszor­szágba menekül, ámde egy megkínzott dohányárus be­árulja hősünket, aki Török­országba szökik, de a do­hányzók ellen hozott ke­gyetlen törvény ott is eléri: karóba húzzák. Mindez olyan borzalmas volt, hogy amikor elolvas­tam, ugyancsak rosszul éreztem magam. Minthogy a szerzői véle­mény mindig részrehajló, ezért ellenőrzés végett elbe­szélésemet elolvastattam a szomszédommal, akiről tud­tam, hogy tizennégy éves kora óta dohányzik. — Ugye, borzalmas? — kérdeztem. — Nagyon — felelte. — Még csak belegondolni is szörnyű, hogy mennyi szen­vedést álltak ki a dohány­zók, amíg ki nem harcolták a szabadságot. Az ön elbe­szélésének elolvasása után most különös gyönyörűség­gel pipázgatok. (Oroszból fordította Pogonyi Antal) FŐVÁROS TISZTELGÉS Egy kisközség agilis vezetője Budapestre utazott, hogy vissza­édesgesse a falujukból fővárosba szakadt fia­talokat. A múlt héten kül­döttség utazott fel Bu­dapestre, hogy vissza­édesgesse a falu agilis vezetőjét. Becsüljük meg a zon­goraművészt. Ő is a két keze munkájával kere­si a kenyerét. Tündér Ilona sze­gény árvalány volt. A napokban feleségül vet­te egy lángossütő. - Halló! Állomásfő­nök kartárs! Legyen szíves a gyorsvonatot másfél órával későb­ben indítani. Ugyanis a menyasszonyomnak még cipőt kell vásárol­nia. MODERN TÜNDÉRMESE az emberek.6 tráffia­m faló nm timeti- Mottó: Nincsenek régi viccek, csak öreg em­berek vannak. Egy új­szülöttnek minden vicc EGOISTA új. — Melyik a tehén legfontosabb részei — A bőre. - Mert éppen a bőrei - Mert az tartja össze az egész tehe­- Egy húszast kértem kölcsön a só­goromtól, és egyszerűen nem adott. Hát nem egy piszok alaki - Ne strapáld magad. Én is egy pi­szok alak vagyok. * - Az egész tárlaton egy festmény volt, amit egyáltalán meg lehetett néz­ni. A tied! - Igazán kedves tőled. - A többi előtt ugyanis tolongtak

Next