Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-14 / 2. szám
GYŐZTESEK NAGY KONJUNKTÚRA OLASZORSZÁGBAN AZ AUTÓTULAJDONOS FIA - Ebben tartsák, amíg hazavihetjük a kocsimon! fl| REGGELI MEGLEPETÉS — Hú, az aldójót! Hogy került hozzád a fredicinroller?! . . . A HUMORISTA DILEMMÁJA — Esztike, van egy újításom... — mondom a rendkívül nívós cukrászda nyájas kiszolgáló kisasszonyának. Szelíd érdeklődéssel néz rám. Sok éve ismer, tudja, hogy civilben nemigen szoktam tréfálni. — Arról van szó — folytatom —, hogy a tortákat övező papírszalagot tálalás előtt le kellene szedniök, mert íme, ettem két szelet süteményt, s már vagy egy negyedórája gyönyörködöm e kenőcsös, kulimászos papírcsíkokban, melyek a tányérkámon tekeregnek, nem túlságosan esztétikus látványt nyújtva. Ez a zsírpapír rendkívül hasznos és higiénikus találmány, de a süteményen csak akkor van helye, ha azokat csomagolják. Mért kell bajlódniuk az ülővendégeknek vele? — Azonnal jövök — mondja erre Esztike, és balra el. Kisvártatva jő vissza. — Elmondtam az üzletvezetőnek a dolgot. Az újítást nem fogadta el. — Mindjárt sejtettem — mondom erre én. — De a szerkesztő úr süteményéről — mondja erre ő — ezentúl le fogjuk venni. — Esztike, én nem a magam kényelméért, hanem az általános civilizációért küzdök. Speciális bánásmódra nem tartok igényt. Szabad érdeklődnöm az elutasítás oka felől? — Az üzletvezető azt mondta, hogy mivel mi pénzzel is dolgozunk, nem érhetünk hozzá a süteményhez. — Hát maguk teszik tányérra a rendelt tortákat? — Nem. A konyhán teszik a tányérra. — És a konyhán is dolgoznak pénzzel? — Ott nem. Kész. — Okos embernek tartod magadat? — kérdezi barátom, Ervin. — Feltétlenül. Nem vagyok lángelme, de jó kis fejem van. Miben lehetek a szolgálatodra? És elmondja a gondját-baját. Karácsonyra kapott ajándékba egy hatalmas, kovácsoltvas hamutartót, mely tömzsi lábakon áll. Ormótlan, ízléstelen jószág, hasznavehetetlen, mert sok helyet foglal el az asztalon, karcolja a politúrt, nehezen tisztítható. Igen ám, de Annuska hozta, a bejárónő, ének órta házának oszlopa és gyámolítója. Annuska férje készítette a hamutartót a tulajdon két kezével, sok-sok munkával, tiszta szeretetből. Mi legyen vele? — mármint a hamutartóval. Eleinte feltette a szekrény tetejére, de Annuska mindig visszateszi. Kidobni nem meri , mit mond Annuskának, hová tette? Könynyen vége lehet a barátságnak. Ugyanez okból el sem ajándékozhatja. De ránézni sem bír. Végső elkeseredésében egy reggel azt mondta Annuskának, hogy az Iparművészeti Múzeum érdeklődik a hamutartó iránt, mit, szólna a férje, ha beadná, legyen közkincs. Annuska azt felelte: a férje büszke lesz, és menten csinál egy másikat. Mi itt a teendő, van-e más kiút, mint az öngyilkosság" — kérdezte végül Ervin, és remény-kiesve nézett rám. Azt feleltem: — Gondolkozom a dolgon, és huszonnégy órán belül felhívlak telefonon. Ennek már két hete. Csak véletlenül ne találkozzam vele. Becses személyem testmagassága kereken 180 centiméter. Hórihorgásnak ezek szerint nem minősülök, de ahhoz elég, hogy még a legrosszabbul épített mozi nézőterén is zavartalanul élvezhessem a filmet (ha egyébként élvezhető). Egyszer-másszor megesett ugyan, hogy egy kétméteres óriás ült előttem, s forgathattam a nyakamat jobbra-balra, de efféle sorscsapásban már évek óta nem részesültem. Ellenben a múlt héten ... Ellenben a múlt héten egy kis emberke került elém. Ez a kis emberke olyan kicsi volt, hogy nem látott volna az előtte ülőtől semmit, ezért hát levette a télikabátját, ügyesen ülőpárnát hajtogatott belőle, felkapaszkodott rá, s ezzel eltakarta előlem a csillagos eget is. Micsoda jogtiprás! — mérgelődtem magamban. A békés együttélés arculcsapása! Mert ha egy kosárlabdázó ül elém, nem szólhatok egy szót se. A véletlen kegyetlen játéka. Mint a földrengés vagy a szökőár. Bele kell törődni. De ez? Ha ez jogos, akkor akár egy ládát is hozhat magával, s arra ül. Vagy — ha kedve szottyan — állva nézi a mozidarabot Végül is úgy döntöttem, hogy szelíden tiltakozom. Megkocogtattam a hátát. — Már bocsánat, uram — súgtam a fülébe —, de túl nagy párnát méltóztatott gyártani Semmit sem látok a filmből. — Vastag a szövet — felelte higgadtan, és tovább nézte a filmet. Én meg az ő hátát. (1.) — Leesik-e a húszfilléres.... o