Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-08 / 14. szám
y az egykori parádsasvári új grófi kastély olyan, mint a mesekönyvek illusztrációja: a tornyos, hatalmas és titokzatos várat sötét erdőkkel borított, meredeken az égnek szökő hegyek veszik körül. — Mindjárt jönnek a kis grófok — mondja egy gondozónő, amikor — hogy stílszerűen fejezzem ki magam — behajtatunk a kastély udvarára. Háromhetenként 150 „kisgrófot” lát vendégül a SZOT parádsasvári gyermeküdülője. Az ellátásra valóban nem panaszkodhatnak a gyerekek.A másfél száz srácot turnusonként felváltva (fiúk és lányok), ötven felnőtt „szolgálja ki”. Padagógusok, gondozók, nevelők, védőnők és egy állandó orvos tartozik a gyerekek „személyzetéhez”, azaz három gyerekre jut egy felnőtt. Kisvártatva kirajzanak a kastély jelenlegi „urai”. Túlzás lenne azt állítani, hogy várúri méltósággal, sokkal inkább, mint egy virgonc csikóhad. Az erdő madártrillás, patakcsobogásos csendje pillanatok alatt megtörik. Néhány rövid nyilatkozat a kastély „urai”-ról: — A kaja irtó jó! — Csak a reggeli szobaszemle ne lenne! — Én vagyok a Bors! — Nem is igaz! Ő a Judy! A parádsasvári üdülő egy a SZOT nyolc hasonló intézménye közül, ahol állandóan fogadják a kis vendégeket. A beutaltak tanulmányaikban sem maradnak el, mert az üdülőben iskola is működik, ahol az országos tantervnek megfelelő ütemben tanulnak. Szeszkó Ferenc az üdülő vezető tanára: — Nem könnyű a gyerekekkel bánni. Az első napokban kissé elfogódottak, de azután hamar „beletanulnak”. A fegyelem fenntartásának „kézenfekvő” eszköze: a testi fenyítés nem alkalmazható, marad a kedvezményelvonás ... A legfőbb büntetés, ha valaki nem nézheti a Doktorit. Ezt a szankciót minden gyerek szemrebbenés nélkül átváltaná egy-egy fülesre. íme, a tévé szerepe a nevelésben, a vezető tanár szerint, otthoni használatra is alkalmas. A szakmámból eredő kétkedéssel azt kutattam, miféle protekció kell ahhoz, hogy ebbe a gyermekparadicsomba valaki bejuttasson egy nebulót. A vezető tanár szerint: — Tessék megírni nyugodtan, hogy általában nincs százszázalékos kihasználtság — mondta az üdülő vezető tanára. — Ebben a turnusban is tíz ágyunk maradt üresen, és úgy tudom, a többi üdülőben is hasonló a helyzet. Attól tartok, hogy a szülők nem ismerik ezt a lehetőséget. íme: az üdülő vezetői a Ludas protekcióját kérik, hogy népszerűsítsük őket. Ez pályafutásom legszívesebben teljesített kérése ... O. F. Riport a parádsasvári gyermeküdülőből CSÍNY MAGASLATI LEVEGŐ TILOS A TESTI FENYÍTÉS — Büntetésből minden csomagot meg kell tenned ... (Dallas Jenő rajtar angyos tavaszi délután volt A barátságos szobában egy régi biedermeier karosszékben ült a művész. A modern csőbútorokat ugyanis utálta. Az alkotás előtti percekben csupán ebben a karosszékben érezte jól magát. Az apró asztalilámpa sápadt fénye rávetődött magas, intelligenciát sugárzó homlokára. Koponyájában csapongó gondolatok rajzottak és felidézték a múltat. Csodagyerekként tűnt fel, alig tízéves korában. Hatalmas sikert aratott maga komponálta bablevesével, amelyben még szeszélyesen kavargott a kissé túladagolt zöldség, de már megcsillant benne az alkotó zsenije. A boldogságtól reszkető szülők elvitték a Reprezentatív Étterem karvezető főszakácsához, aki lelkesen elvállalta, hogy ingyen korrepetálja a tehetséges gyermeket. Már pályája kezdetén sok pofont kapott: az élettől és a mesterétől. Sós ízű kamaszkönnyei belehullottak az odakozmált lencsefőzelékbe. Tehát a szenvedés érlelte nemessé a művészetét. Első önálló alkotása, a „lebbencsleves, füstölt oldalassal” nagy sikert aratott a szakértő közönség körében. Karrierje persze nem simán ívelt felfelé, hanem göröngyös volt, mint a karfiol. Habos rolójából egyszer kifelejtette a tejszínhabot. Kritikusai ekkor öncélúnak titulálták, szemére vetették, hogy a díszes külsőségek mellett megfeledkezett az alkotás belső tartalmáról. „Női szeszély” című munkája eperjammel már egy érett, kiforrott művész egyéniségét tükrözte. Kolozsvári rakott káposzta című ízkompozíciójára a külföld is felfigyelt. Aztán sikeres évek következtek: Párizs, Moszkva, London, Róma. Speciális grízgaluskájának már az egész világ tapsolt. „Párolt marhafelsál tormával” című alkotását a kritika egyértelmű elragadtatással fogadta. „Az ízek utolérhetetlen művésze”, így emlékezett meg róla a New York Times, egy kéthasábos vezércikkben. Életútja immár a halhatatlanság felé halad. Idáig ért gondolataiban a mester, s akkor tétován megigazította csokornyakkendőjét. Könnyű remegés fogta el, mint mindig alkotás előtt. Hosszú ujjú művészkeze megragadta a Parker golyóstollat és az ihlet szent révületében írni kezdett: „... végy fél kiló lisztet, két tojást, csipetnyi sót...” Galambos Szilveszter Sose mászkált még az utcán ennyi halálsápadt ember — megírta az Esti Hírlap, kiszárad a Balti-tenger. Ha még harmincezer évig emelkedik a földkéreg, tócsa lesz a tenger helyén, ez a gyász és ez a méreg. Megrázó hír: ma még tenger, aztán tócsa..., végül semmi! A rémhírt és terjesztőit zárlat alá kéne tenni. Szőnyi Zoltán REPREZENTATÍV feleség DELIRIUM